Selmecbánya (Banská Štiavnica) | Glanzenberg-Óvár

Selmecbánya városától északra/északnyugatra található az a hegygerinc – legjelentősebb csúcsai a Tanád és a Paradeis – melynek egyik végén egy magaslat sarkantyúszerűen emelkedik a mai település fölé. A Glanzenberg vagy Óváros nevű csúcs legmagasabb pontja 794 méter t.sz. magasságban található. Jelentősége abban áll, hogy a területén halad keresztül a Bieber nevű érctelér, illetve közvetlen közelében futnak a Terézia és Spitaler megnevezésű érctelérek. Ezzel magyarázható, hogy területe a kelták óta (Puchov-kultúra) lakott. A 12. században egy bányásztelepülés jött létre a magaslaton, amely fokozatosan várrá alakult és királyi kamaraispán (comes) székhelye lett a 13–15. század folyamán. A 15. század közepének katasztrófái után – 1442-ben egy támadás során felégették, 1443-ban pedig földrengés érte – az élet visszatért a falak közé, s a hely egészen a 17. század elejéig erődítésként szolgált.

A hegytető északnyugati, legmagasabban elhelyezkedő része (Poloha 1. lelőhely) két kiemelkedésből áll, melyeket egykor kőfal vett körül. A régészeti feltárások a 12. századtól kezdődő lakottságát igazolták. Ekkor épült fel itt egy toronyépítmény, melyet a 13. században egy körítőfallal és egy másik toronnyal egészítettek ki. A szomszédos magaslaton ekkor egy masszív épület, valószínűleg lakótorony épült, 2,6 m-es falvastagsággal és kapcsolódó bővítményekkel. Mellettük egy ciszternát alakítottak ki, melynek ismert mélysége 11 m. A két épületegyüttes között húzódó út egy további, gazdasági jellegű építménynél végződött, mely a körítőfal északi oldala mentén helyezkedett el. A lelőhely több pontján végzett feltárás során erősen átégett járószintet és falomladékot lehetett megfigyelni. Ezek alapján feltételezhető, hogy ezek az objektumok egy támadás során pusztultak el a 15. század közepén. Ez megfelelne az írott források által is dokumentált eseményeknek, miszerint a környékbeli főurak 1442-ben elpusztították a várost. A támadás után építették ki a város alsó részén lévő Óvárat és azt követően a Glanzenbergről a Kammerhofba költözött lekirályi kamaraispán.

Az utóbb említett terület jelentőségét már az 1981 és 2002 között végzett régészeti feltárások is megerősítették. A fallal övezett kőépítmények többsége az ezek környezetében előkerült leletek alapján (nyílcsúcsok, kopjahegyek, íjak, lószerszámok és lovas felszerelés) hadászati objektumnak tartható. Ugyanakkor az épületek bizonyos időszakokban a királyi kamaraispán székhelyének funkcióját is betölthették. Ezt támasztják alá az olyan jelentős leletek, mint pl. egy 14. századi fokos, egy 15. századi konyhakés ezüst borítólemezzel, rajta gótikus Maria gratia felirattal, két 15. századi számoló zseton – egyikük hazai, ólomból öntött, sas és nap motívumokkal, másik pedig vert, bronzból készült Szent György alakjával. Az utóbbi igazolja a lombardiai kereskedőkkel való kapcsolatot. A lelőhely jelentőségét jól jelzik a prágai garas-, bécsi fillér- és denár-leletek is. Megemlíthetők még a bányászati felszerelések is: fogó, kapa, öntőtégelyek, bányászati agyagmécsesek, melyek még itt is bányászati tevékenységről, próbatárnákról és az érc bőséges jelenlétéről árulkodnak a 13–14. századból.

2010-ben a lelőhely legmagasabb pontján, az említett négyzetes építménytől délre egy újabb épület, egy várkápolna maradványai kerültek elő, melynek faragott részletei egy 14–15. századi keltezést tesznek lehetővé. A 15. században ez is elpusztult, minden bizonnyal összefüggésben a már említett 1442–1443. évek eseményeivel. A keletelt kápolna 8×3,5 m alapterületű, déli bejárattal. Belsejében több kőfaragvány is napvilágra került, melyek a pusztulás során a padlóra zuhantak. Az átégett rétegek a padlón és égésnyomok a falon, a betöltés állatcsont-leletei és a faragott elemek kis száma arról árulkodik, hogy az épület hosszabb ideig üresen állt és egyes faragványait másodlagosan felhasználták a lelőhely más építkezésein. Hasonló eredményekkel járt a kápolna közelében 2019-ben végzett feltárás is. Az itteni leletek közül messze kiemelkedik Henrich pap bronz pecsétnyomója a 14. századból. A kápolna kőfaragványainak stílusa erős hasonlóságot mutat a selmecbányai Szent Erzsébet ispotály, illetve a városháza Szent Anna kápolnájának faragott részleteivel, amely arra utal, hogy mindenhol ugyanaz a kőfaragóműhely dolgozott.

2005–2007 között egy ércpróbáló mester házát sikerült azonosítani a területen. Ezt az épület leletei igazolják: ércpróbák súlyai, grafitos tégelyek, salak, ércőrlő kézimalom töredéke stb. Ez a tevékenység itt a 13. és a 15. század között folyt. А lelőhelyen а 20. század elején végzett feltárások napvilágra hozták egy olyan épület alapfalait is, mely ércraktárként azonosítható. A raktár alatt egy földalatti helyiség volt, rejtett bejárattal. Valószínűleg itt őrizték az értékesebb ércmintákat, a különböző dokumentumokat és az egyéb értékeket. Pontos építési idejét nem lehet megállapítani, de biztos, hogy a 17. század folyamán robbantással bővítették ki. A raktártól nyugatra helyezkedett el a vár palotája. Ez egy téglalap alaprajzú építmény, számos említésre méltó lelettel (konyhai kerámia, bányászati fogók, tégelyek, bizánci rézpénz, sarkantyú stb.), amelyek ugyancsak a 13-15. századra keltezhetők.

A raktár melletti enyhe kiemelkedésen (Poloha 2. lelőhely) 1956-ban, Belo Polla irányításával a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézete végzett feltárásokat. A szemmel láthatóan erődített épületek alapfalain kívül egy egyedülálló, 14. századra keltezhető vasajtó került itt elő, melyet az arany és ezüst szimbólumaival – nappal és holddal – díszítettek. Ez a terület a 16. században, a török támadások idején bizonyára védelmi szerepet töltött be. Délen, közvetlenül a Spitaler érctelér felszíni tárnái mellett lévő fennsíkon (Poloha Plošina nad povrchovými dobývkami lelőhely) 1981-től folytak régészeti feltárások. Itt is erődítéseket találtak, melyek a 13. és a 15. század közé keltezhetők, s ezekre épültek később ipari jellegű létesítmények, pl. kohókemence és ércpróbáló. Ettől a helyszíntől északnyugatra egy, csak részlegesen kutatott, toronyszerű, lőréssel ellátott építmény található, kapujával nyugati irányba fordulva, és ugyanott a város felé vezető kisebb átjáróval. Összesen öt ilyen kaput sikerült eddig azonosítani a várban.

Szöveg:
Jozef Labuda: Selmecbánya-Óváros/Glanzenberg (Banska Štiavnica – Stare Mesto) Castrum Bene 2020.