Mecseknádasd | Schlossberg templomrom

Nádasd község legkorábbi említését II. Endre Mázáról szóló adományleveléből – 1235-ből ismerjük. 1296-ban, mint „Possessiso et castrum Nadaso in comitatu de Tholna” említtetik. 1330-ban a tolnai főesperesség plébániái között szerepel Nádasd. Még 1454-ben is, mint „Possessio Nádasd” említik az oklevelek. A terület 1433-ban a Kórogyi családé. 1465-ben pedig, mint „oppidum Nádasd” a Martóhi család birtoka, míg 1473-ban Monostori Csupor Miklós kezére került.

A XV. század végétől kezdődően a falu történetére vonatkozóan egészen a török hódoltságig nincsenek adataink. Pécs 1543. évi elestét követően kerül Nádasd is a törökök kezére. Az 1554-ből származó legkorábbi török összeírás szerint a szászi náhiéban fekvő Nádasd községben a Felsőnádasd mahalléban 20, az Alsónádasd mahalléban 10, a Kisnádasd mahallában pedig 19 adózót említ. 1565-ben pedig Nádasd ,,város”-ban 68 adózót 1582-ben azonban már 124 adózót említenek a török adóösszeírások. A törökkori, illetve maguk a török források azonban nemcsak Nádasd lakosainak számára vonatkozóan tájékoztatnak, hanem igen jelentős adatokkal szolgálnak annak várával kapcsolatosan is. A visszafoglalás után a községben 20 református családot találunk, akik többségükben magyarok, majd a XVIII. század húszas éveitől kezdődően a falu lakosságát német telepesek alkotják, akik ebben az időben a Szent István templom körül települnek, ahonnan azután a későbbiekben a falu lefelé húzódik.

Az 1554 évi adat szerint egy Alsó-, Felső- és egy Kisnádasd mahalle van. Mivel a mahalle egy városon, vagy településen belüli rész – városrész, illetve negyed – megnevezésére szolgál, így nem kétséges, hogy e három rész egy községet alkotott. Ebből kiindulva azonban következtetni tudunk a középkori Nádasd települési viszonyaira is, amely feltehetőleg már a középkorban alakult így ki. E meggondolás alapján a Szent István templom körül kialakult középkori települést Felsőnádasddal azonosíthatjuk, annál is inkább, mivel még ma is ezt a részt nevezik a falu felső végének és a pataknak a folyása is erre enged következtetni. Kisnádasd helyét közelebbről meghatározni ugyan nem tudjuk, de feltehető, hogy az a templomos helyhez esik közel, tekintettel arra, hogy a mai Szent István templom a középkorban plébánia-templom volt, s ezért igen valószínű, hogy az Felsőnádasdhoz tartozott.

Alsónádasd topográfiai azonosításához közelebb jutunk, ha a mai Nádasd község alsó – keleti – végében, a volt püspöki kastéllyal szemben lévő dombon – amelyet ma is Várhegynek neveznek – álló és egy nagyméretű templomhoz tartozó rom maradványait is figyelembe vesszük. A Várhegyen – amelyet még a múltszázadi térképek „Schlossberg” néven jeleznek – volt településről Evlia Cselebi is tudósít, valamint arról az 1721 évi Canonica Visitatio is említést tesz. Ebben, a templommal kapcsolatosan az alábbiakat olvashatjuk: „A falun kívül kelet felé a hegy tetején látható egy nagyszerű épület hatalmas templommal. A templom hajóját oszlopok három részre osztják.” Az egykori Schlossbergen és a hozzátartozó dombnyúlványon kell tehát keresnünk az elpusztult Alsónádasdot, illetve az ott álló romokat annak templomával azonosítani. Az itt volt településről Evlia Cselebi azt írja, hogy annak „szőlője és rácsos kerítésű kertje számtalan van.”

Több, mint egy évszázaddal később az 1769 évi Canonica Visitatio is még ezt támasztja alá. A dombon állott vár amelyről az későbbi elnevezését is nyerte – törökkori állapotára vonatkozóan Evlia Cselebi az alábbiakat mondja: „Egy földhalmon mandula alakú, kettős kerítésű palánka erős fallal… A várban a templomból átalakított Szulejmán dzsámi és negyven deszkatetejű ház van …” Ez utóbbiak azonban már a váron kívüli részen állottak. Az 1777-es, az 1810-es, valamint az 1812-es visiták is arról emlékeznek meg, hogy ezen a területen a törökök kiűzése előtt „basa lakóhelye” volt a várdombon, továbbá, hogy „ . . . hihetőleg valamikor a törököknek itt fürdőjük volt.” Mint látjuk, törökkori adatainkat a későbbi – XVIII-XIX. századi – Canonica Visitatiók is alátámasztják. Magát a várat és a még látható romok helyét, illetve azok helyszínrajzát Szőnyi Ottó vázlatban örökítette meg. A fenti adatok egybevetése alapján kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a középkori Alsónádasd a mai Várdombon és annak lejtőjén helyezkedett el.

A templomot 1975-ben tárták fel, a helyszínen egy nagyméretű, háromhajós keletelt templomot találtak, amelyhez északról sekrestye csatlakozott, a nyugati homlokzat előtt – de azzal nem összeépült – torony állt. A templomot kerítőfal övezte, melynek pontos nyomvonalát az előkerült falrészletekből sikerült meghatározni. A templomot a török korban dzsámivá alakítják, amelynek kisebb részlete is előkerült. A betöltésből nagy mennyiségű török- és törökkori kerámia, sok vastárgy, valamint számos középkori kőtöredék jött felszínre. 1977-ban feltárták az északi mellékhajó egy nagyobb szakaszát és itt meghatározták a hajó középkori szintjét, valamint a törökkori szinteket. A főhajóban végzett ásatás során egy darabon feltárták a törökkori vár helyiségeinek a fő- és mellékhajót elválasztó  pillérsor közé épült falát. A további kutatás során ugyancsak a főhajóban a templom XIV. századi szintje alatt egy más alaprajzi elrendezésre mutató épület falmaradványai kerültek elő. A déli mellékhajóban – annak keleti részében megtalálták az egyik pillér lepusztult maradványát, valamint az itt állott korábbi épület falmaradványait. Ugyane mellékhajó nyugati falában a templom középkori szintje alá ásott boltozott török helyiségeket tártak fel.

Az 1978. évi ásatás során feltárták a háromhajós templom szentélyét. A szentély nagyrészén a középkori terrazzo padozat nagyobb foltokban – több helyen kissé megsüllyedve – került elő. Megtalálták az apszisban – amely a nyolcszög három oldalával zárul – a szentélyt záró korlát jó állapotban lévő lépcsőjét, részben a padozat kőalapozását, valamint az oltár alapjának csekély részletét. Az apszis déli részében megtalálták a törökkorban dzsámivá alakított szentélyben kialakított mihráb – imafülke – alapozását. A további munka során feltárták teljes egészében a templom főhajóját, amelyet már a korábbi kutatás során nagyrészt szakaszokban megkutattak. Itt megtalálták a karzatot tartó tört kőből falazott pilléreket, valamint a karzatra felvezető lépcsőfeljárat alapjait. Ugyancsak feltárták itt – a nyugati bejárattól balra – a török várhoz tartozó falmaradványt is, amely agyagba rakott kőből épített volt. A templom XIV. századi szintje alatt a hajó területén korábbi falmaradványok nyomai mutatkoztak. Az ásatás során nagymennyiségű helyi török és un. „bosnyák” kerámia került elő, valamint néhány gótikus faragott töredéket találtak.

A templomtól nyugatra lévő korábban már megkutatott és részben feltárt – négyzet alaprajzú tornyot 1981-ben teljesen feltárták, a hozzácsatlakozó középkori külső szinttel együtt. A kerítőfal közelében álló tornyot a nyugati oldalon két saroktámpillér erősiti, keskeny bejárata pedig a déli oldalán nyílik. A torony a háromhajós templommal egykorú XIV. századi építmény, amelynek korábbi előzményei nem voltak. Környékéről nagymenynyiségü u. n. bosnyák és török kerámia került felszínre. Az ásatás során teljes kiterjedésében feltárták – a korábban már kutatóárkokkal megszondázott – kerítőfalat, illetve annak több helyen csupán alapjait.

Forrás:
G. Sándor, Mária: A mecseknádasdi Szent István templom. Adatok Mecseknádasd középkori településtörténetéhez In.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16 (1971) (Pécs, 1972)
Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)
Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1977. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/31. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1978)
Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)
Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1979. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/33. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1980)
Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1980. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/34. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1981)