Pozsony (Bratislava) | Szent Márton székesegyház (Koronázó templom)

A Szent Márton-dóm (szlovákul: Dóm svätého Martina, ismert még mint a pozsonyi koronázótemplom), a 15. században épült gótikus székesegyház Pozsony történelmi városrészében. Ez a szlovák főváros legnagyobb és legjelentősebb római katolikus temploma, a pozsonyi főegyházmegye főszékesegyháza. Összesen tizenegy Habsburg-házi magyar uralkodót, valamint nyolc magyar királynét koronáztak meg itt. Az első pozsonyi templomot vélhetőleg a várban alakították ki, ahol a prépostság és a káptalan székhelye is volt. Ez azonban később a vár védelmi funkciója révén kedvezőtlenné vált, ezért Imre király megkérte III. Ince pápát a prépostság átköltöztetésére a váraljába. 1204-ben megkapta az engedélyt, és a hivatal el is költözött. III. Honoriusz pápa 1221-ben engedélyt adott a templom elköltöztetésére is. A mai dóm helyén állt egykori román stílusú templom építését ebben az időben kezdték el, a Legszentebb Megváltónak szentelték (vélhetőleg a vártemplom is neki volt szentelve).

Ebben a templomban három oltár volt, melyeket a Legszentebb Megváltónak, Szűz Máriának és Szent Istvánnak szenteltek. A Szent Márton-dóm így a legrégibb pozsonyi plébánia. 1302-től a prépost és a város egyezségének értelmében a város lakossága is használhatta a templomot, ami azonban gyorsan kicsinek bizonyult, így 1311 és 1314 között köréje külső falakat emeltek, és ezáltal lényegében egy új, nagyobb templomot építettek fel. Azt már gótikus stílusban emelték, és magába foglalta az előző templomot is, amelyet akkor még nem bontottak le. Feltehetőleg eredetileg háromhajós bazilikát szerettek volna építeni, de végül megmaradtak az egyterű háromhajós templom mellett. Felszentelése csak 1452-ben történt meg, Gergely esztergomi érsek által, a Legszentebb Megváltó (a régi templom) és Szent Márton (az új templom) tiszteletére. Ebben a templom szentélye a mainak csak közel a harmadát tehette ki. Mátyás király idejében 1467–1487 között került sor a templom mai méretűre történő megnagyobbítására, feltehetőleg ekkor tűnt el a Szent Megváltó temploma. Ez az évszám a boltívek tartópillérein több helyen is fel van tüntetve.

Később a 15. és 18. század között többször átépítették, s toldották meg újabb részekkel. 1863 és 1878 között, Heiler Károly kanonok idejében eredeti gótikus stílusát Lippert József építész tervei szerint megújították. Ezt a 20. század közepén „sikerült” részlegesen tönkretenni, majd az 1972-ben átadott Szlovák Nemzeti Felkelés hídról levezető forgalommal elvágni a Váraljától. 1563 és 1830 között itt koronáztak meg 11 magyar királyt és 8 királynét/királynőt. Építése a 13. században kezdődött. Mai alakja többszöri átépítés eredménye, ugyanis háborúk és földrengések során többször megsérült. A dóm tornya 85 méteres, a legmagasabb Pozsonyban. A tetején van a Szent Korona másolata (150 kilogramm tömegű és 164 cm magas), amelyet 2010. augusztus 18-án emeltek le restaurálás céljából.[1] A templomtorony a város erődítményének része volt, így bástyaként is szolgált. Donner György Rafael tervezte a barokk Alamizsnás Szent János-kápolnát. A templomban gótikus és reneszánsz síremlékek találhatók. Szent Márton ereklyéit a főoltár felett elhelyezett ezüstkoporsóban őrzik.

Forrás:
Žáry, J. – Bagin, A. – Rusina, I. – Toranová, E. 1990: Dóm sv. Martina v Bratislave