Keresztelő Szent János-templom | Sopron

A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend – vagy ahogyan ma jobban ismerjük: a Máltai Lovagrend – a XIII. században telepedett le Sopronban. Tevékenységük a város fejlődésére rendkívül jelentős volt: vállalták a nyugati határ védelmét, vámot szedtek, hiteles helyként működtek, azaz okleveleket állítottak ki, ispotályt építettek – a későbbi városi kórház elődjét -, rendházuk mellett pedig templomot emeltek Keresztelő Szent János tiszteletére. Hazánk más területein a Rend által épített templomok sorra elpusztultak. Magyarországon a soproni Bécsi úti Szent János templom az egyetlen, amely megalapítása óta folyamatosan működik, és átvészelte a történelem viharait. 1217-ben, az ötödik keresztes hadjárat alkalmából II. Endre királyt johannita lovagok kísérték a Szentföldre. Az idegen származású lovagok visszafelé jövet Sopronba is eljutottak és a kedvező feltételek miatt letelepedtek. Végleges letelepedésük időpontja: 1250. július 15. Működésük a városban 100 évig tartott (1247-1347).

Az eredetileg szabadon álló, most a szomszédos házakhoz kapcsolódó templom, a Bécsi utcában található. Bizonyára a XIII. században építették. A lovagok távozása után elhanyagolt állapotba került. A XV. sz. közepén a város polgársága adományaiból nagyobb átalakítás kezdődött, amely előbb a templom külső falait hozta rendbe -, az egyik támpilléren az 1484-es évszám olvasható. A szép hálóboltozat 1519-ben készült. 1521-ben kifestették a templomot. 1522-ben az ablakok kőrácsai készültek el. 1529-ben pedig új harangot kapott a torony. 1636-1674-ig a jezsuiták templomaként működött a templom és a rendház, mindkettőt gróf trakostyáni Draskovits György, győri püspök, a johanniták kommendátora adta át a rendnek. A püspök templomhoz való ragaszkodását az is kifejezi, hogy ide temetkezett 1650 novemberében. Ezt az eseményt emléktábla örökítette meg, amely a sekrestye oldalfalán található. Drakovits György szobra, amely egykor a templom szentélyében állt, ma a Soproni Múzeum kőtárában, a Tábornok házban található.

Miután 1674-ben a belvárosi Szent György templom a jezsuiták birtokába került, a külvárosban lévő templom veszített jelentőségéből. Amikor 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, a templomot elárverezték. 1779-ben báró Meskó Jakab vette meg, aki 1782-ben a Szent Györgyről nevezett Soproni Társaskáptalannak ajándékozta. Egészen 1950-ig a Társaskáptalan karkáplánjai tartottak benne istentiszteleteket. Az államosítás után a Szent Mihály Városplébánia irányítása alá került. Mindez a mai napig így van. Az utolsó gyökeres restaurálás 1886-1890 között folyt ifjabb Storno Ferenc (1851-1931) tervei alapján. Lebontották a torony hagymasisakját, helyette hegyes magas sisakot építettek. Az egész berendezést neogótikusra cserélték. A Jézus megkeresztelését ábrázoló barokk stílusú főoltárkép a Szent Mihály templomba került.

A templombelső legfőbb dísze: hálóboltozata. A bordák közeit 1890-ben ifj. Storno Ferenc: Krisztus családfája (Jesse fája) mintájára festette ki. Az orgonakarzaton az 1519. évi építési felírat látható, megújítva. A faloszlopok alsó vége látható pajzsokra ifj. Storno Ferenc a templom jótevőinek nevét és címerét festette fel. A szentélyben elhelyezkedő szárnyasoltár ugyancsak ifj. Storno Ferenc műve, Keresztelő Szent János életének és vértanúságának eseményeit ábrázolja. A felújított templomot Zalka János győri püspök szentelte fel 1890. május 8-án. A templom tornyában két harang lakik: A Lisieux-i Szent Teréz nagyharang és a Szent József kisharang. Mindkettőt Seltenhofer Frigyes és fiai Sopronban öntötték 1928-ban. A templomépületet az egykori rendház helyén álló épülettel a kórusból induló folyosó köti össze, melyet az államosítás után lefalaztak. Utoljára, 1987-ben történt külső felújítás. Évente kétszer, Keresztelő Szent János születése, ill. vértanúsága ünnepén tartanak itt szentmisét.

Forrás:
Városplébánia Sopron