Kisőrsi templomrom | Kővágóörs

A Balaton-felvidék festői környezetében, a Kálimedence déli részén fekszik Kővágóörs község. A falu neve két tagból tevődik össze, az előtag „Kővágó” utal a környéken folyó kőbányászatra, az utótag Örs helynévből, vagy személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló törzsnév, vagy személynév tövében az ó-török férj, férfi rejlik. Az országban jelentkeznek szétszórtan az Örs helynevek, amelyet a törzs nevéből alkottak. Kővágóörs nevében szereplő „Örs”, személynévből alkotott helynév. A Balaton-felvidék nyugati felében a régi birtokos az Atyusz-nemzetség. Központjuk talán Hegyesd táján lehetett, a családi monostoruk a Monostor-Apáti mellett fekvő almádi monostor, amelyet a nemzetség Bánd nevű tagja alapított. Kálmán király uralkodása alatt a monostor felépült, felszentelésére 1121-ben került sor. Később hiteles helyként is működött. A nemzetségből származó Sol (Saul) comes 1121-ből fennmaradt végrendeletéből tudjuk, hol voltak a birtokai Verestó, Nagyvázsony mellett, Almádon, Köveskálon, Iváncson, Egregyen, Szentivánban, Kóvágóörsön, Révfülöpön, Kovácsiban, Diszelen és Véneken birtokolt. A káli völgyben, a csobánci hegyen és Hegymagason szőlővel rendelkezett.

Más írásos adatokból tudjuk, hogy Szepezd, Pécsely, Zánka, Udvari, Szőlős, Vászoly, Paloznak is a nemzetségi birtok részét képezte. Az Atyusz nemzetség birtoklása mellett feltehetőleg már a XI. században a veszprémi püspök és a káptalan is rendelkezett birtokokkal a Balaton-felvidéken. A falvak birtokai a XIII. század elején sok esetben már többféle birtokos kezén találhatók. Kővágóörs község első említésével az 1121-ből fennmaradt Sol comes végrendeletében találkozunk, ahol Örs (Vrs) predium szerepel egy földművessel, négy szólómuvessel, amelyet az adományozó Helbrug nevű fiának hagyományoz. Ezenkívül Fülöp (régi neve Pilop, ma Révfülöp) is egy szabaddal és hat vincellérrel a birtokába került. A végrendeletét 1227-ben megerősítette, Verestó (Verustov) falut az almádi (Almád) bencés apátságnak adományozta, Őrsöt és Fülöp harmadát fiának Helbrugnak adta. Az oklevélben található számos Kővágóörs környéki község, így Vének, Szt. Iván, Iváncsa, Egregy, Barnag és a Csobánc hegység, stb. Örs prediumként szerepel, ez a XI-XII. században olyan földesúri gazdasági üzemet, telepet jelölt, amelyet a földesúr maga tartott fenn, s benne saját eszközeivel folytatott mezőgazdasági termelőmunkát.

A veszprémi káptalan 1268-i átiratából fennmaradt egy 1263-ban készült oklevél. A hantai prépost bizonyos vitás földeket, nevezetesen Symonis földjét és egy szőlejét Őrsön („villa Vrs”) Jakabnak Henrik fiának odaítéli. Parochiális papját említik, és Szt. László eklézsiát, amelynek számára Jakab egy zsoltároskönyvet (psalteriumot) köteles venni. A XIV. századtól az írásos feljegyzések száma megnő. Az 1332-33-ból fennmaradt pápai tizedjegyzékben Örs (Vrs), mint a tapolcai kerület plébániája szerepel, amely a veszprémi püspökség zalai főesperességéhez tartozott. A fiókegyháza Ecsér (Echir), Szepezd (Zepezd, Scepuzd), Abraham puszta. A papja Barnabás 1334-35-ben hat széles és huszonhat kis dénárt fizetett a pápai tized fejében. Később 1357-ben Mátyás nevű papját említik. Az 1543-ban lezajlott támadás során fontos városok kerültek török kézre, Tata, Székesfehérvár, Esztergom, a Balaton délkeleti partja, stb. E vidéket is pusztítás érte, elnéptelenedés tapasztalható, pl. Kisörs falu is ekkor pusztult el, lakói elmenekültek. 

A templomról középkori említést nem ismerünk, de a XVII-XVIII. században romként emlegetik. Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, kis templom volt, amelynek csekély falai maradtak meg.

Forrás:
Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma in.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a „Veszprémvármegyei” múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)