Necpál (Necpaly) | Szent László király-templom

Necpál (szlovákul Necpaly) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. Turócszentmártontól 14 km-re délre, a festői Necpáli-völgy bejáratánál fekszik. A régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 2600 körüli időben éltek itt emberek. A település nevét 1269-ben említik először, amikor egy oklevélben egy peres ügy kapcsán Necpáli Pál (Paulus de Nazpal) neve szerepel. 1287-ben IV. László király „terra Nochpal” birtokát Marchan fia Jánosnak adta. Ő a település első ismert tulajdonosa. A település egészen 1479-ig a Neczpál család tulajdona maradt. A 15. század végén a Justh család birtoka lett, mely a 19. század végéig ura volt. A család uralma alatt Necpál mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját.

Kéttornyos emeletes reneszánsz várkastélya 1673-ban épült, a Necpáli Justh család birtoka volt. A 18. és 19. században Necpálon több malom, papírgyár és sörfőzde működött. 1715-ben 47 adózó háztartása volt. 1785-ben 151 házában 1825 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szövéssel foglalkoztak. Szent László király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi. Szent Lászlóról szóló freskói említésre méltóak. A templom építését 1250 és 1260 közötti időre teszik. 1320 körül sekrestyével bővítették. A 14. és 15. században megújították. A 19. század végén restaurálták, legutóbb 1986 és 1988 között renoválták. A templomtól néhány méterre áll a Justh család mauzóleuma.

A község felső végén, meredek domb tetején, Szent László tiszteletére talán még a XIII. században alapított, de idők folyamán többször átalakított egyhajós kőépület, nyugati toronnyal, egyenesen záródó szentélyében egy keresztboltozatos szakasszal, amelynek bordái erőteljesen érvényesülő, hornyolt élű hasáb alakúak, rozettás zárókővel. A hajó boltozata XVIII. századbeli. Eredetileg keskeny, csúcsíves ablakait 1862-ben átalakították. A diadalív és a szentély északi falába nyíló sekrestyeajtó csúcsíves; utóbbiban egy, erős bordájú, a szentélyével egykorú keresztbolt és lőrésszerű félköríves ablak. A nyugati toronyba nyíló templomkapu csúcsíves, bélletében pálcákkal tagolt. A torony mellett kétfelől dongaboltos kápolnák vannak, ezek fölött pedig egyegy lőréses kamra. A torony második emeleti ablakai kettős lóhereíves nyílásúak, mértani művekkel ékesek. A templom szentélyét véges-végig, a meszelés alól újabban kifejtett, XIV. századbeli falképek díszítik: a diadalív alsó lapjain egymás fölött próféták mellképei, a sekrestyeajtó fölött Krisztus a Kálvárián, a többi falon s a boltcikkelyeken szintén a megváltásra vonatkozó, de csak töredékesen fönnmaradt, illetve még bemeszelt képek.

A templom oltárai újabbak. Csúcsíves kori szárnyasoltáraiból s későbbi barokk oltáraiból egyes emlékek azonban ma is megvannak. Egy XV-XVI. századbeli Madonna-szobor, fából, a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. Szent László egykorú;, 150 cm magas, később átfestett szobra a régi főoltárból s Szent András 135 cm magas, eredeti színezésű, fából faragott alakja a padláson van. Ugyanitt két szent férfit ábrázoló XVIII. századbeli színezett faszobor. A XVIII. századbeli szószék tetején, a templom csúcsíves kori szárnyasoltárainak oromdíszéből fönnmaradt, öt, 45-50 cm magas szobrocska sorakozik. Finom formájú, de újabban átfestett alakok. A templom egyetlen figyelemre méltó ötvösmű emléke a XVI. századbeli kehely, karéjos talpának oldallapjain vert művű indadíszítéssel, alma alakú cikkelyes gombján hat, rombusz alakú rotulussal, vert művű cuppakosarán tokosán foglalt áldrágakövekkel s liliomos pártával. 20 cm magas, aranyozott ezüst. A templom régi fényes miseruhakészletéből fönnmaradt: 1. Kazula, XV századbeli gránátalmás, itáliai réteges bársony, vörös alapon zöld, hurkolt arany, vörös, sima arany és violaszínú rózsákkal átszőve; betétje újabb piros selyem, XVII. századbeli tarkán hímzett selyem, virágokkal díszítve. 2. Kazula, kék selyem, aranyzsinóros islógos (paillettes) (flitteres) hímzéssel díszítve, a XVIII. század elejéről. 3. Kazula, ezüsttel átszőtt fehér selyem, copf stílű vázákban, virágbokrétákat ábrázoló tarka selyemhímzéssel díszítve. XVIII. század. 4. Pluviale, virágos, rokokó stílű selyemszövetből. XVIII. század. A toronyban két XVII. századbeli és egy XVIII. századbeli harang.

Forrás:
Gerevich Tibor (1938): Magyarország román kori emlékei
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma In.: Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)