Szent Mihály-templom
Lőrinci
Lőrinci Heves megye nyugati részén, a Zagyva folyó mellett terül el, a Mátra és az Alföld találkozásánál. Hozzátartozik közigazgatásilag Selyp, Mátravidéki Erőmű és Vörösmajor . Az idelátogató sok esetben nem is tudja először, melyik „városrészben” van. A Lőrinciben feltárt bronzkori és Árpád-kori leletek tanúsága szerint e terület réges-régen lakott hely volt. A település nevét 1267-ben említi egy okleveles forrás templomával együtt, ecclesia de Laurenció alakban. Több birtokosa is volt a falunak a XIV-XV. sz. -ban (pl.: Rozgonyiak), majd később a váradi püspökség tulajdona lesz. Selyp puszta önállóan lakott falu volt, a Rátót majd az Ákos nemzetség vagyonát gyarapította. Lőrinci a XVI. században már jelentős településsé vált 80 háztartásával. 1544-ben elfoglalták a törökök , Selyp ebben az idoszakban elnéptelenedett. A török kiűzése után a Királyi Kamara igazgatása alá került, a hatvani uradalom részeként. A hagyomány és az írásos emlékek szerint II. Rákóczi Ferenc többször is tartózkodott Lőrinciben: 1706-ban Gyöngyösről erre vezette csapatait, 1708-ban pedig katonai szemlét tartott. 1730-tól gróf Grassalkovich Antal lett a földesúr, majd örökösei, egészen 1841-ig maradtak Lőrinci birtokosai.
Tornyos, ősi – Szent Mihály tiszteletére emelt – templomát 1492-ben Rozgonyi István öröksége említi. Tornya ugyan csak fa oromzat. E templom átvészeli a török uralmat, amit annak köszönhet, hogy – legalábbis a XVII. században – plébánosai voltak. A Chobot által 1650-ben említett Ábrahám után Zoboki János a falu plébánosa, aki ebben az évben Dán tizedét bérli. Van plébánosa 1675-ben és 1697-ben is. Ebben az évben Berkes megvizitálja a katolikus falut, az 1700. évi (febr.18.) egri Responsio (válasz), mint egri egyházmegyés plébániát sorolja fel. Berkes idejében már jól felszerelt temploma és katolikus lakossága van. A templom a falu alsó végén van, Szent Mihály tiszteletére szentelve, kőkerítéssel körülvéve, torony nélkül, de a templom homlokzatán kis toronyban kicsiny harang, míg két nagyobb harang a falu közepén, haranglábon áll. A szentély és a hajó gerendás. Van egy mellékoltára: Annunciatio BMV. (Gyümölcsoltó Boldogasszony) tiszteletére. Egy kelyhe, ciboriuma, monstranciája, 5 kazulája van, más fölszerelése is elég jó állapotban van. 1740 körül tornyot építettek hozzá, majd Grassalkovich Antal végrendelete alapján özvegye, Klobusiczky Terézia 1773-74-ben új templomot építtetett. Az 1774. évi összeírás szerint a patronus alapjaiból építtette a templomot újjá, de még nincs befejezve. A Műemlékjegyzék szerint a mai barokk templom építése 1773-ra tehető. Értékesebb berendezési tárgyai: szószéke, gyóntatószéke, keresztelőkútja XVI. Lajos stílusú.
Egyhajós, keletelt, nyugati homlokzati tornyos, poligonális szentélyzáródású templom. A szentély északi oldalán kontyolt féltetős sekrestye áll, illetve itt található lejárat a kriptába. Hajója és szentélye csehboltozatos, a hajó nyugati oldalán karzat emelkedik. Berendezése a 18. század végéről származik. Az eredetileg középkori templomhoz 1740-ben építtetett tornyot gr. Grassalkovich I. Antal, majd özvegye Klobusiczky Teréz a korábbi épület felhasználásával új templomot emeltetett.
Forrás:
MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
http://sematizmus.vaciegyhazmegye.hu