Kunbaracs

Baracsi templomrom

Elérhetőség

BÁCS-KISKUN MEGYE
6043 Kunbaracs, Külterület
A terület szabadon látogatható

Galéria

Baracs története a XIII. században kezdődik (mai ismereteink szerint). A tatárjárás után itt a teljesen elhagyott homokbuckás vidéken telepedtek meg a IV. Béla király által Bulgárországból visszahívott kunok. Egyes történetírók szerint éppen egy gazdag, előkelő kun nemzetségfőről, arról a Baracs (Boroch) vitézrõl kapta a nevét a település, aki a vándorló, portyázó kunjait itt telepítette le. A nép emlékezetében azonban máig él egy legenda, mely szerint egy gazdag, előkelő kun nemzetségfőnek 3 lánya volt: Adacs, Baracs és Peszér. A nemzetségfő halála előtt szétosztotta területét három lánya között, s Adacsnak jutott a mai Kunadacs, Baracsnak a mai Kunbaracs, és Peszérnek a mai Kunpeszér területe…

Tény, hogy a XIV. század közepén, már templom állt Baracson. Köveit távoli vidékről szállították ide. (Romjait a XIX. század közepéig még láthatták az itt élők.) Nagy Lajos király korában gótikus kastély emelkedett a környék legmagasabb dombján. A kastély alatt, a domb lábánál vert falú házakban lakott az egyszerû nép. Földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1440-ben a település Barócz néven fordul elõ – egy oklevél tanúsága szerint. A kastély a jómódú köznemes Barach család tulajdona volt, akiket 1508-ban II Ulászló király is megerősített birtokukban.

Baracs első pusztulása a mohácsi vész után következett be, mikor Budáról a Duna-Tisza közén dúlva, rabolva végigvonuló török hordák martaléka lett. A lakosságot halomra gyilkolták, elpusztult a templom, a kastély. A romokon a XVI. század második felében mégis új élet kezdõdött. A templom romjait 1929-1932 között tárták fel, ám azóta a köveket széthordták, így szinte alig maradt valami a régi épületből.A templomot valószínűleg a XIII. században emelték, majd a tatárjárást követően gótikus stílusban kibővítették és egy 38 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú falat vontak köré.Ez utóbbi még ma is jól látható. Görbe László piarista atya és Laczkó János régész- muzeológus nyújtott segítséget abban, hogy egy kereszttel méltó módon állítson emléket templomépítő őseinknek a Beliczai család.

A templom egyhajós volt, építési anyaga terméskő. A terméskövet kevés faragással tették alkalmassá az építkezésre. Magán a falon oltották meg a meszet. A megmaradt falakból látjuk, hogy erősen és jól építkeztek. Ritkaság számba megy az olyan templom, mint a baracspusztai, amelynek hossza 17,75 méter volt. Az alaprajzát tekintve román kori, ezt igazolja a félkörös apszisa (szentélye) és megmaradt lábazati köve. Az építkezés a XIII. század első felében történhetett. A szentély északi oldalához a gótika idején négyzetes kápolnát építettek. A kápolnával egy időben építették a félkörös szentélyhez a kiugró két támpillért is. Ekkor készülhetett a templomot övező kör alakú fal, ami a templomot és az ezen a falon belül lévő rendházat védhetővé tette; itt keresett védelmet a falu népe ellenséges támadás alkalmával. A templom nagy részben hatalmas, faragott homokkövekből készült. Alapjához és a templomot körülvevő falhoz alföldi terméskövet használtak. Vakolata vastag és jó anyagú, bizonyos részeken zöld, piros, sárga és fekete színű falfestés díszítette.

Forrás:
Kunbaracs település hivatalos weboldala
Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei Bp. 1938.

Részlet a Baracspuszta templomainak múltja, és Kunbaracs templomának jelene című kiadványból