Lakitelek | Árpád-kori templomrom

Lakitelek nagyközség a Duna-Tisza közén Bács-Kiskun megyében, a Tiszakécskei járásban, Kecskeméttől és Kiskunfélegyházától egyenlő távolságban a Homokhátság és a Tisza-völgy találkozásánál. A mai község Kecskemét város birtokaiból, puszták egyesítésével jött létre. Jelenleg külterületként Lakitelekhez tartozik: Felsőalpár, Kisalpár, Árpádszállás, Szikra, Szikra-Oncsatelep, Kapásfalu, valamint Tőserdő. A település nevét 1075-ben Bocz néven említette először oklevél, amikor a király Alpár mellett egy Bocz nevű udvarnokot adott családjával együtt a garamszentbenedeki apátságnak. Ennek a Bocznak a nevét tarthatta fenn egyrészt a Bocz nevű halastavas hely, amelyet 1276-ban Alpár után említettek, mint a Bor-Kalán nemzetségbeli Nána adományát a margitszigeti apácák számára, másrészt 1489-ben Bocztelek a garamszentbenedeki elveszett birtokok között szerepelt. Mai területe a Kecskeméthez tartozó puszták egyesítésével alakult ki 1949-1950-ben. Ezek a külterületi lakott helyek: Felsőalpár, Kisalpár, Oncsa-telep, Árpádszállás, Szikra, Kapásfalu voltak.

Lakitelek külterületén, a tőserdei Tisza-holtág mentén egymás mellett található e két igen beszédes nevű terület, melyek nevének eredete egészen a közelmúltig a feledés homályába merült. 2015-ben már csak legenda volt, hogy „ott a régi TSZ-központban egy nagyon régi templom van a domb alatt”, mivel a közelben zajló építkezések során sem találtak semmit. Aztán megtörtént a csoda, ott, ahol az ezeréves monda szerint lennie kell és a régi térkép is mutatja, a Templomhalom területén megtalálták az egykori Felső-Alpár nevű gazdag, Árpád-kori település ősi templomát. Anonymus szerint itt a közelben lehetett az a táborhely is, ahol Árpád vezér megpihent pár napra a bolgár Zalán fejedelemmel vívott végső csata előtt, a csata pedig, amely az Alpári síkon zajlott le, a magyarok győzelmével ért véget.

A közel ezer éves templom két méter magasan álló falai egyedülállóak a maguk nemében. Az épület megmenekülésének története sem mindennapi. Az 1920-as években a terület lelkiismeretes birtokosa, Kiss Albert homokkal betemettette a templomrom még magasan álló falait, hogy ne hordja el a köveit a környék élelmes lakossága, így mentette meg ezt a ritka műemléket az utókornak. Érdekes módon a romok feltárása szintén egy lelkes magánszemélyhez köthető. Jelenleg a falak a Tőserdei Pálinkaház udvarán találhatóak, nyitvatartási időben szabadon megtekinthetőek, a templom feltárásának történetét bemutató kiállítással együtt. Ha valakinek ez sem lenne elegendő, áldozhat a gasztronómia oltárán az étteremben vagy a pálinkaházban.

A hajdani Felsőalpár település helyén, a Tőserdei Pálinkaház területén, Lakiteleken a XI. századi templom ásatásán három régész, Rosta Szabolcs, dr. Sárosi Edit és Wilhelm Gábor vesz részt. Kiderült, hogy a templomot a XIV. században alakították szögletes szentélyűre és akkor bővítették ki a hajót is. Hasonló állapotú templomok felfedezése ritkaság a Dél-Alföldön, ahol a XVIII-XIX. században az újra benépesülő vidék lakói a kőhiány miatt a templomromok többségét elhordták. A most feltárandó falakat feltehetően egy előrelátó földbirtokos, Kiss Albert mentette meg az utókornak, miután az 1920-as években homokkal temettette be romokat.

A középkorban a területen egy nagyon fontos, királyi útvonal haladt keresztül, amely Szolnokot és Szegedet kötötte össze. A XIX. század eleji térképek egy kápolnadombot is jeleztek a helyszínen, amely az egykori Felső-Alpár településhez tartozott. A sószállító útvonal mellett feküdt Felső-Alpár, amely apátsági és királyi birtok is volt, valamint itt vezetett át egy rév a Tiszán.  Egy helyi szóbeszéd szerint az ásatások helyszínét azért tölötték fel homokkal, mert 1920 körül a terület földbirtokosa betemettette a leleltet, hogy ne hordják szét. A pusztatemplom korát a falazás technikája, a téglák kora, valamint az úsztatott mészhabarccsal történt kötés alapján a XII. és XIII. századra teszik a régészek. A templom falainak az alapja 2,5–3 méterrel a jelenlegi talajszint alatt van, viszont az ásatás egy több méter magas domb felé halad, ahol komolyabb leletek, akár magasabb falak is előkerülhetnek.

Forrás:
Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I–IV. Bp., 1963–1998.
Bácsmegye hivatalos weboldala: https://bacsmegye.hu/
Tudománypláza