Revistye-Váralja (Podzámcse) | Revistye vára

Revistye vára a Zsarnóca részét alkotó Revistyeváralja falu felett helyezkedik el. A településről a Revistyei-patak völgyében vezet az út a látogatók számára kiépített, kiépített külön parkolóhoz, ahonnan a jelzett „A revistyei vár birtokosai” tanösvény biztosítja a romok megközelítését. A vár felső részéről pazar kilátás nyílik a Garam völgyére, a Garamszentkereszti- medencére és a Selmeci-hegységre. Revistye vára nevét Revistka földjéről kapta, mely a forrásokban „terra Ryvchka” néven már 1228-ban felbukkan. A vár első említését 1331-ből ismerjük, de felépítésére már korábban sor kerülhetett, valószínűleg a trencséni Csák Máté birtokaihoz vezető út védelme céljából. A revistyei vár és az uradalom birtokosa a 14–15. század folyamán a király volt, majd különböző földesurak kezén látjuk, akik kiemelkedő szolgálataikért vagy zálogjogon kapták meg. A 15. század második felében Nagylucsei Orbán, egri püspök és Mátyás király kincstartója szerezte meg. Az ő utódai – a Dóczyak – birtokolták az uradalmat egészen 1648-ig, amikor a család fiágon kihalt. Ezután Revistye a selmecbányai kamara kezelésébe került, amely az uradalom erdőségeit bányászati és kohászati tevékenysége faellátására hasznosította.

1674-ben a várat rövid időre Thököly Imre felkelői foglalták el. A 17. század végén a selmecbányai kamara még felújíttatta az erősséget, mivel ekkor is itt laktak az uradalmat irányító hivatalnokok. Védelmi és igazgatási szerepét Revistye a Rákóczi-szabadságharc alatt vesztette el. A későbbi kiadási jegyzékekben a várat már nem említik, az 1801. évi uradalmi összeírásban pedig az szerepel, hogy a már több mint száz éve lakatlan épületegyüttes rommá vált. A revistyei vár a Madaras-hegység 314 méter t.sz. magasságú, sziklás nyúlványán emelkedik, a Garam folyó völgye fölé magasodva. A 14. századtól kezdve egészen a 18. századig folyamatosan építkeztek rajta. Legkorábbi magját az északi lakótorony és a hozzá kapcsolódó palotaszárny alkotja. A 15. és a 16. század folyamán épült ki fokozatosan az északi és a déli palotaépület. A török háborúk idején a vármagot kibővítették egy, a felvonóhidas bejáratot magába foglaló kerek toronnyal, illetve az alsó várral, ahol különböző épületek emelkedtek. Ezek közé tartozott a felvonóhíddal ellátott külső kapu, az ún. „fortnicska”, ami egy kisebb őrtorony lehetett, továbbá egy őrség-ház, az udvaron pedig tizenkét ló számára épült istálló. Az őrség háza felett valószínűleg egy ágyúállás létezett, melyből a várhoz vezető utat lehetett tűz alatt tartani.

2011-ig a vár területén nem folytak jelentősebb állagmegóvási munkálatok, s falai eltűntek a sűrű növényzetben. Ekkor jött létre a vár megmentését maga elé célul tűző civil egyesület, és még ugyanazon a nyáron a romok területén eltakarították a bozótot és az aljnövényzetet. 2012-ben a várkapunál hordták el a falomladékokat és felfalazták az alsó vár északnyugati sarkát. Ezt követően a palotaépület déli és északi falain végeztek állagmegóvási munkákat, illetve az alsó vár nyugati falát egészítették ki. A déli és az északi palotaszárnyakat, illetve a bejárati tornyot is fokozatosan kitisztították a törmeléktől. 2018-ban egyrészt az északi torony konzerválására összpontosítottak, ezzel egy időben a palotaszárnyak területén levő falomladékokban további szintsüllyesztést végeztek, emellett további kőműves munkák folytak a keleti vároldal körítőfalán és tornyán. Ugyanekkor megerősítették és aláfalazták a nyugati falat is. Jelentős munkák folytak az északi tornyon is, ahol elkészült a padló és a harmadik emeletre vezető feljáró. A torony jelenleg kilátóhelyként szolgál. 2019-ben az északi palotán végeztek állagmegóvási munkákat, elsősorban a keleti és a déli falain. Azóta is fokozatosan stabilizálják az ágyútornyot, azzal a céllal, hogy egy rejtett tetővel fedjék le és egy másik kilátóhelyet alakítsanak ki a látogatók számára.

A vár területén a régészeti feltárásokat 2016 óta a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézete végzi, Kristína Kučeráková vezetésével. A 2016–2019. évi kutatások leletei túlnyomórészt az omlásrétegekből kerültek elő. A legkorábbi kerámialeletek a 14. századra keltezhetők, de a legtöbb cserépedény a vár 16–17. századi mindennapjait idézi. Ezek között megtalálhatók a fazekak, folyadéktároló edények, tányérok, poharak, lábasok, de kisebb mennyiségben fedők és tárolóedények is előfordulnak. Az ásatás során üvegedényeket is találtak, az egyiken festett vadászjelenet látható. Az említetteken kívül nagy mennyiségű kályhás kerámia is előkerült, többségében pohár- és négyzetes tálalakú kályhaszemek. Az épületomladékok eltávolítása során számos, az épületekhez kapcsolódó lelet is napvilágot látott. A nagyszámú vasszög mellett megemlíthetők a különféle vastárgyak, festett vakolat, illetve ablaküvegek. A fegyverek közül kiemelendők a kések, ágyúgolyók, nyílhegyek, pattintott kövek és egy szekercetöredék. Ékszerek és viseleti elemek közé különböző csatok sorolhatók, lábbelik sarokvasalatai, gyöngyök, gyűrű és fémtűk. Nagyon sok vas- és színesfémtárgy az egykori bútorokból származhat. A vár területén folytatott kézműves tevékenységről árulkodik a vasból készült fogó, fenőkövek és kovácssalak. Kisebb mennyiségben fordultak elő érmek, patkók és pipák, egyedi darabnak tekinthető egy csontsíp.

Az archaeozoológiai anyag túlnyomó része a háziasított állatokhoz köthető (szarvasmarha, sertés, valamivel kevesebb baromfi). A vadállatok közül nagytestű növényevők és madarak említhetők meg, de találtak folyami kagylókat is. A faragott kőanyag elsősorban a déli palotából származik, a ciszterna körüli udvarról, illetve a felső vár alatti déli meredek sziklaoldalból. A déli palota rendkívül igényes reneszánsz átépítéséről árulkodik egy különleges, indafonatos faragású ajtókeret töredéke. A szemöldökkő közepén a Dóczy család plasztikus címere látható, kétoldalt az ND monogram és az 1547 évszám, melyek az egykori birtokosra, Dóczy Miklósra és az átépítés befejezésének évére utalnak.

Szöveg:
Ratibor Mazúr: Revistye vára (Hrad Revište) Castrum Bene 2020.