Kővágószőlős | Sarlós Boldogasszony-templom

Sarlós Boldogasszony-templom

Kővágószőlős

Ez az irat említi először a falu Sceuleus (Szőlős) nevét. A templom legkorábbi része, a torony is ebben az időben épülhetett. A templomot 1512-ben átépítették

Baranya megye

7673 Kővágószőlős, Rákóczi utca 73.
Telefonszám: (06 72) 374 677

 

A templom rövid története

Kővágószőlős területéről már a kőkorból ismerünk régészeti leleteket. A bronzkorban és a vaskorban a falu fölé magasodó Jakab-hegyen nagy méretű földvár emelkedett. A hegyi városhoz tartozó tanyák, falvak nyomai a mai község területén is felfedezhetőek. A római korban a jakab-hegyi vár szerepét Sopianae, a mai Pécs elődje vette át, Kővágószőlős területén pedig egy római villa és egy hozzá kapcsolódó település jött létre. A IV. században a villa mellé ókeresztény temetőkápolna épült festett sírkamrával. Az V. században a hunok elől elmenekülő római lakosság helyét osztrogótok vették át, akiknek temetője a római villa közelében került elő. A VI. században longobárdok, majd avarok telepedtek a vidékre. Ez utóbbi nép temetőjét is ismerjük Kővágószőlősről.

A magyarok a X. században jelentek meg a mai falu helyén. A település a középkorban a pécsi székesegyház birtokába került. A Jakab-hegyen is egy falu jött létre. Ennek templomát azonban 1225 körül Bertalan püspök az általa összegyűjtött mecseki remetéknek adta, és mellé kolostort épített. Ez a rendház lett az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első háza. A hegy alatti falvak lakói nagyrészt egyházi nemesek voltak, amint azt egy 1290 körül keletkezett oklevélből megtudjuk. A Mecsek nyugati végének déli oldalán fekvő község az egyike annak három Szőlősnek, mely a pápai tizedet szedők jegyzékében szerepel. Miután az adószedők az egyes községeket látogatásuk sorrendjében írták le, a Cserkút után következő Szőlős ma Kővágószőlős. Dénes nevű papja 1332-ben 20 báni dénárt fizetett, egy év múlva már ugyan két részletben 48-at. Ebből arra kell következtetnünk, hogy nagyobb lélekszámú volt a település, temploma tekintélyesebb lehetett. A templom legkorábbi része, a torony is a XIII. század végén épülhetett.

A templomot 1512-ben átépítették, ekkor készült az az évszámos felirattal ellátott déli kapu, amelyet sajnos ma már csak egy 1721-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből ismerünk, kövei elvesztek. Ez a forrás emlékezik meg a toronyaljból nyíló nagyobb kapuról, a torony nyugati oldalának külső falképeiről és kősisakjáról, a keskeny famennyezetes hajóról és a boltozatos gótikus szentélyről is. A templomot és a mellette elterülő temetőt kőkerítés övezte. A kerítésen belül egy kápolna és egy osszárium ált még, a kerítésen kívül pedig a plébános kőháza. A török időket a település biztonságban vészelte át, katolikus lakossága megmaradt és a templomot is továbbhasználták.

A gótikus épületet csak 1763-1772 között bontatta le  falu birtokosa a pécsi székeskáptalan hogy helyére felépítsék a ma is álló nagyobb méretű későbarokk templomot. Az újjáépítkezésről emlékezik meg – a ma az előcsarnokban látható – későgótikus kőtábla, amelybe másodlagosan, 1772-ben vésték be az építési feliratot. A templom berendezése a XVIII. század utolsó évtizedeiben készült el copf stílusban. Főoltárképét a bécsi Karl Bachmann festette. A szószék és a gyóntatószék a pécsi székesegyház Corpus Christi kápolnájának berendezési tárgyai közül került ide 1780 után. A jobboldali mellékoltár fából faragott feszülete a II. József által feloszlatott Jakab-hegyi rendházból került ide a hagyomány szerint. 1784-ben a lebontott régi közelében felépült az új későbarokk stílusú plébániaház is. A templom egyetlen megmaradt középkori része a torony alsó fele, az 1974-79-ben végzett műemléki helyreállítás során kapta vissza eredeti formáját.

Az épület keletek szentélye félköríves és ami legjobban tükrözi középkoriságát az a nyugati homlokzat elé állított, támpilléres torony. A templom falukép domináns eleme. Felső két szintje az 1772-ben befejezett helyreállításnak köszönhető, ugyanekkor épült a nyugati kosáríves kaput dekoráló íves, valutás oromzat is. Az 1979-re bevégzett helyreállítás azonban feltárta a torony középkori részleteit is, az első és második szintet félköríves, román stílusú ablakpárok törik át, elválasztásként téglából kialakított pálcatagos párkány szolgál. A helyreállítás során eltérő színnel és vakolattal választották el a középkori és a 18. századi periódust A régebbi világosabb és vékony rétegű, a későbbi rusztikusabb és mélyebb színezetű. Az elválasztás így markáns és szakszerű.

1981. április 22-én, tereprendezés során a kővágószőlősi templom mellett, attól keletre kőfal maradványai kerültek elő. A május 13 és június 12 között elvégzett leletmentő ásatással itt egy középkori lakóházat tártak fel. Az épület feltehetően háromosztatú, pincés ház, a XV. században már állt, s teljes lebontása a XVII. század végére tehető. A harmadik helyiségben levő kemencét négyszer újították meg; sütőfelületére cseréptöredékeket, vasolvasztásból származó salakot tapasztottak. Az épület mérete és szerkezete, a kemence szerkezete (esetleg szeneskályha léte), a XV—XVI. századi templomhoz való közelsége a falu társadalmában jelentős szerepet betöltő tulajdonost feltételez.

 

Forrás:
A kővágószőlősi római katolikus plébánia weboldala (Hozzáférés: 2022. december 23.)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Baranya megye középkori templomai In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1981. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/35. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1982)

Back to Top