Püspökladány | (Nagy)Boldogasszony-halma

Püspökladány lakott hely volt már időszámításunk előtt, erről tanúskodnak a város közelében lévő Kincses-dombon végzett ásatások, ahol körülbelül 4000 éves katakomba sírokat tártak fel, melyek Európa-szerte egyedülállóak. Különböző leletek bizonyítják a hely lakottságát a népvándorlás, a honfoglalás és az Árpád-korban is. Viszont a település keletkezésének ideje nem határozható meg pontosan, ez feltehetően a 10-11. századra tehető. Első írásos említése a Váradi Konvent 1351-ből származó oklevele, mely Ladan formában említi a mai név utótagját. A város nevének eredetét szintén homály fedi. Elméletek születtek besenyő, szláv, alán és ősmagyar eredetre, melyek közül legelfogadhatóbb az a tézis, mely Ladányt egy ősi magyar személynévként azonosítja (Vorovszky tézis). A mai név feltehetően birtoktestet jelöl, mégpedig a kisnemesi Bajomi család Ladány nevű birtokát, melyet a váradi püspöknek zálogosított el.

A település nevét 1543-ban Pispek Ladan formában említik. A település a Rákócziak birtoka is volt. Rákóczi György idejéből származik a református templomban lévő ún. Rákóczi-harang. A szabadságharc bukása után Püspökladány kincstári birtok lett, majd a 19. század elején az udvar József nádornak adományozta. A települést 1901-ig Püspök-Ladányként említik, a mai névhasználata ezen időponttól él. Püspökladány déli határában, közvetlenül a település mellett, található az Ér-sziget (Boldogasszony-sziget) nevezetű határrész. Ezen a területen található ma a köztemető, amely korábban a reformátusok temetője volt. A temető déli végében, a síroktól távolabb található egy természetes laponyag vagy halom, melyet Boldogasszony-halmának neveznek. A népemlékezet úgy tartja, hogy: „… egy meglehetős nagyságú domb… hol a reformatio előtt kápolna volt Szűz Mária tiszteletére.”

Ezen az egy szájhagyományon kívül, sem okleveles, sem más írásos emlék nem maradt fenn a kápolna épületének meglétéről. 1986 nyarán M. Nepper Ibolya, a Déri Múzeum régészének vezetésével ásatások kezdődtek a halmon és a körülötte lévő területen. Már 1981-ben találtak leleteket, mivel a helyiek illegálisan földnyerő helynek használták a halmot, hogy a megsüllyedt sírokat feltöltsék. Ekkor került elő egy XII. századi ezüstdénár, és egy „S” végű hajkarika. A leleteket bevitték a Déri Múzeumba. A munkálatok során megtalálták a népemlékezet által megőrzött kápolna alapjait. A leletmentő ásatás során egy XII. századi egyhajós, félköríves szentélyű, erősen roncsolt kápolna döngölt agyagalapozása került a felszínre. Az Árpád-kori kápolna méretei: 5×7,30 méter, a falak vastagsága 60 cm. A halom körül egy Árpád-kori temető néhány sírja feküdt. Összesen 14 sírt tártak fel. Ezek DNy-ÉK illetve Ny-K irányúak. Valamennyi melléklet nélküli. Egyetlen lelet, egy nagyméretű S végű karika a kápolna nyugati falánál került elő.

A templomot a ráásott sírok gödrei dúlták fel, ugyanis ezt a területet a XIX. század elejéig folyamatosan temetőként használták, a reformáció felvétele után is. A halom körül a mai napig is temetkeznek, így kegyeleti szempontok miatt a templomalapok megtalálása után az ásatást befejezték. A kápolna alapozásától északra 100-150 méterre megtalálták az Árpád-kori falu helyét, ahonnan XII-XIII. századi kerámiákat gyűjtöttek be a régészek. Ez az Árpád-kori kis falu valószínűleg a tatárjárás időszakában pusztulhatott el a kápolnával együtt. Utána már nem az Ér-szigeten épült újjá a település, hanem attól északra, a Nagy-ér túlpartján, ahol jelenleg is megtalálható. 1989 őszén Arnóth Sándor múzeumigazgató megkeresésére, elkezdődtek a Boldogasszony-halma középkori templom, romos helyreállításának munkálatai. Elsőként a templomrom betonalapozási munkáinak véleményezése, majd műszaki organizációs bejárás történt. Megbeszélésre kerültek a falazatok hosszai, méretei, a falmegszakítások és a csorbázatok építése. Elkészült a templom romos helyreállításának vázlatos rajza, melyben figyelembe vették a környező talajszinthez viszonyított magasságát. A körítő falak mentén, valamint a belső térben lévő kavics-burkolat szintmagasságának tisztázása és a csapadékvíz elszivárgásának megbeszélése után elkezdődtek a tényleges helyreállítási munkálatok. A Boldogasszony-halmon lévő templomrom, alaprekonstrukciója vegyesen, beton és tégla felhasználásával történt.

Forrás:
Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1986. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/40. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)
M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1986–1991. (Leletkataszter) In.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
Fórián Péter – Sárréti Krónika