Ócsa | Református templom

A rend 1234-ből fennmaradt ún. ninivei katalógusa Ócsát is említi, mint Jászó filiáját. Titulusa: Boldogságos Szűz Mária. A monostor minden okmánya elveszett, alapítóját és kegyurait nem ismerjük, de valószínűnek tarthatjuk, hogy Ocsa a királyi alapítású monostorok (Váradhegyfok, Csut, Turóc, Margitsziget) sorába tartozik. Az ócsai prépostság alapítását leginkább II. András személyéhez köthetjük. Pest megye déli területe ugyanis királyi birtok volt, amelyen királyi szolgálónépek, köztük félnomád népcsoportok is éltek. Nagybirtok a középkor folyamán nem alakult ki ezen a területen, a 13-15. században a királyi adományozások során is csak köznemesi birtokokra aprózódott szét. Forrásainkban a kolostor a 13-15. században alig szerepel, mindössze apátját és közeli birtokait (Érd) említik néhány alkalommal (1240, 1264, 1270 és 1454).

A kolostortemplom a középkorban a rend előírásainak megfelelően a plébániatemplom szerepét is betöltötte. A kolostor a 15. századra a többi premontrei prépostsághoz hasonlóan fokozatosan elnéptelenedett. 1560-ban az elhagyott és erősen pusztuló kolostortemplomot a reformátusok vették át, és használták annak épen álló, boltozott részeit. A templom fenntartására és rendbehozatalára megfelelő anyagi támogatás hiányában nem nyílt lehetőségük. 1673-ban, sőt 1737-ben is arról tudósítanak, hogy a templom még mindig fedetlen. Változás az 1770-es években történt, amikor az Ócsára betelepülő katolikusok a fedetlen hajó köveiből akarták megépíteni új templomukat.

Ekkor a református egyházközség Teleki József támogatásával rendbehozatta az épületet, új fedélszéket és mennyezetet készítettek (a középkori főpárkány lebontott darabjait ekkor helyezték el másodlagosan a templombelsőben), valamint új karzatot és szószéket is építettek. Emellett a szentbélyboltozatok meghagyásával, de a főfalak jelentős megemelésével a keleti oldalon is átépítést végeztek. Az épületet 1777. május 4-én szentelték fel. 100 évvel később villámcsapás, 1884-ben tűzvész pusztította tetőzetét, 1890-ben pedig a tűzben károsult mennyezet szakadt le. Az ócsaiak 1879-től kezdve kérték a Műemlékek Országos Bizottságától a templom helyreállítását. A terveket Tandor Ottó készítette, a helyreállítás 1879-1900 között történt. E munka keretében került sor a mennyezet elkészítésére, az alapok megerősítésere, a szentélyek falának az eredeti főpárkány magasságáig történő visszabontására. A helyreállítás kiterjedt a szentélyboltozatok lebontására, újjáépítésére is.

1908-ban károsult az északi kapu és környezete (a fal egy része kiszakadt), ezt a MOB 1909-ben hozatta rendbe. 1922-24 között Foerk Ernő tervei alapján a nyugati tornyokat egy emelettel megemelték. 1986-ban nyolc évre bezárták a templomot, és megkezdődött a régészeti feltárás, az alapos és szakszerű restaurálás és renoválás. Új tetőszerkezetet kapott, helyreállították eredeti térkapcsolatait, kijavították összes faragott kődíszeit, a szentély freskóit és padozatát. Rendezték a templom környezetét, megépítették az épületet körülölelő várfalat és kialakították a belső parkot is. Az utolsó, helyreállítás 1990-ben Gál Tibor tervei alapján kezdődött. 1994. október 29-én az Országos Műemlékvédelmi Hivatal átadta a Református Gyülekezetnek a megújult templomot. 1995-ben Europa Nostra díjjal és az ezzel járó oklevéllel tüntették ki Ócsa Református Műemléktemplomát, a pontos és körültekintő helyreállításért.

Forrás:
Lukács Zsuzsa – Juan Cabello – Csengel Péter: Az ócsai premontrei prépostság kutatása In.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)
Ócsai Református Egyház weboldala