Rotundák Magyarországon 2.
Apszis nélküli rotundák
A középkori Magyarország területén a román korban nagy számban épültek centrális egyházak: kerek plébániatemplomok, kápolnák, karnerek, karéjos templomok. Az eddigi szakirodalom nagyjából egységes csoportként kezelte ezeket az építményeket, noha sem formailag, sem eredetük szempontjából nem mondhatók egységeseknek. Legnagyobb részük kerek hajójú plébániatemplom, s ezek egy jellegzetesen közép-európai építészeti körbe tartoznak. Első emlékeik már a X. század végén megjelenhettek Magyarországon, majd a XI. századtól egészen a tatárjárásig kimutatható továbbélésük. Sőt, néhány rotunda még 1242 után is épült. Eredetük Karoling- és Ottó-kori, bonyolultabb felépítésű, uralkodói centrális kápolnákra vezethető vissza, melyekből Közép-Európában a IX —X. században igen egyszerű építészeti forma alakult ki. Magyarországra a körtemplom, mint építészeti forma, de egyben mint uralkodói hatalmi szimbólum is, cseh, esetleg lengyel és morva területről került. A legkorábbi emlékek — az esztergomi, veszprémi és sárospataki rotundák — nemcsak formailag hasonlók ezekhez, hanem funkciójukban is: fejedelmi, illetve királyi kápolnákként épültek.
A XI. század közepétől a körtemplomok rendeltetése megváltozott: először valószínűleg a feudális urak kezdték másolni a királyi példákat, majd ez a típus a falusi plébániatemplomok kedvelt formájává vált. A kerek templomok mellett a hosszhajós egyházak még közismertebbek voltak, s a XI. század közepétől egyszerű falvak plébániáiként épültek. A két típus közül a körtemplom kőből vagy téglából épült; a rotundát fából vagy paticsból nem volt könnyű megépíteni. A korai falusi templomok még nagyon hasonlítottak a királyi egyházakra, valamint a cseh és lengyel emlékekre. Kerek hajójukhoz legtöbbször keleten félkörvagy patkóíves szentély csatlakozott; általában tört kőből építették; átmérőjük nagyjából 6 és 7 m között ingadozott; bejáratuk a déli vagy délnyugati oldalra nyílt. A kerek templomforma a XI. század végére annyira általánossá válhatott, hogy kialakult belőle egy jellegzetes helynévtípus: Kerekegyháza, melynek első említését 1093-ból ismerjük Baranya megyéből. A XII—XIII. században is nagy számban épültek rotundák. Egy részük megőrizte a korai templomok formai és méretbeli sajátosságait, míg más részükön ebben a korban olyan új vonások jelennek meg, melyek a hazai romanika általános fejlődéséből vezethetők le, s ezért helyi jellegűeknek mondhatók.
A köríves apszist nem egy esetben négyszögletes szentély váltotta fel; a szentély esetleg el is maradt, vagy a keleti falba mélyedő egyszerű, köríves fülkével pótolták. Néhány templom esetében a belső falat lapos fülkék sora tagolta. A XIII. században megjelent a nyugati tornyos rotunda is, melynél a templom térhatása csaknem teljesen elvesztette centrális jellegét, mindjobban hasonlított a hosszhajós terekhez. Hasonló fejlődés ment végbe Cseh- és Lengyelországban is, de a hasonlóság a közép-európai építészeti fejlődés rokon tendenciáiból adódik, nem pedig különféle idegen hatásokból. A XII—XIII. század jellegzetes alaprajzi és felépítési változásai mellett kisebb különbségek is megfigyelhetők. Ebben a későbbi időben a bejárat a déli fal helyett a nyugati oldalon helyezkedik el. Méretben is létrejönnek bizonyos változások; a 6—7 méteres átmérő maradt a leggyakoribb, de néhány templom méretben szokatlanul megnövekedett. Az építőanyag is változott; míg a korai emlékek legnagyobb része tört kőből épült, a XII. század második felétől a kváderes falrakás lesz a gyakori. A rotundák virágkora a XI—XII. század lehetett. A XIII. század első felében már valószínűleg jóval kevesebb épült, a tatárjárás után uralomra kerülő gótika pedig teljesen megszüntette építésüket. Csupán az általános fejlődéstől elszigetelt területeken fordul elő 1242 után is egy-egy emlék. Igen feltűnő, hogy bár a csoport időben Magyarországon jelent meg legkésőbben Közép-Európában, mégis itt épült eddigi ismereteink szerint a legtöbb rotunda.
Apszis nélküli rotundák
A teljesen kör alaprajzú, különálló szentély nélküli rotundák a kerek templomok késői változatát képviselik. A környező országokban hasonló emlékeket nem találunk. Ausztriából ismerünk csak néhány teljesen kerek alaprajzú XIII. századi karnert, de arra nincsenek adataink, hogy azok valóban befolyásolták volna a magyarországi templomok építését. Formailag a típus annyira egyszerű, hogy megjelenését sokkal inkább helyi jelenségnek tarthatjuk. A Dunántúlról két ilyen jellegű kerek templomot ismerünk. Az egyik a Zámoly északi határában levő hajdani Kerekszenttamás falu (Fejér megye) plébániája volt, melynek ma már csak romjai állnak. A több mint 6,50 méteres belső átmérőjű templom bejárata a déli oldalról nyílott. Oltárának helyét semmi sem hangsúlyozta, az északkeleti falba mélyedő kis négyszögletes fülke talán a szentségtartó számára készült. Padozatát meszes terrazzo borította. Falait a helyszínen bányászható kőanyagból faragott, durván nagyolt, egyenlőtlen méretű kváderekből építették, öntöttfalas technikával. Hasonló formájú és méretű templom alapozásának maradványai kerültek elő a Bölcskéről (Tolna m.) Dunakömlődre vezető út nyugati oldalán. A romok esetleg azonosak lehetnek azzal az épülettel, melyet a madocsai apátság kijelölését szolgáló pontok között úgy említettek mint „Budics ülése egy kőkápolnával”.
Falait promontori mészkőből faragott kváderekből öntöttfalas technikával rakták, támpillérei későbbi megerősítés maradványai lehetnek. Az apszis nélküli kerek templomok közé tartozhat a Dunakeszi közelében levő, már a középkorban elpusztult Alag (Pest m.) falu rotundája. A 7,80 méter átmérőjű egyháznak csak jelentéktelen romjai maradtak a felszínen. Csupán gondos élszedéssel mészkőből faragott lábazatának látszik néhány részlete. A későbbi gótikus szentélyhez használt mészkő kváderekből gondolhatjuk, hogy felmenő falai kváderesen voltak falazva. Kérdéses, hogy eredetileg volt-e építészetileg hangsúlyozott szentélye. Keleti részénél jelenleg a XV. századi, nagyobb méretű, a nyolcszög három oldalával záródó támpilléres szentély romjai állanak; attól északra pedig ismeretlen korban hozzáépített szögletes helyiség maradványai, amely sekrestye lehetett. Csak ásatás dönthetné el, hogy ez a szentély egy korábbi, kisebb méretű szentély helyére épült-e vagy egy teljesen kör alaprajzú templom nagyobbítására készült.
Néhány adat alapján valószínűnek látszik, hogy a teljesen kör alaprajzú templomtípus Erdélyben is ismert volt. Az Oroszfalu melletti Kápolnadombon (Udvarhely m.; Románia) levő Szent László-kápolnáról csak Téglás Gábor leírásából van tudomásunk, s abból apszis nélküli rotundát képzelhetünk el. Falait trachitból faragott kváderekből rakták. A Keresed melletti Fejéregyháza (Félegyháza, Torda-Aranyos m.; Románia) temploma — Orbán Balázs leírásából kiolvashatóan — ugyancsak a hangsúlyozott szentély nélküli rotundák közé tartozhat. A felsorolt templomok alaprajzban és méretben hasonlóak. Építőanyaguk is — amennyiben ismert — rokon: kváderkövekből épültek, öntöttfalas technikával. Sajnos, egyik templomnak sem ismerjük a pontos építési idejét. Az Oroszfalu melletti Szent László-kápolna titulusából — amennyiben eredetileg is az volt a védőszentje — arra következtethetünk, hogy a templom a XIII. század elejénél korábban nem épülhetett (László királyt 1192-ben avatták szentté). Kerekszenttamás helységet ezen a néven 1231-ben említi először oklevél a Csák nemzetség birtokai között. A helynév azt bizonyítja, hogy a rotundának akkor már állnia kellett.
A többi emlék még ilyen közvetett módon sem datálható. Ha figyelembe veszszük azonban, amit az oroszfalui és a kerekszenttamási templomok építéséről következtettünk, s azt a korábban tett megfigyelést sem feledjük el, hogy a biztosan ismert korai — a XI—XII. század elejéről való — kerek templomok között a kváderes falrakási technika csak királyi szintű építményeken fordult elő, a falusi templomok között teljesen ismeretlen volt, azt mondhatjuk: a teljesen kör alaprajzú rotundák építésének a kora a XII. század végére s a tatárjárás előttre tehető. A csoport már említett templomai mellett 1958-ban a pozsonyi várban (Bratislava, Szlovákia) ásatás közben előkerült egy kerek alaprajzú, ismeretlen rendeltetésű és korú, törtkőből épült emlék. Minden datáló anyag nélküli, koraközépkorinak látszó sírok voltak körülötte, melyek templom körüli temetőre utalnak. Ez esetben a kerek építmény alapfalaiban rotunda maradványait kereshetnénk. Méretét tekintve az épület igen kicsiny a kerek templomok között.
Forrás:
Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (1972)