Nyíradony | Gúti templomrom 

Debrecen város erdőspusztái közül a második legnagyobb kiterjedésű, közigazgatásilag már külső birtok volt, Mártonfalvához tartozott. Ma Nyíradony határában van. A falu neve személynévből alakult és a szomszédos Adonnyal együtt a Gutkeled nemzetség legkorábbi birtokai közé tartozott az Árpád-kori Szabolcs megyében. A falu a XII. század végén már állott. A Gut és Keled testvérpár Péter király idején a testőrség parancsnokai voltak, hatalmas birtokokat kaptak Bihar és Szabolcs vármegyékben. Első falujuk közé tartozott a Székesfehérvár melletti Gut, de ilyen nevű falujuk Bereg megyében is volt. A nemzetség sárvármonostori főágából származó Farkas egy külön ágat alapított. Leszármazottai 1289-ben osztják meg birtokaikat. Ekkor említik írott forrásaink először Gutot, mégpedig két Gut nevű birtokot. így alakult ki Kis és Nagy Gut, későbbi nevükön Külső, illetve Belső Gut.

Zoltai Lajos 1913-ban mind a két falu templomát feltárta. A nagy guti templomnál e sorok írója végzett 1976-ban hitelesítő ásatást. A templomok alaprajzából arra következtethetünk, hogy az eredeti nagyhatárú település Kis vagy Külső Gut volt. Román stílusú, félköríves szentélyzáródású temploma bizonyosan a tatárjárás előtt épült. A másik Gut temploma – a műemlékileg helyreállított ma is látható Pusztatemplom – jóval később épült. Ennek a templomnak két építési szakasza volt. Először megépült az egyenes szentélyzáródású templom, a főfalak és a szentély találkozásánál, valamint a szentély déli és északi sarkain pillérekkel. Ezután toldották meg egy északi sekrestyével. A templom építésének elkezdése nem sokkal előzhette meg a birtok kettéosztását. XIV. századi földesurai az ősi birtokosoktól leszármazott Guthi, Guthi Ország és Balkányi családok. A részbirtokaikért folytatott több pereskedésükről tudunk. Az 1310-es években királyi adományként részeket kaptak Guton a Balogsemjén nemből származó Kállayak is. 1317-ben Károly Róbert már megerősíti őket itteni birtokukban.

A két falu együttes népessége a XIV. század első harmadában sem lehetett nagy. A pápai tizedjegyzékekben csak az egyik Gut papjával találkozunk. Az 1334. évi második fizetéskor 3 garast, 1335. évi első fizetéskor 4 garast adott. A papok tizedjövedelméből a jobbágy telkek számára, és ebből pedig hibahatáron belül a lélekszámra következtetve, feltételezhetjük, hogy a két Gut népessége kétszáz fő körül lehetett. 1340 tavaszán a néhai Debreceni Dózsa nádor fia Jakab mester, szabolcsi ispán a fő- és jószágvesztésre ítélt Balkányi László és fia Fábián balkányi és guti jószágait birtokba vette. Egy balkányi jobbágyuknak Bót faluban (Téglástól északra feküdt) levő 20 köböl rozsát és két szekér szénáját pedig a neki járó bírság fejében foglalta le. Ezek a guti birtokrészek nem maradtak meg a Debreceni család kezén. A nyilván királyi kegyelmet kapott Balkányiak 1365-ben már Kallói Lászlónak a guti és balkányi birtokrészekbe való beiktatása ellen indítottak pert.

A XV. században a fent sorolt földesurak mellett a két Guton részbirtokosokká válnak az Olnodi Czudar, Atyai, Petri Ders és Szepesi családok is. Gut határából ezen századok során szakították ki a később Acsádhoz csatolt Asszonyrész nevű birtokot. Neve bizonyítja, hogy eredetileg leánynegyed volt, azaz a birtok leányágon örökíthető része. 1455-ben a Kállayak a Czudar család guti részeit zálogba veszik, két év múlva a leleszi konvent Kállay Jánost a nagy guti birtokrészbe be akarja iktatni, de a Guthi, Dersi és Zeleméri Dersi család ellentmondott. A XV. század utolsó harmadában sok per folyt a két Guton levő birtokrészekért. A XVI. században a két falu nagyobb része a nagyguthi és kisguthi Guthi családé. A korábban már ismertetett részbirtokosok mellett még megjelentek a Parlagiak, Prépostváriak, Bancsiak és Bornemiszák. Sőt a valamikori Guthi Ország részbirtokon a debreceni uradalom földesurai az enyingi Törökök. 1549-ben Nagygutnak 14, Kisgutnak 13 jobbágyportája volt. Az összeírásban szerepel még 8 falusi bíró, 24 zsellér is, akik a törvény szerint nem fizettek adót. A zsellérek száma a lakosság elszegényedését mutatja, bár feljegyeztek 10 új házat is, ami szintén adómentes volt. A törökök tatár segédcsapatai 1594-ben nagy pusztítást okoztak a két faluban, 83 embert hurcoltak el magukkal.

A két Gut lassú elhalása ekkor kezdődött el. Csak Debrecenbe tizennégy család költözött be 1610 és 1640 között. Komáromi István debreceni főbíró 1633. évi leveléből tudjuk, hogy a város már ekkor szeretett volna zálogba venni egy kisebb részt Guton. A két falu 1660-ban teljesen elpusztult. A debreceniek az első zálogos részt 1681-ben szerezték meg a régebbi birtokosairól Országszernek nevezett enyigi Török-féle részbirtokból. Ez Török Ferenctől házasság révén került a Lónyai családhoz. így a városnak már Kemény János erdélyi fejedelem felesége, Lónyai Anna adta zálogba guti részeit 300 magyar forin-. tért. 1682-ben a Guthiak birtokából – a Salamonrész – vett zálogba részeket Debrecen, a még akkor ott tengődő jobbágyokkal együtt. 1692 és 1717 között azután korábban bérlet, majd zálog révén a két guti puszta többi része is a város kezére került. Az Asszonyrészt azonban 1751 után már csak haszonbér fizetésével használta Debrecen. A II. József alatti felmérés szerint a guti erdőspuszta valamivel több mint 8632 hold volt, ebből kevéssel több mint 4716 hold az erdő.

Forrás:
Módy György: A debreceni erdőspuszták története 1945-ig In.: Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)