Pusztuló épített örökségünk I.
A kisörsi templomrom (Kővágóörs)
„Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti és vesztesége az emberiségnek. Őrizzük, tehát gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.” Ipolyi Arnold (1823-1886)
A Balaton-felvidék festői környezetében, a Kálimedence déli részén fekszik Kővágóörs község. A falu neve két tagból tevődik össze, az előtag „Kővágó” utal a környéken folyó kőbányászatra, az utótag Örs helynévből, vagy személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló törzsnév, vagy személynév tövében az ó-török férj, férfi rejlik. Az országban jelentkeznek szétszórtan az Örs helynevek, amelyet a törzs nevéből alkottak. Kővágóörs nevében szereplő „Örs”, személynévből alkotott helynév. A Balaton-felvidék nyugati felében a régi birtokos az Atyusz-nemzetség. Központjuk talán Hegyesd táján lehetett, a családi monostoruk a Monostor-Apáti mellett fekvő almádi monostor, amelyet a nemzetség Bánd nevű tagja alapított. Kálmán király uralkodása alatt a monostor felépült, felszentelésére 1121-ben került sor. Később hiteles helyként is működött.
A nemzetségből származó Sol (Saul) comes 1121-ből fennmaradt végrendeletéből tudjuk, hol voltak a birtokai Verestó, Nagyvázsony mellett, Almádon, Köveskálon, Iváncson, Egregyen, Szentivánban, Kóvágóörsön, Révfülöpön, Kovácsiban, Diszelen és Véneken birtokolt. A káli völgyben, a csobánci hegyen és Hegymagason szőlővel rendelkezett. Más írásos adatokból tudjuk, hogy Szepezd, Pécsely, Zánka, Udvari, Szőlős, Vászoly, Paloznak is a nemzetségi birtok részét képezte. Az Atyusz nemzetség birtoklása mellett feltehetőleg már a XI. században a veszprémi püspök és a káptalan is rendelkezett birtokokkal a Balaton-felvidéken. A falvak birtokai a XIII. század elején sok esetben már többféle birtokos kezén találhatók.
Kővágóörs község első említésével az 1121-ből fennmaradt Sol comes végrendeletében találkozunk, ahol Örs (Vrs) predium szerepel egy földművessel, négy szólómuvessel, amelyet az adományozó Helbrug nevű fiának hagyományoz. Ezenkívül Fülöp (régi neve Pilop, ma Révfülöp) is egy szabaddal és hat vincellérrel a birtokába került. A végrendeletét 1227-ben megerősítette, Verestó (Verustov) falut az almádi (Almád) bencés apátságnak adományozta, Őrsöt és Fülöp harmadát fiának Helbrugnak adta. Az oklevélben található számos Kővágóörs környéki község, így Vének, Szt. Iván, Iváncsa, Egregy, Barnag és a Csobánc hegység, stb. Örs prediumként szerepel, ez a XI-XII. században olyan földesúri gazdasági üzemet, telepet jelölt, amelyet a földesúr maga tartott fenn, s benne saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági termelőmunkát.
A veszprémi káptalan 1268-i átiratából fennmaradt egy 1263-ban készült oklevél. A hantai prépost bizonyos vitás földeket, nevezetesen Symonis földjét és egy szőlejét Őrsön („villa Vrs”) Jakabnak Henrik fiának odaítéli. Parochiális papját említik, és Szent László eklézsiát, amelynek számára Jakab egy zsoltároskönyvet (psalteriumot) köteles venni. A XIV. századtól az írásos feljegyzések száma megnő. Az 1332-33-ból fennmaradt pápai tizedjegyzékben Örs (Vrs), mint a tapolcai kerület plébániája szerepel, amely a veszprémi püspökség zalai főesperességéhez tartozott. A fiókegyháza Ecsér (Echir), Szepezd (Zepezd, Scepuzd), Abraham puszta. A papja Barnabás 1334-35-ben hat széles és huszonhat kis dénárt fizetett a pápai tized fejében. Később 1357-ben Mátyás nevű papját említik. Az 1543-ban lezajlott támadás során fontos városok kerültek török kézre, Tata, Székesfehérvár, Esztergom, a Balaton délkeleti partja, stb. E vidéket is pusztítás érte, elnéptelenedés tapasztalható, pl. Kisörs falu is ekkor pusztult el, lakói elmenekültek.
Kisörs falu létrejötte
Fontos, hiteles történeti adatokat szolgáltat az 1329-ből fennmaradt Ábrahám és Rendes (Rendus) határjárásáról szóló oklevél, ahol Cybriánörs falut említik, amely a mai Ábrahám-hegy község határa mentén feküdt. Az 1338-ból származó oklevél arról tudósít, hogy az almádi konvent előtt Czibrián unokái a fölmáli hegyen egy szőlőt eladnak, és ebben az oklevélben a Szent László egyház szőlőiről is történik említés. Az 1341-ben készült oklevélből megtudjuk, hogy a fehérvári káptalan a király parancsára kiküldte speciális megbízottját, és a király pedig Péter fia Tamás mestert liptói ispánt és csókakői várnagyot a Kál völgyébe, – ahol jelen volt a veszprémi püspök és több veszprémi kanonok, – hogy a királytól cserébe kapott birtokokat körülhatárolják. Károly Róbert, hogy megszerezze Tátika várát a veszprémi püspöktől hajlandó a káli völgyben lévő birtokait átadni a veszprémi püspökségnek és káptalannak. A megbízottak feladata volt a birtokok összeírása, a valódi nemesek kiszűrése, akiknek oklevélileg kellett a királyi udvarnál jelentkezni. A káli völgyben Őrsön öt udvarnokot találtak, akik közül ketten oklevéllel nemesítettek, 19 személy pedig nemes várjobbágynak vallotta magát. A birtokcsere 1342-ben zárult le, I. Lajos király utasította a Kál-völgyi alattvalóit, hogy ezek után a püspököt tekintsék uruknak és a püspök tiszttartóinak engedelmeskedjenek.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a falu birtokosai királyi udvarnokok, részben nemesek, sőt a tihanyi apátság is rendelkezett részbirtokkal. Az 1341-es adat pedig arra utal, hogy az udvarnokok földjét a veszprémi püspökség kapta meg. A veszprémi püspökség és káptalan egyre erősebb birtokpolitikája érvényesült a Kál-völgyben. A püspökök kérésére I. Lajos 1362. év június 30-án megerősítette, hogy a veszprémi egyház hadakozó nemes jobbágyai a kamara adó alól is felmentést kapjanak. A veszprémi püspök elérte a királynál, hogy elővételi joga legyen a Kál-völgyben, azoknál a nemesi birtokoknál, amelyek nemesi tulajdonban maradtak, és amelyeket a birtokos el szeretne adni. Erre utal az 1377-ből származó királyi rendelet. Az almádi konvent előtt Szentlászlóörs-i Othmár Czibrián és Mihály a Felmáli szőlőhegyen fekvő szőlőjüket Nagyörsi Lőrincz fia János jobbágyainak öt márka dénárért eladják. Az 1351-ben kelt oklevélben a Szentlászló egyház szőlőjét is említik. Az oklevélből kiemelnénk, hogy a Szentlászlóörs és Czibriánörs ugyanazt a falut jelenti, és a névalakban feltűnik Nagy-örs neve is. Ezt erősíti meg az 1361-ben kelt oklevél, amelyben szentlászlóörsi nemesek Balázs és Péter, „Chibriántelek” nevű birtokukat eladják Szentgróti-Fülöp fiainak.
Nagy Lajos uralkodásának idejéből származó, 1374-ben kelt levélben Eörsi Cybrian unokája Lőrincz Kővágóeörs, Kiseörs, Fülöp, Uzsa és Detk nevű birtokokat a királyra hagyja, mert utódai nincsenek. Itt egyértelműen szerepel a két falu jelezve a megkettőzést, amely már sokkal korábban megtörtént. Ebben az oklevélben értesülünk a király intézkedéséről is, amelyben a felsorolt falvak bíráit és lakóit felszólítja, hogy az új uruknak Himfi Benedek temesi főispán fiának Miklósnak engedelmeskedjenek. Az 1380-ban kelt oklevélben a település nemesi névben szerepel Nagyörsi Pétert (Petri filii Ernoldy de Nogurs) említik nejével Margittal egy birtokügyletben, majd 1394-ben Boldogasszonyörs-i Dénes fia Antalról olvashatunk. Az 1401-ben kelt és 1408-i átiratból ismert oklevélben Nagyörsi Dénes fia Balázs szerepel. Tehát Boldogasszonyörs, másnéven Nagyörs későn szerepel az írásos feljegyzésekben, ez a régibb település neve. A pápai tizedjegyzék után a második adat, amely település egyházára utal. A Nagyörs falunév alapján valószínű tehát, hogy Kisörs Nagyörsből kiszakadó új település volt. Kisörs Cybriánörs és Szentlászlóörs néven is szerepel az írott forrásokban, utóbbi az egyházának védőszentjére utal.
Kisörs pusztulása
A Balaton-felvidék tipikus végvidék a török korban, amely 1543 után már hadszíntérré vált. Bár a nagy hadjáratok elkerülték a vidéket, de portyázó állandó kisebb harcok helye lett. A háborúzások alatt elnéptelenedett, majd ezek szüneteiben ismét benépesült. Hosszabb időre a török nem tudta elfoglalni. Hegyesd, Tapolca, Csobánc, Szigliget, Sümeg, Tihany, Rezi, Tátika várai vagy nem kerültek ellenséges kézre, vagy csak rövid időre. Az első pusztítás a vidéket az 1529-ben lejátszódó török támadás idején érte, amikor a török lovascsapatok a Duna és Balaton között Bécs irányába felvonuló haderőket kísérve a Kálvölgybe is behatoltak.
Az 1543. november 17-én a besztercebányai országgyűlésen I. Ferdinánd király az egyházi és világi nagybirtokosokra hárította a török támadások elleni védelem megszervezését. így a veszprémi püspökre hárult Veszprém és Tátika védelme, a tihanyi kolostor erődöt védte a Choron család, Nagyvázsonyi a Horváth család, a Kál völgyéhez közelfekvő Csobánc várát Gyulaffy László, stb. királyi parancsra. A vidék török-kori történetére vonatkozóan különösen sok értékes adatot őriztek meg a rovásadó öszszeírások (dicalis conscriptiók), és a török feljegyzések, kincstári defterek. A végvidéki állapotok ellenére is kivetette a magyar királyság az állami adót a dicát.
Az adózás alapja a XVI-XVII. században portánként történt egészen 1598-ig, majd ezt követően 1609-ig a „domus” a ház az adóalap, és 1609-1648 közötti időben ismét a régi porta szerint adóztak. Az 1529-es portyázásokat követően 1531-ből maradt fenn dicalis conscriptio, itt Kóvágóörsön Vázsonyi Horváth Jeromosnak 1 adófizető és 12 szegény és puszta telke volt. Az 1534., 1536. évi összeírások is hasonló adatokat tartalmaznak. Az 1542. év csendes, az ez évi összeírásban Boldogasszonyörs, Kisörssel és Sóstókállal együtt csak az egytelkes nemesi összeírásban szerepel. Kisörssel itt találkozunk utoljára. 2 adózót említenek Szász Mihályt és Kis Pétert. Kisörs faluban 1 telkes nemesek laktak, később máshová költöztek, talán Kővágóörsre. Az 1543-ban lezajlott támadás során fontos városok kerültek török kézre, Tata, Székesfehérvár, Esztergom, a Balaton délkeleti partja, stb. E vidéket is pusztítás érte, elnéptelenedés tapasztalható, pl. Kisörs falu is ekkor pusztult el, lakói elmenekültek.
Kisörs régi térképeken
Az Országos Levéltár térképanyagában, a Batthyányi gyűjteményben található két 1743-ból származó térkép. A térképeken a kővágóörsi és kisörsi templom hangsúlyozottan szerepel. Az egyik ábrázoláson a következőket figyelhetjük meg. Ha a középkori tájolást, szokásos elrendezést vesszük figyelembe, a rajz készítője az északi irányból rajzolta meg a templomot. A nyugati homlokzatból sátortetővel fedett torony emelkedik ki. Az északi falán az első emeleti szinten egy egyszerű, a második emeleten feltehetően egy ikerablak helyezkedett el. A második szinten keleti irányba is nyílik még egy ablak. A hajón a három félköríves ablak könyöklője egyvonalban, de a további kettő kicsit magasabban egyvonalban jelenik meg. Ez jelzi a hajó és az egyenesen záródó szentély elkülönülését, ez a tetőmegoldásban is jelentkezik. A torony tetején, valamint a tetőzet gerincén hátul kereszt látható, sőt ez utóbbi mellett egy püspöki bot emelkedik ki. Körben a templomot lőréses kerítófal övezi, amelyet egy helyen fedett kapuépítmény tör át. Közepén félköríves kapu nyílik, amelynek két oldalán egy-egy nyílás látható.
Nemcsak a templomot, de a települést is lőréses kerítésfal övezi, a szögleteken fedett bányával. A rajz bal felső sarkában Kisörs falu látható templomával. (Fenti kép) A másik térkép központjában a Batthyányi-címer áll díszes ábrázolásban, koronás oroszlán felett kicsinyeit etető pelikán. A kép jobb oldalán látszik a tihanyi apátság, bal oldalt pedig Kővágóörs. A települést a templommal együtt ugyanabból a nézetből vették fel, de a nyílásrendszer a déli homlokzatot idézi. A torony kiemelkedik a nyugati homlokzatból, de itt négy szintesnek ábrázolják. A szentély és a hajó itt egy fedélszék alatt látható, és utalás sincs a két épületrész különválasztására. A leghitelesebbnek tűnik a magasan elhelyezkedő négy félköríves, bélletes román kori ablak. Az ezek alatt megjelenő bejárat olyan, mint a már a másik térképen is látott kerítőfalon lévő kapuépítmény. A templom körül kerítőfalat nem tüntettek fel, a település lőréses falának egy szakaszát azonban ábrázolták. A térkép bal felső sarkában Kisörs falu látható templomával. (Lenti kép)
Térkép
Batthyány-családfa Kővágóörs (Veszprém m.), Battyán (Somogy m.) és Németújvár (Güssing, A) látképeivel (Rajcsányi Ádám 1743.)
A kisörsi templom romja
Kisörs elpusztult falu Kővágóörs határában, annak nyugati részén. A falu lakossága az okleveles adatból következtetve még 1263 előtt szakadt ki Kővágóörsből, és a falu új templomát Szent László tiszteletére szentelték. A XVI. század közepe táján török portyák pusztították el, lakossága Kővágóörsre húzódott. Papja a pápai tizedjegyzékekben is szerepel, 1550-ben azonban már meg sem említi a veszprémi egyházmegye plébániáinak összeírása. A templom romjai Kővágóörstől nyugatra, a falu szélén ma is láthatók. Temploma rom, feltáratlan, de alaprajzát ismerjük. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, kis templom volt, amelynek csekély falai maradtak meg.
Kővágóörs délnyugati szélétől kb. 250 mérette igen rossz állapotban lévő, kisebb románkori templom kőomladékkal, bokrokkal fedett romjait találjuk. A feltehetően keletelt templom északi oldalán kiugró falak talán sekrestyéhez tartoztak. A rom körüli szántásban 1963-ban sok embercsont-töredéket találtak, ugyanakkor gyakori volt a középkori cserép is. A templom körüli temető, illetve telep maradványai voltak ezek. A romtól északkeletre eső szomszédos terület műveletlen volt, gyeppel borított és hepehupás. újabbkori temető is volt itt, melynek árka még jól látható volt. A középkori telep azonosítását az tette lehetővé, hogy a romot „kisörsi pusztatemplom” néven ismerte a lakosság. A kisörsi templom napjainkban:
Forrás:
Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Mezősiné Kozák Éva: A kővágóörsi evangélikus templom In.: Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet – műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. Budapest, 1966.
Térképek:
Petra Oersiana et ex eadem excrescens Laurus Batthyániana [S 20 – No. 190/2.] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
Petra Eörsiana, et ex eadem excrescens laurus Batthyanyana …. [S 20 – No. 190/1.] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára