Középkori templomok

Magyarország középkori templomai

Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Mecseknádasd | Szent István-kápolna

Szent István-kápolna

Mecseknádasd

Elérhetőség

BARANYA MEGYE

7695 Mecseknádasd, Mecsek út

 

Galéria

Mecseknádas község nyugati határában a mai 6-os főközlekedési út mellett a község felső végén lévő temető kápolnájaként használják még ma is a Szent István templomot. A templom egy kissé kiemelkedő dombon áll, amely mögött a Mecsek hegység északkeleti nyúlványa emelkedik, valamint a Rékavölgy bejárata nyílik. Nádasd község legkorábbi említését II. Endre Mázáról szóló adományleveléből – 1235-ből ismerjük. 1296-ban, mint „Possessiso et castrum Nadaso in comitatu de Tholna” említtetik. 1330-ban a tolnai főesperesség plébániái között szerepel Nádasd. Még 1454-ben is, mint „Possessio Nádasd” említik az oklevelek. A terület 1433-ban a Kórogyi családé. 1465-ben pedig, mint „oppidum Nádasd” a Martóhi család birtoka, míg 1473-ban Monostori Csupor Miklós kezére került.

A XV. század végétől kezdődően a falu történetére vonatkozóan egészen a török hódoltságig nincsenek adataink. Pécs 1543. évi elestét követően kerül Nádasd is a törökök kezére. Az 1554-ből származó legkorábbi török összeírás szerint a szászi náhiéban fekvő Nádasd községben a Felsőnádasd mahalléban 20, az Alsónádasd mahalléban 10, a Kisnádasd mahallában pedig 19 adózót említ. 1565-ben pedig Nádasd ,,város”-ban 68 adózót 1582-ben azonban már 124 adózót említenek a török adóösszeírások. A törökkori, illetve maguk a török források azonban nemcsak Nádasd lakosainak számára vonatkozóan tájékoztatnak, hanem igen jelentős adatokkal szolgálnak annak várával kapcsolatosan is. A visszafoglalás után a községben 20 református családot találunk, akik többségükben magyarok, majd a XVIII. század húszas éveitől kezdődően a falu lakosságát német telepesek alkotják, akik ebben az időben a Szent István templom körül települnek, ahonnan azután a későbbiekben a falu lefelé húzódik.

Az 1554 évi adat szerint egy Alsó-, Felső- és egy Kisnádasd mahalle van. Mivel a mahalle egy városon, vagy településen belüli rész városrész, illetve negyed megnevezésére szolgál, így nem kétséges, hogy e három rész egy községet alkotott. Ebből kiindulva azonban következtetni tudunk a középkori Nádasd települési viszonyaira is, amely feltehetőleg már a zépkorban alakult így ki. E meggondolás alapján a Szent István templom körül kialakult középkori települést Felsőnádasddal azonosíthatjuk, annál is inkább, mivel még ma is ezt a részt nevezik a falu felső végének és a pataknak a folyása is erre enged következtetni. Kisnádasd helyét közelebbről meghatározni ugyan nem tudjuk, de feltehető, hogy az a templomos helyhez esik közel, tekintettel arra, hogy a mai Szent István templom a középkorban plébánia-templom volt, s ezért igen valószínű, hogy az Felsőnádasdhoz tartozott.

A templom első említését a már korábban idézett 1235-ös oklevélből ismerjük, amely ezzel kapcsolatosan a következőket mondja: ,,..s aztán pedig dél felől nyugat felé haladva, mégpedig az említett britannok földje mellett a Nagy Úton haladva, amely a hegytetőn van és amelyen folytonos határjelek mentén Szent László király egyházáig érünk és a váradi monostor határjeivel folytatódik...” Az idézett 1235-ös határjárás szövegéből világosan kitűnik, hogy templomunk középkori védszentje Szent László volt, amint mondja: ,,Ecclesiam Sancti Ladislai Regis…” A templomról, mint plébániáról 1330-ban történik említés. A templomról középkori leírást nem ismerünk, de annak építéstörténetére vonatkozóan igen fontos adatokat tartalmaz az 1721-től vezetetett História Parochiae, valamint a XVIII. századi visiták ilyen vonatkozású bejegyzései.

Az előbbiekben említett adatainkból kitűnőleg tudjuk, hogy a visszafoglalás után a templom restaurálására 1723-ban került sor, 1855-ben pedig a szentély kifestésére. 1936-38 között a Szent István év alkalmából a templom nagyobb arányú restaurálására került sor, amely ez alkalommal nyerte a jelenlegi helyreállítás előtti állapotát. A helyreállítást megelőző feltárási munkákat 1969-ben kezdték meg. A keletelt templom hajójának alapterülete 9,5x 9,10 méter csaknem négyzet -, amelyhez egy 5×7,5 méter alapterületű egyeneszáródású szentély csatlakozik a téglalap hosszanti oldalával. A hajó oromfalához a templom hossztengelyétől kissé észak felé eltolva négyzet alaprajzú, sátortetővel fedett többszintes torony csatlakozik. A szentély keleti falának tengelyében kisméretű, kőkeretes ablaknyílás volt látható, amely fülkeszerűen elfalazott volt. Észak és déli falát egy-egy nagyobbméretű neogótikus ablaknyílás töri át. A templom hosszháza déli oldalfalának középtengelyében többszörösen profilált gótikus kőkeretes ajtónyílás van, amelynek belső bélletét egyeneszáródású, kétszárnyas ajtó zárja le. Ugyane homlokzatot az emeleti szint magasságában három részszerűen kialakított ablaknyílás töri át.

A templomhajónak az északi oldalfalát támasztó támpillér erősen lepusztult maradványa volt látható, amelyhez falcsonkok csatlakoztak. Ugyancsak az északi oldalon, de a szentély falához csatlakozóan a felszín fölé emelkedő falrészletek tűnnek elő. A templom tornyának északnyugati sarkát kettős saroktámpillér erősíti, amely nagymértékben lepusztult állapotban volt. A torony nyugati falát egyeneszáródású újabbkori ajtónyílás töri át, oldalt falait pedig az emeleti szintek magasságában elhelyezkedő keskeny ablakok törik át. Az egyes emeleti szinteket a homlokzaton visszaugratott falsíkok jelzik. A templom szentélyét dongaboltozat fedi, hajója pedig síkfödémes. A torony földszintje ugyancsak boltozott. A szentély déli falában szegmentíves záródású fülke van, melyet jelenleg faliszekrénnyé alakítottak át. A téglából épített mensát egyszerű fedkő borítja. A szentély padozata kelheimi lapokkal burkolt, míg a hajó padlóburkolatát lapjára rakott nyerstégla alkotja. A templombelső – a hajó és a szentély is – falsíkjait fehérre meszelt vakolat fedte. A homlokzat vakolata alól a középkori meszelt falfelületek nagyobb foltokban tűnnek elő. A templom kerítőfalának támfalszerűen kialakított maradványa volt látható az északi és nyugati oldalon. A feljárattól balra, – a temető első soránál közvetlen a felszínig lepusztult falmaradvány volt.

 

Forrás:
G. Sándor, Mária: A mecseknádasdi Szent István templom. Adatok Mecseknádasd középkori településtörténetéhez In.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021