Kisboldogasszony-templom
Szuha
Első írásos említése 1441-ben, „Zoha” alakban fordult elő; 1463-ban „Zwha”-nak írták. Régebben a mai helyétől északra volt a falu, csak a török hódoltság idején települtek át lakói a Mátra biztonságot nyújtó erdőségeinek közelébe. Az 1552. évi összeírások szerint nemes falu volt, lakói nem fizettek adót. Az egri vár 1589-90-ben kelt számadáskönyvei szerint a falu lakói az erődítmény fenntartásának céljaira szolgáltatták be a főpapi tizedet. A 19. század elején húsz családnak voltak itt földesúri jogai.
A település XV. századi eredetű, gótikus jellegű, középkori temploma 1688-ban elhagyatottan ált. A dorogházi, 1811-es Canonica Visitatió szerint a mai templomot a régi felhasználásával építették barokk stílusban. Egyhajós, keletelt, kisméretű templom. Szentélye a hajótól keskenyebb, sarkain a zömök, középkori támpillérek megmaradtak. A falak egyszerűek, tagolatlanok, főhomlokzata törtvonalú, csúcsánál kis, vízszintes szakasszal záródik. Főbejárata félköríves, késő gótikus, hornyolt kőbéléssel készült. A hajó síkmennyezetes, a diadalív félkörívű. A szentély fiókos keresztboltozata barokk, de eredetileg a gótika időszakából való. A sekrestye ajtaja és a szentély falfülkéje gótikus.
Forrás:
Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája.
miserend.hu