Nagykőrös | Református templom

Nagykőrös történelmileg kialakult központjában, a város „szívében” helyezkedik el a mezőváros  jelképévé vált református templom. Története szervesen egybeforrt a városéval, azzal együtt növekedett, változott és újult meg. Mai formája az 1907-es felújítás során alakult ki, amikor építészetileg igen színvonalasan új toronysisak készült és vele harmonikus egységben megújult a nyugati homlokzat is. A templomu több évszázados története valószínűleg már a XII. században elkezdődött, de a feltehetően román stílusú, kora gótikus kis templomot elbontották, amikor a mai templom középső hajóját képező egyhajós, gótikus templom megépült a XIV-XV. században. Későbbi kutatások tanúsága szerint ez az egyhajós templom a mai toronytest mögötti részen épült, a hossztengely mintegy kétharmad részéig. A toronytest a támpillérekkel, valamint a középső hajó tovább építése a nyolcszög 3 oldalával záródó szentéllyel 1516 körül időre tehető.

A reformáció elterjedésével, ami Nagykőrösön viszonylag korán, már az 1529-es évektől elkezdődött és igen gyorsan teret hódított, a hagyományok szerint az eredetileg katolikus templomot az ”új hit követői” együtt használták a katolikusokkal. A város lakosságának és a hívők számának növekedése tette szükségessé a templom bővítését, melyet 1560-ban az egyhajós templom északi oldalának kétharmad részéig épített gótikus, támpilléres oldalhajóval oldottak meg. Az új templomrészt külön bejárattal használtak a reformátusok. Az északi hajó bővítése az eredeti egyhajós templom teljes hosszában 1696-ban készült ugyancsak gótikus stílusban, támpillérekkel. Egykori feljegyzések szerint ekkor kapcsolták össze a két templomrészt boltívekkel. A kéthajós templomra 1758-ban új toronysisakot építettek fából és zsindely fedéssel, melyet érdekes módon vörös színűre festettek. A korábbi toronyról hiteles feljegyzés nem maradt. Az új, 22 méter magas, nyolc szögű hagymakupolás, 11 méter „sugártornyú” toronysisak volt a templomon 1907-ig, így a korabeli fényképeken látható jó arányú megformálása, melyet igen szerencsés módon az 1907-es átépítés során figyelembe is vettek.

Időközben a két felekezet közötti nézeteltérések oda vezettek, hogy a templom kizárólag a reformátusok használatába került. A város és a református hívek számának növekedését jelzi, hogy a templomot tovább kellett bővíteni. Így épült meg a harmadik, a déli hajó 1748-88 között, de már támpillérek nélkül. A háromhajóssá vált templom az eredeti magasság , és a zavaróan magas tetőtér miatt aránytalanná vált, a megromlott födém és tetőszerkezet is sürgette a felújítást, melynek egy része 1845-re készült el. 1853-ban határozták el az orgona építését, melynek kapcsán napirendre került a templombelső 9 és1/2 lábbal való megmagasítása. A felújítási munkák során készültek el többek között a ma is látható boltívek, a déli homlokzat nagy ablakai feletti félköríves záródású ablakok és 1855-ben a nyugati oldalon a karzat az orgonával. A sok átalakítás nem ment zökkenőmentesen, így érdekes módon 1863-tól felvetődött egy új templom építésének szükségessége, melyet hála Istennek pénz hiányában elvetettek, és így kerülhetett sor 1876-ban a templombelső jelentős felújítására, mely hatással volt a templom külső megjelenésére is. Ekkor készült el dekoratív vasoszlopokon a templom három oldalához simuló karzat, áthelyezték az orgonát a nyugati oldalról az északi karzatra, az 1750-es évekből származó szószék és hangvető, valamint az úrasztal a templom közepéről a jelenlegi helyére került. A templom tölgyfa padjai, bejárati ajtói is ekkor készültek. A templom külső megjelenésében is jelentős változás történt, megépültek a toronytest melletti csigalépcsős toronyfeljárók és a karzatra vezető lépcsőfeljárók.

Az igen jelentős templomfelújítás hálaadó istentiszteletét 1877. november 11-én tartották Filó Lajos nagytiszteletű úr közreműködésével. Az 1811-től 1890-ig a városháza tornyában működő tűzjelző szolgálatot 1890-től a református templomba helyezték át. Erre a célra a toronysisak alját visszavágva egy körerkélyt létesítettek, a toronyőr szobáját a toronytestben alakítottál ki. Az 1758-ban épült toronysisak az 1900-as évek elejére állagában megrongálódott, árbocfája meghajlott, fából készült szerkezete korhadni kezdett, zsindelyezése beázott. A Nagykőrösi Református Egyházközség igen nagy feladat előtt állt, új toronysisakot kellett készíttetni. Jó előrelátással pályázatot írtak ki. Az első pályázat a kiírás megkötöttségei miatt eredménytelen lett, míg a második pályázatra 31 pályamű érkezett. A győztes pályamű szerzői Foerk Ernő és Sándy Gyula neves budapesti építészek voltak. Az építészetileg igen színvonalas terveiket kisebb módosításokkal valósították meg. Külön érdemük, hogy a toronytestet 9 méterrel megnövelték, így arányaiban jobban illeszkedi a háromhajós templomtesthez. A toronysisak körárkádos és körerkélyes megoldása jól harmonizál az előző toronysisak domináns hagymakupolája által ihletett kialakításhoz. A támpillérekre helyezett fiatornyok és a nyugati homlokzat igényes átalakítása egységessé tette az évszázadok során kialakult templom főhomlokzatát.

A nagyszabású felújítások, bővítések és átépítések után a későbbiekben sem maradtak feladat nélkül a templomukat szerető nagykőrösiek. 1930-ban bevezették a templomba a villanyvilágítást, 1933-ban a híres pécsi orgonaépítő, Angster József jelentősen felújította és átalakította az orgonát. 1957-ben kerül sor ismét egy nagyszabású felújításra. Műemlékvédelmi szempontok figyelembe vételével a toronytest és a támpillérek szegélyköveit nem vakolták be, az északi oldal gótikus falazata és felületképzése is szürke maradt az akkori műemlékvédelmi igényeknek megfelelően. A templom fűtését az 1960-as években olajkazános, légbefúvásos rendszerrel próbálták megoldani, melynek nyomai sajnos még ma is látszanak. A későbbiekben a ma is működő elektromos padfűtés készült. 1993-ban ismét napirendre került az orgona felújítása, melynek kapcsán felmerült az eredeti helyére való visszahelyezése. A komoly szakmai érvek meggyőzőek voltak, így a mesterien felújított orgona 1997 óta eredeti helyén tölti be a szívet, lelket felemelő szerepét.

Az orgona felújításával kapcsolatos munkálatok során derült ki, hogy a templom födémén megjelenő foltok igen veszedelmes hibát jeleznek. A templom észak-nyugati részének csapos gerenda födémét, a falazat felső részét és a fedélszék egyes részeit az ún. könnyező házigomba támadta meg, mely egyaránt képes tönkre tenni a fát, téglát és a követ. Favédelmi szakértő és statikus bevonásával készült tervek alapján nagyon komoly felújítási munka kezdődött, melynek során a templom födémének 15,0×5,2 m-es szakaszát, valamint a függesztett fedélszék jó néhány elemét, köztük az ún. „kontyolást” tartó állószéket is ki kellett cserélni. Az állagmegóvási, felújítási munkákhoz tartozott a hatékony vegyszeres kezelés mellett a padlásfödém törekes agyagtapasztásának teljes cseréje, az új cserepezés, és az esővíz-levezető csatornák, valamint a tetőszellőzők vörösrézlemezből való elkészítése. Az 1907-ben készült toronysisak felújítása is aktuálissá vált, ami igen szakszerű tervezői művezetés mellett két ütemben készült el 1997 és 2000 között. 1993-ban le kellett bontani az életveszélyessé váló tufából készült fiatornyokat, és el kellett távolítani a toronysisak körárkádja alatt lévő kődíszek meglazult részeit.

Az új évezred küszöbén nyilvánvalóvá vált, hogy a templom külső, belső felújítása elkerülhetetlen. 2005-ben elkészült a templom teljes körű felújításának engedélyezési terve az 1907-es állapot maximális figyelembe vételével. A tervkészítés során jelentős falkutatásokat kellett végezni, ami tovább rontotta különösen a templombelső állapotát. Első ütemként a homlokzat felújítási munkák kivitelezésére nyílt lehetőség Nagykőrös Város Önkormányzatának „Nagykőrös városközpontjának funkcióbővítő rehabilitációja” című támogatást nyert pályázatának keretein belül. 

Forrás:
Nagykőrösi Református Egyházközség Hivatalos weboldala (Hozzásférés: 2023. március 4.)