Ókeresztény bazilika
Keszthely-Fenékpuszta
Keszthely központjától délre, a 76. számú főközlekedési út nyugati oldalán találhatók az ókorban Valcum nevet viselő Keszthely–Fenékpusztai erőd déli kapujának, valamint az erőd nyugati fala közelében felépült raktárépületének és ókeresztény bazilikájának bemutatott maradványai. Egy 2–4. században létező, igényesen felépített kőépületekkel rendelkező település helyén a 4. század második felében épült fel a balatoni átkelőhely és a rajta átvezető út védelmére egy 292 x 269 méter alapterületű, 2 méter vastag erődfallal, 44 kör alakú toronnyal, valamint északi és déli kaputoronnyal rendelkező ún. belső erőd, amely a határon állomásozó katonaság, szükség esetén pedig a mozgó hadsereg alakulatainak ellátására és elszállásolására kialakított támaszpontok egyike volt Pannóniában.
A 19. század végén – 20. század elején elkezdett, majd a 20. század második felében folytatott nagyszabású ásatások során, az erődfalakon kívül a római kori település, illetve a belső erőd 22, nagyrészt visszatemetett belső épületét sikerült feltárni, köztük több gazdasági épületet és a villaszerűen kialakított, központi udvarból és azt körülvevő helyiségekből álló parancsnoki épületet a 76. számú főúttól keletre, ahol jelenleg szántóföldek és vasúti sínek vannak. A 430-as években, a római közigazgatás megszűnése után az erőd nem pusztult el, 455-ben rövid időre a Pannonia visszafoglalására készülő Avitus császár katonai támaszpontja lett, de a keleti gótok még ugyanebben az évben megostromolták és elpusztították.
456-tól a 460-as évek végéig Thiudimer keleti gót király székhelye, 568 után az avar gyepűterület határerődje lett, és a 9. században is lakták, egészen a magyar honfoglalásig. A nyugati fal közelében találhatók egy ókeresztény bazilika bemutatott alapfalai, a legnagyobb valószínűséggel az 5. században épült egy korábbi, világi rendeltetésű épület helyén. A jelenleg látható, két kerek pillérsorral három hajóra tagolt háromapszisos templom a 6–7. századból származik, az épület északi oldalát megerősítő támpillérek és a déli oldalon épült kis sekrestye egy későbbi építési periódusban készültek el, a 7. vagy a 9. században. Az ókeresztény bazilika déli
szomszédságában állt a 374 körül épült észak–déli tájolású terménytároló raktár (horreum), belsejében három oszlopsorral és külső támpillérekkel.