Pécs | Szent Bertalan-templom (ma Gázi Kászim pasa dzsámija)

A középkorban a mai Széchenyi téren álló, Gyertyaszentelő Boldogasszonyról nevezett Belvárosi plébániatemplom helyén állt a Szent Bertalanról nevezett egykori várostemplom. Túróczy János krónikájában írja II. András király, Szent Erzsébet atyja jeruzsálemi zarándoklatáról, hogy a király a Szentföldről visszatérve számos szentnek ereklyéjét hozta magával, többek között Szent Bertalan jobbkezét. A zarándoklatról megérkező király a magával hozott szent Bertalan ereklyét az újonnan kinevezett Bertalan pécsi püspöknek ajándékozta, aki e drága kincset városa plébániatemplomában helyezte el. A templom pedig a benne őrzött apostolereklye miatt kaphatta a Szent Bertalan nevet. Maga a templom már korábban is állhatott. 

Az első templom nem volt lényegesen nagyobb, mint egy akkoriban nagyobbméretűnek mondott falusi templom. Hajója 22 méter hosszú és 10 méter széles volt. Vagyis ha jól telezsúfolódott, 600-700 embernél több akkor sem fért el benne. Nagyon valószínű, hogy a templom első bővítése már megtörtént Pál püspök idejére. Ugyanis Pál püspök halálát követően a pécsi káptalan Károly Róbert párti, illetve az oligarcha Kőszegiek támogatását élvező és a szentkoronával megkoronázott Ottó király párti tagjai között éveken át áldatlan viszálykodás dúlt. Ennek záróaktusaként 1309. szeptember 29-én a pécsi Szent Bertalan templomban a szerzetesrendek az elöljárók és a pécsi hívek nagy sokasága előtt, a szentmise végén harangzúgás mellett és gyertyák kioltásával a pécsi káptalan a Magyarországon tartózkodó pápai bíboros-követ ítélete alapján kihirdette az évekig tartó viszályban vétkesnek és megátalkodottnak talált Miklós éneklőkanonok kiközösítését.

Az ítéletlevél azt rendelte el, hogy annak kihirdetése a hívek minél nagyobb sokasága előtt történjék meg, minél nagyobb templomban. A székesegyházba ekkor nem lehetett bejutni. Azt a Kőszegiek pártján álló Miklós éneklőkanonok bezárta. így jutott a választás Pécs második legnagyobb templomára. Úgy véljük, hogy a kezdetben viszonylag kisméretű Szent Bertalan templom első bővítése már megtörténhetett ekkorra. Ezután még két és fél évszázad telt el a török időkig. Ezalatt az idő alatt a templom bővítésére ismételten sor kerülhetett. Az a templom, melyet a török 1543-ban itt talált, ha nem is volt székesegyház méretű, de jelentősen megnőtt templom volt. Ekkor már gótikus ízlés szerint kialakított három hajóval és a délnyugati végén egy kápolnával. Magában a templomban a főoltáron kívül még számos további oltár volt. Ezek közül a következőkről tudunk: Szent Miklós, Szent László, Szűz Mária, Szent Kereszt, Mindenszentek, Corpus Christi, Urunk Színeváltozása, Szentháromság, Szent István vértanú oltárok. Az egyik oltárt így nevezi meg egy oklevél: a németek oltára (alt. teutonicorum). A Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt kápolnában a Piéta oltáron kívül volt még egy Szent Fábián és Sebestyén oltár is.

Az 1543-as török bevonulás után a templomot egy ideig kettéosztva használták, a főhajót kettéosztó falazás nyomai a mai napig megmaradtak. A 16. század második felében, feltehetően az 1560-as években (más források szerint már 1543 és 1546 között) a templomot lebontották, és a köveiből építették fel a jelenleg is álló dzsámit. A néphiedelem szerint nem csak a köveket adta a templom, hanem az építkezést a templomban álló kincsekből finanszírozták. Az 1660-as években Evlija Cselebi, a neves török utazó is elragadtatással írt róla: „ … Gázi Kászim pasa dzsámija igen tetszetős és szép, ezért nagy sokaság látogatja. Kupolái kékes kőből vannak. Hosszában és szélességében száz lépés. Művészi minberje, mihrábja, a müezzinek máhfilja és egy drágakövekkel kirakott kürszije van, melyet szóval elmondani és leírni nem lehet. Egy kerekes, magas kupolája van, mely mintha az ég esztergályosának kezéből került volna ki. Olyan szép és nagy ez, mint Isztámbulban a Szelim szultán dzsámijának kupolája, mert ez is négyszögletű fal fölé van építve, miként az. Délkeleti ajtójának jobb- és baloldalán, az oldal szofák401 fölött levő, hat végső oszlopon, két kékes festésű kupola van. Mináretje igen magas és mérnökileg van elhelyezve …”

Az 1686. évi visszafoglalást épségben megért dzsámit a későbbiek során — főleg a XVIII. században — nagymértékben átépítették, egyes részleteit pedig — mint a minárét és az előcsarnokot — lebontották. Végül 1939 — 1940-ben került sor a dzsámi török kori részeinek teljes feltárására és ennek alapján a részleges rekonstrukció elkészítésére. Tulajdonképpen Gázi Kászim pasa dzsámijának feltárása jelentette a magyarországi török építészeti emlékek kutatásának kezdetét. A négyzet alaprajzú dzsámit  nyolcszögű dobon nyugvó félgömbkupola fedi. A főtengelyében délkelet—északnyugati irányban tájolt épület homlokzati falait — amelyek kőből épültek és a falsarkoknál kváderekkel vannak erősítve — több szintben elhelyezkedő egyeneszáródású kőkeretes ablaknyílások törik át, amelyek fölött szamárhátíves felülvilágítók vannak. Ezeket vörös és fehér váltakozó sávokkal díszített, mélyített szamárhátíves tükör keretezi. A délkeleti falat három szintben tagoló ablakok aránya 4 – 4 -1, utóbbi a függőleges tengelyben helyezkedik el. Hasonló rendszerben, 3 – 3 – 1 arányban törik át az ablakok a két hosszanti falat. Az északnyugati — a bejárati oldalon — homlokzati falon Gosztonyinak sikerült a két szintben elhelyezkedő két-két ablak helyét megállapítania. Az egyszerű kőhasábokkal keretezett ablaknyílásokat a homlokzati rész földszintjén csomókötéses vasrácsok zárták le. Eredeti üvegezésének kör alakú ablakszemei és az üvegeket tartó stukkórács töredékei a feltárás alkalmával előkerültek, ezek képezték a rekonstrukció alapját. A kocka alakú épülettest felső sarkai lecsapottak. A kívül nyolcszögű, belül kör alaprajzú dob oldalfalain egy-egy, kissé csúcsíves ablaknyílást találtunk. Az épületet és a kupola dobját többszörösen tagolt főpárkány koronázza. (A dzsámiról Gerő Győző: Az oszmán-török építészet Magyarországon (Dzsámik, türbék, fürdők) című könyvének 50. oldalától olvashatsz többet.)

A török felszabadító harcokat a dzsámi aránylag szerencsésen átvészelte, csak a minaret egy része omlott le – ezt 1766-ban lebontották. A templom a jezsuita rend tulajdona lett. 1692-ben a templomban tette a város vezetősége a fogadalmat, hogy a városban csak katolikusok élhetnek (1704-ben emiatt a rácok betörtek a városba, a templomot is megrongálták). Kisebb ideiglenes módosítások után az első komolyabb átépítés 1702-ben volt, amikor keresztény templommá alakították át. Az északi részén kápolnát, tornyot, sekrestyét és kriptát, a déli részén portikuszos bejáratot építettek. Berendezései barokk ill. rokokó stílusúak voltak. A következő jelentős átalakítás 1766–70-ben történt, Procopius jezsuita szerzetes tervezésével, a pécsi Frühweiss és Birisics családok anyagi támogatásával. Ekkor bontották le a minaretet, melynek helyére zömök torony épült. A jezsuita rendházat (Mai Nagy Lajos Gimnázium) meghosszabbították, és boltíves aluljáróval kötötték össze a templommal, melyet 1864-ben bontottak le. Szintén ekkor bontották el az északi főfalat, melyhez kupolát toldottak, ehhez pedig a kolostorboltozatos Alajos kápolna csatlakozott, míg nyugaton sekrestye kapott helyet. További módosítás volt, hogy a tér felé néző oldalon barokk stílusú előcsarnok épült – ez a 15 méter széles lépcsős feljáró 1939-ig állt. 1967-ben épült ki a templom alatti kriptarendszer.

1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták. A templom a kincstár tulajdona lett, majd 1780-ban, a város autonómiájának elnyerésétől a város tulajdona lett. A korábbi orgonát a Havihegyi kápolnába vitték (mely a tűzvészben elpusztult), helyette új orgona került. A kupola festményeit Graits Endre készítette, a födémet felmagasították, és vörösréz lapokkal fedték le. Az utolsó nagy átalakítást 1939-ben végezték Körmendy Nándor tervei alapján. Lebontották a barokk tornyot és a lépcsősort, helyére a félkör alakú északnyugati toldást építettek egy új Angster-orgonával. 8 évvel később Gebauer Ernő freskókat készített az épületrész falára. A kupolát 1956-ban firenzei típusú félgömbbé alakították át (mely az eredeti török állapotokhoz is jobban hasonlít).

Forrás:
TÍMÁR GYÖRGY: Pécs vallási élete a török uralom előtt In.: Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)
Gerő Győző: Az oszmán-török építészet Magyarországon (Dzsámik, türbék, fürdők)