Peterd | Református templom

A 14. századi tizedjegyzékekben először említik a falut, illetve papját, Jánost, aki 1332-ben 40, 1333-ban 30 és 18, 1334ben pedig 1 garast, továbbá 1335-ben 25 báni dénárt fizetett. A 15. században mindössze néhányszor fordul elő írott forrásban a falu neve. 1428-ban egy birtokfoglalási per kapcsán kiállított oklevélben a megyei nemesek sorában Peterdi Pál fia Andrást is felsorolják. Talán az ő elődeik építették a peterdi templomot. 1453-as, 1542-es, 155l-es, 1559-es és 1564-es adatok szerint a pécsi káptalan volt (rész?)birtokosa a településnek. 1542-ben 8, 1557-ben 4, 1564-ben pedig 2 porta adózott részükre. Az 1554-es török adóösszeírás 21, az 1565-ös pedig 18 adózót rögzít a pécsi nahijébe tartozó faluban. A török hódoltság korában Pathai P. Sámuel református püspök szerint már népes gyülekezet volt itt, amely a középkori templomot is birtokába vette.

Az 1817-es Canonica Visitatio mint hagyományt említi, hogy a török Pécsre akarta szállítani a templom köveit – az egész téglából épült -, de az itt lakó Bán família visszaváltotta. A Canonica Visitatio szerint hasonlóképpen váltották meg a lakosok a sellyei és a harsányi templomot is, amikor a török Szigetvárt építtetvén minden kőtemplomot lebontatott. Egy 1687-es összeírás szerint Peterd környékén és a faluban 25 kapást, megművelt szőlőt, 4 házat és 4 lakost valamint 30 hold szántóföldet írtak össze. A török császárnak évente 9 török forintot fizettek, továbbá robottal és tizeddel is tartoztak. Pathai P. Sámuel 1647-ben írott levele szerint a templom az unitáriusok kezére jutott, de 1703 körül visszakerült a reformátusok birtokába. Peterd a török háborúk után azon falvak közé tartozott, amelyeket a kincstár számára lefoglaltak. A 18. század elejétől a Batthyányak (német-)bólyi uradalmához tartozott, miután a Kamara 1700-ban illetve 1703-ban átadta falvai, pusztái egy részét MislenyKistótfalu-Töttös-Bóly területén gr. Batthyány Ádámnak a török elleni felszabadító háborúban viselt hadi kiadásai fejében. A 15274 forintra rúgó költségekkel szemben az átadott birtok értéke 48260 forint volt.

A 18. század elején a rácok elpusztították a falut és az itt lévő majort, ezért 3 évig lakatlan volt a település. 1711-ben 11 lakost írtak itt össze, említenek egy eredetileg kétkerekű, felülcsapó vízimalmot és megállapítják, hogy a határban mészégető van, szentegyház nincs. A 17. században Egerág filiájának számító egyháza 1707 óta anyaegyház, sőt a 18. század végéig Belvárd a filiája volt. 1710-től prédikátora is Peterden lakott. Talán még a rác betörés emlékeként Bohuss kanonok 172l-es Canonica Visitatiója feljegyzi, hogy a templom szentélyének boltozata beomlott, de a tornya ép. A ma is meglévő szépen faragott, de átmázolt szószéket. A papi széket és a padokat nagy valószínűséggel 1817 előtt készítették. Egykor nádtető fedte az épületet. A templom nagy, újkori átépítéséről az 1817-es Canonica Visitatio is megemlékezik. Eszerint 1768-ban a peterdiek kérvényezték a vármegyén, hogy a romlásnak indult tornyot a templommal együtt megújíthassák. A vármegyei deputátusok ezt engedélyezték is, azzal a kikötéssel, hogy a torony a korábbi, tehát a középkori formára készüljön el. A peterdiek ennek szellemében lebontották a régi tornyot és újat építettek.

A peterdi templom e toronyátépítésnek köszönhetően azon emlékek számát gyarapítja, amelyeket középkori formában újítottak fel a 17—18. században. Ugyanekkor alakították át a karzat alját is. Lebontották a keresztboltozatokat és egy dongaboltozat épült helyettük. Ekkor nyitották a viszonylag keskeny nyugati ajtót és valószínűleg a kis, nyugati ablakot is. A Canonica Visitatio szerint ekkor toldották meg a templomot 3 öllel keleti irányban. Ehhez lebontották az Árpád-kori templom apszisát, sőt alapozásának jelentős részét is kiszedték. A középkori ablakokat befalazták és nagy, 115 cm széles barokk ablakokat, valamint a keleti oldalon egy körablakot nyitottak. Az ablakok helyzete alapján a keleti részt karzatosra tervezték. A ma látható ablakok ráfordítói két végükön nagy ívben visszahajtottak, a sarokmerevítő vasalások végeit leveles domborítással díszítették. Elfalazták a bővítményen lévő középkori kaput és újra kibontották a korai épületrészen lévőt. Eléje bejárati előcsarnokot, vagy ahogy nevezték, cintermet építettek. Az előcsarnok ajtajának keretkövei másodlagosan felhasznált, össze nem tartozó darabok. A szárkövek élszedettek, a vízszintes áthidalón pedig belső falc van. Elszedett, meszelt keretdarabok láthatók magában a cinterem falában is. A templom belső falfeületei új vakolatot kaptak. A korai hajó most újra használatba vett ajtaja köré rokokó ornamentikával díszített vörösmárvány ajtókeretet festettek. A mennyezetre négykaréjos és íves, törtvonalú, húzott keret készült. Kérdés, hogy az 1997-ben levert külső, lizénás, 20. századi vakolatnak formailag volt-e valami köze az 1768-ban készítetthez. A templomon ezek után még számtalan felújítás következett.

A legkorábbi templom egyhajós, íves szentélyzáródású épület volt, hajójának belmérete 4,3 x 5,7 méter, déli fala 83 cm vastag, a később lebontott nyugati fal vastagságára pedig 81 cm adódik. Az épület egykori teljes hossza kb. 10 méterre tehető. A hajó szélességénél kb. 120 cm-rel keskenyebb apszis a hajóhoz beugró diadalív nélkül csatlakozott. A hajó déli falán egymástól 242 cm-re 2 db, 47 x 150/109 cm-es, íves záródású ablakot tártak fel. A nyugati ablak tengelyétől kissé nyugatra tolt, szintén íves szentélyzáródású déli kapu. A korai épületet feltehetően a 13. században a rádpusztai, a kosztolányi és a balatoncsicsói templomhoz hasonló módon nyugat felé kibővítették. Akárcsak a korai épületrészt, a toldalékot is téglából építették, amelyet jellegzetes, sárgás habarcsba raktak.

Forrás:
Balázsik Tamás: A peterdi református templom In.: F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2000/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2000)