Mindenszentek-temetőkápolna
Pécsvárad
Pécsvárad a Mecsek délkeleti lábánál, a Pécsre vezető országos főút közelében fekszik. Magyarország egyik legrégebben ismert települése, az írott történelem előtti időkben keletkezett várhegyen található bencés apátsága már Szent István király életében elkészült, felszentelése 1038-ban történt. 1015-ben kelt alapítólevele – a szerzet birtokainak, élő és tárgyi javainak részletes lajstromával – páratlan értékű forrása a korai magyar állam történetének. Talán még István édesapja, Géza fejedelem adta egyházi kézbe a sánccal és palánkkal övezett udvarházat a két hozzá tartozó kápolnával az ezredforduló előtti években, mégpedig a Rómából koronát hozó Asztrik apátnak és szerzetestársainak. Györffy György Árpád-kori történetiföldrajz- könyvében olvasható, hogy a Mons Ferreus – Vas-hegy – lábánál Szűz Mária és Szent Benedek tiszteletére alapított bencés apátságnak a király 41 (név szerint felsorolt) falut adományozott, összesen 1116 főnyi háznéppel, köztük a legkülönbözőbb foglalkozású iparosokkal és kétszáz fegyveressel.
A birtoklevél heti két vásárt engedélyez a településen, egyet vasárnap a Szent Péter- egyház mellett, a másikat – szerdánként – az al- szegen. Vámjövedelmük a monostort illette. Az 1050-es években Aba Sámuel király fia, Domosz- ló herceg a hevesi Márkáz és Fegyvernek falvakat ajándékozta a pécsváradi apátságnak, és az ő adományából alapították Pécsvárad második egyházát a klastromtól északra fekvő Ujpécs nevű városrészben. A hagyomány szerint Domoszlót e templom oltára elé temették el, tehát az építkezést a X. század második harmadában megkezdhették (a királyfi épségben maradt tetemét később áthelyezték az apátság altemplomába). A mindenszentek titulusú templom első említése csak egy évszázad múltán, 1158-ban történik egy birtokjogi okiratban, helyét a bencés rendháztól nem messze, a Szent Péter-parókia szomszédságában jelölvén meg. Papja 1320-ban szerepelt egy összeírásban; 1333-ban az akkor már Ujpécs plébániájaként szolgáló egyház két ízben 40 báni garas, 1334-ben 9 garas, 1335 ismét 40 garas pápai tizedet fizetett.
Pécsvárad középkori története szinte csakis a bencés apátság ügyeiről szól, a monostoron kívüli templomokról kevés adat maradt fenn. A latinok Szent Miklós-temp- lomával (1258) együtt összesen három külső épület közül pedig csak ez az egy: a temetőben található, a barokk korban részben átalakított Mindszent-egyház élte túl a viharos századokat. A régi temetőben található templom széles, lapos tetőhajlatú épület, nyugati homlokfalába simuló toronnyal. Hajója négyzet alaprajzú, szokatlan tágassága azonban középkori bővítés következménye – amint a közeli Mánfán is látható. A román stílusú épületrész itt az északi hajófaltól a szabálytalan formájú, egyenes záródású szentély déli oldaláig terjed, határvonala a külső falon megfigyelhető. Belül a Sekrestyéül szolgáló helyiség északi oldalát alkotja. Bár az épület régészeti feltárása és történeti feldolgozása máig nem történt meg, az eredeti, keskeny templomról feltételezhető, hogy jórészt még a XI. századi, Domoszló-féle alapítás korából származik.
Szakmai körben vitatott a négyzetes szentélyek legkorábbi megjelenésének időpontja – Baranya északi részén Mánfa, Hetvehely, Komló és Mecseknádasd hasonló apszisú egyházai XII-XIII. századiak -, Dercsényi Dezső (1910- 1987) művészettörténetprofesszor publikált véleménye szerint mégsem zárható ki a korábbi keletkezés. Hasonló alakú szentélyt ismerünk a XI. századból a Dunántúl északi peremén található Ghymeskosztolányban. A pécsváradi Mindenszentek-templom apszisában egy szokatlan elhelyezésű, északra néző, kora román stílusú résablak is található. Déli „mellékhajóján” az ablaksor, a befalazott bejárat szemöldökköve és a sekrestye keleti falának keskeny ablaka tanúskodik a XIV. században történt építkezésről. A barokk harangtorony a török hódoltság után, az 1730-as években készült, Konrad Zinzendorf kölni érsek renoválási munkálatainak idején. A templom 1818-ig működött a mezőváros plébániájaként, azóta a temető kápolnájául szolgál.
A középkori eredetű, majd a 18. században átalakított kisméretű templom külső tatarozására 1983-ban került sor. A pécsváradi középkori eredetű temetőkápolna 18-19. sz. fordulóján készült festményén a Mindenszentek között a 14 Segítő Szent külön csoportot képez. Legmaradandóbb kultusznyomai Kisdorogról ismertek, ahol ünnepén, júl. 12-én proceszszió ment a határbeli kápolnához és a hívek különféle virágokból kötött csokrot tettek az oltárkép alá. Az írásos források szerint e templom falai között temették el Domoszló herceget, később viszont az apátságban került újratemetésre. Az eredetileg román stílusú épületet előbb gótikus stílusban bővítették, majd a 18. században barokk stílusban építették át. Sokáig a mai Nagyboldogasszony templom mellett is plébániatemplomként működött, ezt a funkcióját csak néhány évtizede veszítette el. Szintén a 2014-es feltáráskor vált láthatóvá a templom szentélyét záró gótikus stílusú ablak.
Forrás:
Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)
Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám) Ludwig Emil
L. Imre Mária Pécs: Védőszentek kultusza a Pécsi Egyházmegyében In.: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 2. A hasonló című, 1991-ben Veszprémban megrendezett konferencia előadásai és hozzászólásai (Veszprém-Debrecen, 1997)