Nagycsalomja (Veľká Čalomija) | Pusztatemplom

Velká Csakomija hatszáz lelkes magyar község, két újkori egyháza a római katolikus (1911) és a lutheránus (1934) híveket szolgálja. Az eredeti Csalomja (szláv eredetű, jelentése: napos) Árpád-kori romtemplomát egyből szemre vesszük az öreg országút fölötti dombtetőn, a nyugati oromzat nemrégiben helyreállított, vörös téglás faláról. Régészeti leletek tanúsága szerint az ősi faluhelyen már a kőkorszak óta éltek emberek, a földből előkerültek a későbbi kvádok és avarok eszközei, fegyverei. Csalomja plébániáját már 1070-ben jegyezte levél, tőle délre feküdt a helység, amelyet a középkortól Egyházas- Csalomjának neveztek. 1241-ben a tatárok felperzselték, 1244-ben IV. Béla király Szügyha Miklósnak adományozta, az 1332 -37. évi pápai tizedjegyzék „Salonia” néven jegyzi a települést. Majd 1405- től a királynévá koronázott Cilléi Borbála – Luxemburgi Zsigmond második felesége – lett birtokosa. Földjét 1552-től az érsekújvári szandzsákhoz csatolták, 1642-ig a török portának adózott. Még 1626 őszén Bethlen Gábor fejedelem tábort vert Csalomja határában, a II. (Habsburg) Ferdinánd király ellen folyt háborúban. A 18-19. században helyi nemesek osztoztak a földbirtokon.

A mai faluhelytől északra levő magaslaton találjuk a becses műemlék romot. Gyürky Antal – mezőgazdász, borász, tanár -, a vidék jeles szülötte 1871-ben így írt róla: „Nagy-Csalomján még tíz-tizenöt év előtt fennállt az országút mellett a XII. században épült templom, melyet érdemes lett volna mű értéke végett fenntartani. Mivel a falutól távol esett, a becses ereklye gondozás hiányában elpusztult, ma már csak a romjai láthatók.” Ugyanezt olvashattuk száznál több esztendővel később is, egészen 2013-ig, amikorra végre felkutatták, feltárták és kitakarították, majd régészeti-műemléki szakértőkkel helyreállították a templomot. A nyugatra tekintő oromfal talajszintjén lándzsaíves faragott kő díszkapu, fölötte résablak nyílik a kegyurasági karzat magasságában. Kelet felé tájolták az egyhajós, lépcsősen szűkített, majd félköríves szentélyt, amelynek északi oldalához csatlakozik a sekrestye-kápolna. Mindkét helyen oltárkő alapjai kerültek napvilágra, újjáépítésük és beszentelésük óta a zarándokok, jámbor hívek szentségét szolgálják.

Forrás:
Ludwig Emil: Templomok a Felső-Ipoly mentén