Nagyboldogasszony-templom | Bakonygyirót

Első ismert írásos említése 1237-ből való, Gyrolt formában. Neve a Gerald személynév német alakjából származik. Területe a 13. századtól a 18. századig cseszneki várhoz tartozott. A török hódoltság idején elnéptelenedett. A 18. századtól új birtokosai, az Esterházy család tagjai kezdték újból benépesíteni, elsősorban német telepesekkel. Neve 1909-ig, más adat szerint 1913-ig Gyirót volt, a Bakony előtag csak ezt követően került a községnévbe.

A település a Győrből Veszprémbe vezető régi út mentén alakult ki. Az eredeti falu nem a jelenlegi helyén, hanem a Bakony-ér partján terült el; 1570-ben vált lakatlan hellyé. Az Esterházy család 1714-ben kezdeményezte a község újratelepítését idehozott német telepesekkel. A lakosság túlnyomó részének még 1914-ben is a német volt az anyanyelve. Az itt élők fával kereskedtek, fuvarozást vállaltak. 1904-ben az egész falu leégett, s utána épült újjá. Abban az időben sokan kivándoroltak innen Amerikába. A második világháború helyi áldozatainak emlékkövét 1989-ben avatták fel. 1945 után a lakosság egy részét kitelepítették. Helyükre 19 felvidéki magyar családot hoztak. Ma már nincs különbség az emberek között. A falu teljesen elmagyarosodott, csak az idősebbek beszélik a sváb nyelvet.

Villa Gyrolth a XIII. század közepén még a pannonhalmi apátság bakonyi birtokainak része volt. A XIV. század második felében és a XV. században a Garaiaké, mint Csesznek vár tartozéka. Kőből épített temploma volt 1478-ban, torony nélkül. Bakonygyirót 1716-ban római katolikus temploma barokk kori, műemlékvédelem alatt álló középkori szentéllyel, amely a Szent István-i alapítású egyházközségének féltett kincse. Pfeiffer János kanonok műveiben többször foglalkozott a templommal. Kálváriája a falu déli végén, a temetőben található. Plébániájuk a környéken a legrégebbi.

Forrás:
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében
Bakonygyirót település weboldala