Rezi első említése 1236-ból való. Ekkor királyi szolgák lakták a települést. A helység legjelentősebb épülete, a vár később épült. A forrásokban legkorábban 1335-ben fordul elő mint királyi vár. Az 1370-es évek során a Laczfiak kezére szállt a vár, ám hűtlenségük miatt a király elkobozta a tulajdont. 1427-ben Zsigmond király a gersei Pethőknek adományozta, ezúttal a településsel együtt. A 16. században a települést sok csapás érte. 1538-ban a veszprémi érsek familiárisai fosztották ki. 1555-től a törökök birtokolták a települést, amelyet többször is leromboltak, ám pusztán nem maradt. A vár eközben védelmi funkciókat látott el, annak ellenére, hogy nem számított végvárnak. Így lényegében csak a katonák hatalmaskodásai ismertek a környék lakói felett. Végül 1586-ban a elrendelték a vár lebontását egyrészt a lakosok érdekében, másrészt félve, hogy a törökök kezére kerül.
A törökök kiűzése után hamar a Pethő család egyedüli földesúrrá vált a településen. A 18. században rövid időre az Esterházy család kezére szállt a birtok, ám a század közepétől a Festeticsek jobbágytelepülése lett Rezi egészen 1945-ig. Ez egyben a falu életének fellendülését is jelentette, lakosságszáma nagyban nőtt, azonban a 20. század közepéig nagyrészt mezőgazdasági település maradt Keszthely szolgálatában. Egyháza 1550-ben a szántói vikáriához tartozik. Ekkor és később is helyben folyamatosan plébános működik. A középkori gót templomát a török elpusztította. A romos gót templom falmaradványait felhasználva 1723-1746-között felépítik az új templomot. Leégése után 1756-ban barokk stílusban Festetics Kristóf segítségével építik újjá. 1908-ban a barokk szentélyt lebontották és megnagyobították latinkereszt alakban, valamint új sekrestyével látták el. Temploma Szent Lukács tiszteletére van szentelve.
Dombon, szabadon álló, kerítésfallal övezett, keletelt, egyhajós, keresztházas, poligonális szentélyzáródású templom, a hajó és a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a hajó északi oldalához csatlakozó kápolnával, a szentély déli oldalához kapcsolódó sekrestyével. A tornyon és a hajó déli falán támpillérek. Csehsüveg boltozattal fedett hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. A kápolnában stukkódíszítés, 18. század második fele. Korábbi, középkori templom felhasználásával épült 1690 körül, melyet 1756-ban a Festetics család építtetett át barokk stílusban, ekkor készült a kápolna is. 1908-ban átalakították, kereszthajóval bővítették. A templomkertben: Szent Flórián-szobor, 18. század második fele. A kerítésfalban: Szent Péter-szobor, 18. század második fele; 19. század végi síremlékek befalazva.
Korábban egy fából faragott oltár díszítette a templomot, amely az 1856-os tűzvészben elpusztult. A utolsó felújítási munkák során az egyik falban megtalálták elszenesedett maradványait, valamint egy szintén elszenesedett angyal szobrot. A templom akkori teljes berendezése valószínűleg fából készült. Ma is látható azonban két ilyen szobor, melyeket a keszthelyi Balaton Múzeumban újítottak fel, és ugyanitt egy kiállításon is részt vettek, míg a templom felújítási munkálatai folytak. Az egyik a bal oldalt az egykori szószéket tartó vörös márványoszlopon található szentháromság szobor, vele egyvonalban jobbra pedig a piéta. A szentély bal oldali falán Jézus csipkéből megformázott arcképe látható, melyet néhány éve Csete Judit művésznő ajándékozott a templomnak.
A latinkereszt alakzat jobb és bal oldalában két oldaloltárt alakítottak ki. A Jézus szíve oltáron korábban egy Mária szobor állt, melyet ma a mellette lévő, falban kialakított barlangban láthatunk. Előtte a kis lourdesi Bernadett térdeplő szobra áll. A bal oldali sír oltár mellől indulnak a kálvária képek, melyek a templom falán körbefutva ugyanide érkeznek vissza. A felújítás során előkerült az egykor az egész mennyezetet borító freskó egy részlete, melyen Szűz Máriát ábrázolja karján a kis Jézussal. Valószínűleg a két világháború között készült. Felújítására a mennyezet rossz állapota miatt nem került sor. A templomból balra nyílik a keresztelő sekrestye, amelyben Keresztelő Szent János szobrát és egy szenteltvíz tartót helyeztek el. Mindkettő Németh János keramikusművész munkája. A falakat mindenütt a régi szobrok díszítik, melyek főleg magyar szenteket ábrázolnak. Az egyik legszebb a bejárattól rögtön jobbra található Szent Antal szobor. A templom régi orgonájának sípjai még ma is működnek, de billentyűit újra kellett cserélni. Az épületnek csodás akusztikája van, így nyáron hangversenyek megrendezésére is sor kerül.
