Nagytúr (Veľké Turovce) | Szent Márton-templom

Ságnál ömlik az Ipolyba észak felől a Korpona (Krupina, Kapfen) város környékén bőven fakadó csapadékvíz: a gyors sodrású, azonos nevű folyócska együtt halad délnek a Zólyom és Ipolyság közötti országút és vasútvonal mentén. Ipolyságtól alig három kilométerre északra, afféle alvófaluvá olvadt egybe a középkori Kis-, Közép és Felsőtúr, ekképp sorolta fel a nevüket Vályi András az 1799. évi Magyarország leírásában. Jelenleg hivatalosan Nagytúr néven szerepel mindhárom – színmagyar lakosságú – településrész. A Túr helységnév 1156-ban bukkant fel először II. Géza király oklevelében, amelyben az uralkodó oltár- és misealapítványt adományozott Martyrius esztergomi érseknek. Felsorolt tíz Hont megyei községet is, köztük egy Túr nevezetűt. Az egyházas település plébánosa a pápai dézsmaszedők 1332-1337. évi tizedjegyzékében Stephanus pleb. de Thur alakban jelentkezett. Aztán 1417-ben a falu neve Naghthwr alakban jelentkezett írott formában. 1505-ben Nicolaus, 1524-ben Bernardus nevű papját írták össze az egyházmegyei lajstomban; birtokosai közé tartozott a király udvari embere, Joannes de Thur, akinek földjei voltak mindhárom Korpona vize menti faluban.

A nemzetség leghíresebb tagja volt nemes Thury György (1519-1571), „a korszak legnagyobb bajnoka, a kereszténység védelmezője, a nagy törökverő és dicső vitéz”. Vélhetően Középtúron született. Ősei már az Árpád-korban is harcoltak a hazáért, a bajvívó Thury ugyancsak keményen küzdött a török ellen, kiváltképp az 1552. évi palásti ütközetben. Középtúron bukkantunk rá a folyócska keleti partján elhagyott, csonka Árpád-kori épületrészre, az egyik legszomorúbb állapotú templomra a Felvidéken. A valamikor Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániatemplom 1260 táján épült, kései románkori formában. A keleti iránynak tájolt, négyszög alaprajzú, kőbordás keresztboltozatú szentélybe két félköríves tölcsérablakon át fér be fény, az északi sekrestyébe keskeny résablak nyílik. Utóbb befalazták a diadalívet, amelynek béllete déli száránál kőből faragott, száraz szenteltvíztartó búsong. Az értékes műemlék 1938-ban addig sosem látott természeti csapás áldozata lett: a Korpona áradása magával sodorta a hosszanti templom nagyobbik felét, a gyülekezeti termet és a karzatot. Később eltűntek a lábnyi „magas” romok is, velük együtt a hajó déli bejáratának gótikus ívbélletkövei. Csupán a szentély, a déli fekvésű sekrestye valamint a szentély mögött lévő különálló harangláb maradt meg. A helyi hívek még sokáig használták a romba dőlt templomot. A különálló, bádogtetős, ácsolt fa harangláb ottjártunkkor fel volt már újítva.

2019-ben kutatóásatást folytattak a középtúri Szent Márton templomnál. Az ásatás egyik célja volt a ma már romos állapotban lévő épület pontos korának meghatározása. A kutatóásatást a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának szakemberei végezték. A szentély oldalsó fala mellett falmaradványokat is találtak. A szakemberek valószínűsítik, hogy ezek egy sekrestye falai lehettek, melyet az idők folyamán lebontottak, avagy ledőlhetett. Ugyanakkor a falban megtalálható az egykori sekrestyébe vezető kapu reneszánsz boltozata. Jelenleg az épület déli oldalán található a sekrestye, ez klasszicista stílusban épült hozzá a templomhoz valamikor a 19. században. A szentély belsejében szintén láthatóvá vált egy régebbi, középkori alapzat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi épület részben egy korábbi, talán gótikus templom alapzatára épülhetett valamikor a törökkor idején. A templom érdekessége a szentélyben található hatalmas, téglából és kőből épített oltárasztal.

Forrás:
Ludwig Emil: Az elsodort templom
Pásztor Péter: Régészeti ásatások a középtúri templom tövében (felvidek.ma 2019. 04. 19.)