Pálos kolostorok Magyarországon
Péter és Pál apostolok-templom és fogadó | Őrbottyán (Pest vármegye)
Elérhetőség
Pest vármegye
2162 Őrbottyán, Pálosok útja
Telefonszám: 20/459-8419
Galéria
Őrbottyán több, mint 7000 lélekszámú város Pest megyében a budapesti agglomeráció külső övezetében, a fővárostól mintegy 30 km-re, észak-keletre, a Nyugati Cserháthoz tartozó Gödöllői-dombság vonulatában helyezkedik el. A mai Őrbottyán 1970. július 1-jén jött létre Őrszentmiklós és Vácbottyán egyesítésével. Kevesen tudják, hogy a korábbi Vácbottyán (középkori nevén Battyány, Battyán, Bathyan, Bathian) településnek is van pálos vonatkozása. Ha erre járunk, figyeljük meg a római katolikus templomot és a mai könyvtárat is. A pálosok építették…
Vácbottyán első okleveles említése 1376-os keltezésű, s ez évtől több is akad. Ezekből az derül ki, hogy a Zsidó nemzetségből leszármazó, éppen ebben az időben már szétváló, de egymással rokon családok; a Sydo-i, a Mcha-i, a Peliske-i és a Csáky családok egyes tagjai között perlekedés folyik Bottyán birtokáért. A zsidó nemzetség “ősfoglalású” Zsidón (Vácegresen), ahol a Szent Balázs tiszteletére emelt nemzetiségi monostora is állt, Bottyán esetében is a Zsidó nemzetség volt a birtokos. Weresegház-i István fia János birtokos 1380. tavaszán Bathyan-ra rontott és onnan Domomos fia János nevű jobbágyot elhurcoltatta. Egy oklevél 1430-ban említi a Veresegyházról Bottyánba vezető közutat.
A Zsidó nemzetség legkiemelkedőbb tagja, Csáky Miklós erdélyi vajda és rokonsága 1422-ben törzsbirtokukat Szent István király adományából bírták ez ideig, s átadták Zsigmond királynak cserébe más birtokokért, Bottyán ekkortól tehát a királyé. Zsigmond Cillei Ulriknak adományozta Zsidó, Bottyán, Váckisújfalu és Csővár birtokát, mert Cilleit utód nélküli halása következtében 1456-ban ezek a birtokok újra eladományozhatókká lettek, V. László király részéről. Mátyás Király nevezett négy birtokot, köztük Bottyánt, visszajuttatta a Zsidó nemzetségből leszármazó Csői (Csővári) családnak 1469-ben, de a király 1470-ben újra eladományozta ezeket, mert előző birtokosa Csői Tamás fia Miklós azokat “elvesztette”, mivel testvérét, Csői Lászlót meggyilkolta. Szobi Mihály szerezte meg ezután Bottyán birtokát, amelyet 1527-ben a Szent Mihályról elnevezett toronyaljai pálos kolostornak adományozott. Bottyán 1546-ban még lakott hely volt, 1559-re puszta. A két időpont között a törökök részéről súlyos megrázkódtatás érte a lakosságot, akik elmenekültek a településről. A 17. században végig puszta, majd a török kiűzése után 1696-1699 között települt újjá; azóta folyamatosan lakott. Községi pecsétjének legelső lenyomata 1711-ből való.
Bottyán falu a török kiűzése, Buda felszabadítása után, 1699-ben települt újjá, középkori helyétől délnyugatra, amikor már a pesti pálosok birtokaként említik. Bár a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét elnéptelenedett, 1715 körül több jobbágy és zsellér család érkezett és telepedett le a faluban, nagyobb részük szlovák származású volt. A Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére épült temploma még fából készült, amelynek közelében álltak a régi kőtemplom romjai. Az 1754. évi nemesi összeírás szerint az akkor már Vácbottyánként említett település még mindig a pesti pálosok birtoka volt, ebben az évben a szerzetesek fogadóépítésbe kezdtek, majd Gindl Gáspár pesti perjel 1761-ben templomot építtetett, amely 1765-re készült el. A régi, romokban álló kőtemplom köveinek felhasználásával készült, Szent Péter és Pál tiszteletére szentelték. Két mellékoltára volt, a Feszület és Mária mennybemenetele oltárok kaptak helyet az új templomban. 1762-ben és 1791-ben öntötték harangjait. A mai művelődési ház és könyvtár földszintes, alápincézett, téglalap alaprajzú épület, a pálosok építtették, pálos fogadóként ismeretes. Az 1760 körül épült, barokk épület főhomlokzatán két-két, szalagkeretes ablak között egyenes záródású, másodlagos ajtó található. Jobb oldali homlokzatán szintén szalagkeretes ablak, bal oldalán egy-egy vakajtó áll. Hátsó homlokzatának sarkain rizalit, közöttük kosár-dongaíves boltozattal lefedett folyosó található.
Forrás:
orbottyan.hu
DERCSÉNYI DEZSŐ szerk.: Magyarország műemléki topográfiája V. Pest megye műemlékei II. Budapest, 1958.
muemlekem.hu