Koromszói apátság romjai
Máza
Máza neve egyes vélemények szerint ószláv eredetű lenne, ezt látszik megerősíteni több hasonló honfoglalás előtti elnevezés is, amely ma dűlőnévként él a mai területén (pl.: Bargyag, Kandina, Nelázs, Tankó). A másik nézet szerint a mai falu nevében egy honfoglalás idején élt személy rejtőzik, aki a korabeli Velek vezér kíséretéhez tartozott. /Ő a közeli Vékény névadója./ Ami bizonyosnak tűnik, hogy Maza, vagy a nevét viselő harci alakulat részt vett Velek vezér kalandozó hadjára taiban szerte Európában. Az Árpád-korban a „márciusi sört adó” királyi szolgáltató népek lakták ezt a vidéket, akik méztermékekkel, illetve méhsörrel adóztak. Ezt olvashatjuk Máza 1235-re keletkezett hamis oklevelében, amely valójában a püspök utólagos birtok igényének az igazolására készült. A település első írásos említése 1235-ből maradt fent. A középkorban Máza határában a birtokos Koroncó család bencés monostort alapított, de a szerzetesek később Szászvárra költöztek. A török hódoltság megszűnte után a magyarok mellé ide is német családokat telepítettek. A lakosság egyharmada ma is német nemzetiségű. Máza a török hódoltság ideje alatt is folyamatosan lakott volt. A XVIII. század végétől a szomszédos településekről németek költöztek ide.
A Koromszó dűlőben egy kő, és tégladarabokkal borított dombtetőn 2003 őszén megindult az Árpád-kori kolostor régészeti feltárása. Ennek eddigi eredményei szerint egy igen nagyméretű, háromhajós bazilikás elrendezésű templomot emelt itt a Csák nemzettségből való, később itteni birtokai után „Koromszói” névvel illetett nemesi család. A 14 . század közepéig bizonyosan lakták bencés, vagy pedig cisztercita szerzetesek. Az ásatás során több kegyúri sír is a felszínre került. Máza neve később még egy középkori oklevélben merül fel, mely szerint 1439-ben az akkor már püspöki birtokról két jobbágy vett részt Töttős László Jánosi falujában történő hatalmaskodásban.
Az egyháziakat zsinati határozatok illetve pápai rendeletek kötelezték arra, hogy a Szentföld felszabadítása érdekében jövedelmeik arányában járuljanak hozzá a költségek fedezéséhez. 1332-ben pápai követek érkeztek hazánkba, akik a viennei zsinat által elrendelt papi jövedelemtized begyűjtését kezdték meg. A már korábban kialakult gyakorlat szerint 6 éven át mindennemű egyházi jövedelemből kellett tizedet fizetni. A pécsi egyházmegye területén Raymondus Bonafato szedette a pápai adót. A klerikusok tizedük tizedrészét fizették az említett pápai célra. Az összeírok különböző formában írják ki Koromszó nevét: „KORONZO”, „KORUNZO”, „BORONZO”, „BORUNZO”, „KORUMPZO”, „KOROMPSO”. 1333-1335-ig minden évben egymásután két Koromszó név is szerepel a listán: például „Ladislaus de Koronzo”, „Stephanus abbas de Korunzo”. Tehát egy időben létezett egymás mellett az apátság és a templom is. A monostor apátjai közül csak Koromszói István nevét ismerjük.
A mai szászvári plébániatemplom (1772-ben szentelték) ugyanúgy a Boldogságos Szűzről kapta nevét, amint az egykori apátsági templom, tehát a Koromszóról bizonytalan időben Szászvárra költözött monostor temploma. Az apátság kontinuitása szempontjából igen fontos ez a B. M. V. (Beáta Mariae Virginis) titulus. Az 1276-ban kelt oklevél szerint a cikádori ciszterciták is birtokosok voltak Koromszó szomszédságában, bár igaz három másik apátsággal együtt. A ciszterciták egy káptalani előírás szerint templomaikat a Boldogságos Szűz Máriának szentelték. A történelmi Magyarország területén eddig ismert 18 apátságuk mindegyikének B. M. V. a templom titulusa, így ismét ciszter eredetet gyanítanak. Ez a cím öröklődött át az egykori szászvári apátsági templomról a jelenlegi plébániatemplomra. A szászvári apátság legkésőbb a török megszállás (1543) során szűnhetett meg. A szerzetesei elmenekültek, a kolostor és templom elpusztult. Anyagát, az új plébániatemplom és parókia építéséhez használták fel. Ezt követően már csupán az apáti cím maradt fenn, amely belekerült a „LIBER REGIUSBA” is.
Forrás:
PATTON GÁBOR: A koromszói apátság kutatása In.: Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)