Ráckeve | Szerb templom

A község mai neve a jelenlegi ismeretek szerint az Acha személynévből származik, amely valószínűleg az ótörök aca (rokon) szóból ered. Már a honfoglalás idején is lakott hely volt, amit a határában előkerült leletek bizonyítanak. A legrégebbről, 1341-ből fennmaradt írásos dokumentum, amelyben szerepel, nevét Acha formában tartalmazza. Ekkor az Achai család birtoka volt. 1344-ben Acsai Berend fia Márton birtokolta. Egy 1347-ben kelt írásban templomát is említik. 1422-től Garai Miklós nádor tulajdonába került. A török megszállás alatt, 1562–1563-ban, a budai szandzsákhoz tartozott. Ekkor 6768 akcse adót fizetett. 1559-ben csak 13 ház állt itt. Az elnéptelenedett települést később szlovákokkal telepítették be. A 17. században Bosnyák Tamás és a Mocsáryak birtoka. Az 1647 évi osztozkodáskor az acsai rész Bosnyák Juditra, Balassa Imrénére esett, majd később leányágon a Koháry és Barkóczy családokra szállt. 1731-ben Barkóczy Krisztina férje, gróf Károlyi Sándor acsai birtokát elcserélte Prónay I. Gáborral. Acsa másik fele, a Mocsáry-rész M. Borbála Aszalay Ferenczné hozománya volt, mely 1744-től ugyancsak Prónay I. Gáboré lett.

Prónai I. Gábor építtette a középkori templom helyére időközben emelt fatemplom helyett a mostani evangélikus kőtemplomot, és közelébe, a hegytetőre, 1735-1740-ben a négytornyú díszes kastélyt is. I. Gábor fiai László és II. Gábor voltak. László a kastély közelében új emeletes kastélyt építtetett magának, míg II. Gábor a régi kastélyban egy 15 000 kötetes könyvtár alapját vetette meg. Prónay Dezső később a tekintélyes könyvtár mellett családi levéltárat is létesített, és egyéb gyűjteményeket is létrehozott (Báthory István és Bethlen Gábor kardjait, Apafy Mihály fejedelem ostábláját is őrizte). A másik kastélyt, báró Prónay Sylvester Gábor részben átalakíttatta és itt helyezte el 4000 kötetes könyvtárát, melyben közel 100 régi, 1710 előtti ritka magyar nyomtatványt is őrzött.

Prónai I. Gábor építtette a középkori templom helyére időközben emelt fatemplom helyett a mostani evangélikus kőtemplomot, és közelébe, a hegytetőre, 1735-1740-ben a négytornyú díszes kastélyt is. Az 1746-os egyházlátogatás szerint 400 éves templom, amely Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. 1673-ban Pongrácz György egyházmegyei térképén templom jelzés látható a településen. 1783-ban átalakították, majd legközelebb a XIX. században renoválták. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templom hajóját és a keskenyebb négyzetes alaprajzú szentélyt csehsüveg-boltozat fedi. A belsőben egyszerű berendezés látható. Kisméretű tornyát ívelt oromfalak övezik. A toronytesten félköríves ablakok nyílnak, sisakját bádog fedi. A hajó és a vele egyező magasságú szentély oldalfalán 1-1 szegmentíves záródású ablak található. A szentély lábazatánál, az északkeleti sarkon régi, indás-leveles faragású kő található, másodlagos beépítésben.

Forrás:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1910)