Antiochiai Szent Margit-templom
Nagygörbő
Nagygörbő neve először 1274-ben fordult elő, mint Curbu, Vindornyaszőlős határában. A község neve magyar helységnév, amely feltehetően török eredetű. Ekkor a zalai vár földje volt. Földje mindig is rosszul termett, ezért komolyabb település sokáig nem alakult ki. Az oklevelekben Curbu eredeti területén először a 16. században tűnik fel Kis és Nagygörbő. 1531-ben Nahggeubeu, 1574-ben Nagh Georbeo néven említik, ettől kezdve önálló település. 1552-ben népes hely volt, ekkor foglalja el a török. A 18. századelejétől Sümegcsehi, 1758-tól pedig Kisgörbő anyaegyháza alá tartozik. Egyes források szerint a 16. században a Csabi és a Csabi Bacsó nemes családok pereskedtek a birtokért, mások szerint emberemlékezet óta a Csabi család birtoka. 1697-ben már a Bezerédiek, 1757-ben Henyesi István és László és Miskei Pál nemesek birtokolják, kik helyben is laknak, valamint később a Bónis örökösök. A történelem folyamán, fekvésénél fogva védelmet élvezett, a török uralom következtében itt is nagy volt a szegényedés és a pusztítás, a lakosságszám mélypontra süllyedt, ellenben csupán egyszer, 1636-ban pusztult és néptelenedett el teljesen.
Korai egyházas hely volt, okleveles említését azonban csak a XV. századtól ismerjük. A nagygörbői Szent Margit parochiális egyház 1429-ben kapott pápai búcsúengedélyt. A XVI — XVII. században is továbbélő falu plébániája 1550-ben még működött. A mai római katolikus templom azonos a középkori Szent Margit egyházzal. 1963-ban tatarozták, vakolatát leverték, s ekkor látszott déli homlokzatán a befalazott kapu és két ablak helye. A szentélyben talált észak—déli fal az egyenes záródású keleti fal volt. Támfallal megerősített magaslaton, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a hajó északi oldalához csatlakozó sekrestyével. Orgonakarzatára a hajó déli oldalán lépcső vezet fel. Csehsüveg boltozatos hajó, negyedgömb boltozatos szentélyfej, poroszsüveg boltozatú sekrestye, a hajó bejárati oldalán karzat. Falképek: 1954. Berendezés: jellemzően 18. század közepe. Épült, korábbi, 13. századi templom felhasználásával 1722-ben. 1954-ben és 1963-ban helyreállítva.
Forrás:
Nagygörbő település hivatalos weboldala
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.