Református templom
Neszmély
Neszmély község a XIV—XV. században fontos vám- és révhely. Első okleveles említését 1235 körül találjuk „Nezmel” néven. 1341—42-ben „possessio Neezmel” és „villa Nezmel” néven szerepel. Weech unokája, Miklós comes birtokai közé tartozik. 1359-ben Neszmélyi Hanczkó birtoka. 1422-ben és 1460-ban a komáromi várhoz tartozott. Gyulai Rudolf felvetette a Hédervári- és a Kanizsay-család birtoklásának kérdését. Azzal a megokolással, hogy azok a megyében birtokosok voltak és címerük sasszárnya, illetve szárnyas saslába Neszmély község pecsétjén is látható. 1500 körül a Porkoláb-család birtokában volt. A templom épületén egyetlen birtokosának nyoma — címer, felirat — nem maradt, így a középkori családtörténeti kutatás nem nyújt számunkra sok adatot. Későbbi történeti adatok, leírások, sőt a szájhagyomány egybevetése mellett kell az épületről leolvasnunk történetét.
Az országút mentén, kőfallal bekerített kertben áll. A kerítésfal szabálytalan alaprajzú, eredetileg bizonyára nagyjából ovális lehetett, azonban déli oldalán az országút szélesítése szorította mind beljebb, míg a fal teljesen egyenessé vált. Legutóbb 1954-ben vitték 1,60 m-rel beljebb a főútvonaltól. Északi oldala a környező beépítések folytán csak kis részében áll. Keleti és nyugati oldalain 1816-os évszámmal jelzett késő barokk, lapos törtíves, záróköves keretelésű kerítésajtók nyílnak. A nyugati falban három négyszögletes, lőrésszerű nyílás látható. Keleten, a templom szentélyénél, a kerítésajtó mellett bástyaszerű kiszögellés nyúlik ki a falsíkból, megközelítően fél-nyolcszög alakban. Rómer Flóris 1861. évi jegyzőkönyvében így írja le: „ . . . fallal körítve, melyen iőrézsek, római írások állítólag bevakolva … a templomkerítés vége a szentélynél szintén octogon része.” Másik leírása: „A templom fallal van kerítve, melyen Iőrézsek vannak alkalmazva, a szentélynél a fal szintén octogonnal végződik, melyet bástyának lehetne tekinteni.”
Akkor még a falat talán részben vakolat borította, ma csak nyers terméskő falazást látunk, kavicsos habarccsal. Az említett lőrések láthatók, római feliratos kövek nem, de valószínűleg felhasználhattak ilyeneket is, magánál az épületnél. A keleti falrész oktogon alakú kiszögellése Sztehló Ottó 1912. évi felvételi rajzán lezárt térként mutatkozik. Melléje írva: „fedett”. Ugyanekkor az országút menti hosszfal sarkán félkörös kiszögellés volt. A Sztehló által kiegészített alaprajz-részlet, ahol a kör alakhoz fél-nyolcszögű apszis forma és négyszögletes kisebb tér csatlakozik, Dümmerling Ödön megállapítása szerint csontház vagy kápolna nyomait mutatja. Nem tudjuk, mi célt szolgálhatott a kis térség lefedése, amelyről Rómer még nem tesz említést. Mindezt egybevetve, látszik, hogy a templom kerítőfala több volt egyszerű temetőfalnál: erődítés volt. A templom épülete keletelt, egyhajós, homlokzat előtt álló toronnyal, támpilléres szentéllyel. Anyaga terméskő és kváderkő.
A nyugati homlokzat előtt álló torony széles, zömök, alig keskenyebb a hajónál, közel négyzetes alaprajzú. Hátsó fala beékelődik a templomtestbe. Főhomlokzatán nincs bejárat, láthatóan nem is volt. Csak a déli oldalán nyílik egy alacsony, négyszögletes ajtó; itt bizonyára mélyebben volt az eredeti talajszint. Kőkerete teljesen elpusztult. A torony anyaga terméskő, teljes magasságáig armírozott sarkokkal. Széles kiülésű kőlábazata van. Falvastagsága 140 cm. Alsó emeletszakaszában három keskeny lőrés-ablak nyílik — észak, nyugat és dél felé —, négyzetbe illeszkedő tompa csúcsíves, egyetlen pálcataggal áttört kőkerettel. Az egyszerű, rusztikus megjelenésű ablakokhoz hasonlókat nem ismerünk a hazai emlékanyagban. A felső két emelet magasságában valamivel keskenyebb a torony. Egy emeletnyi szakasza nyílástalan, a felső szakaszban nagy barokk ablakok nyílnak; felettük órapárkány és lendületes rajzú hagymasisak. A keskenyebb toronyrészen csekélyebb a falak vastagsága.
Az aránylag rövid hajó igen kevés műformát mutat. Déli oldalához művészietlen előcsarnokot építettek, Rómer felvétele még nem tünteti fel. Innen nyílik a hajó bejárata, amely mintegy 160—170 cm magasságig vájolt, középkori kapukeret maradványa. Az északi oldalon két neogótikus ablakot törtek. Sztehló rajza is két ,,új” ablakot tüntet fel. Dümmerling Ödön 1960-ban két nagy, gótikus ablak kőkereteit találta meg. A szentély provinciális gótikánk szokott formájában, a nyolcszög felével zárul. Hat támpillére (kelet és dél felé) az eredeti profilált kőfedőkkel még áll. Csúcsíves ablakait átalakították. A templomot legutóbb 2019-2020 között renoválták.
Forrás:
Rozványiné Tombor Ilona: A neszmélyi templom In.: Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)