Kehidakustány (Kustány) | Téglatemplom romjai

Kehidakustány Zala megye északi részén, a Zala észak-déli irányú völgyében, annak két partján terül el; a nyugati oldalon Kehida, a keletin pedig Kustány községrész helyezkedik el. A Kehidakustány elnevezés a korábban önálló két település Kehida és Kustány összevonásával alakult ki. Egyik magyarázat szerint a Kehida elnevezés a két ittlévő zalai hídra utal. Mások a „ketőd” (másodszülött fiú) szóban látják a név gyökereit. A harmadik magyarázat szerint a tatárjárás hatására kialakult nyelvi változást (monoftongizáció) konzerválta az összetett szó. Az előtag így „kewe” vagy „kewi”, az utótag pedig a „hida” lenne (kőhíd), az előtag második felének eltűnésével. A Kustány ómagyar személynév származéka. A szó maga török eredetű.

Kehidakustány területén legkorábban a bronzkorban alakult ki állandó település. Később, a kelták lakták a vidéket. Az avarok jelentős települést hoztak létre itt. A községben két gazdag temetőt is feltártak. 1941 előtt három község volt a mai Kehidakustány területén: Kehida, Kustány és Barátsziget. Kehida az Árpád-kori Zala vármegye központi területén feküdt, továbbá stratégiai szerepe volt, hogy itt volt a legdélebbi zalai átkelés – mivel a délebbi területek mocsarasok voltak –, így már korán jelentős településsé fejlődött. Első említése 1232-es, amikor is itt ülésezett az ország első nemesi bírósága. A „Zalán inneni és túli” serviensek ítélkeztek a veszprémi püspök és Ogusz bán ügyében. A 13. és 14. század során több oklevél is készült itt, illetve több megye- illetve nádori gyűlés színtere volt. Legnagyobb birtokosai 1322-ig a Koppányi, majd a Kanizsai család volt, de a Hédervári és a Szentkirályi család is rendelkezhetett némi földterülettel.

1441-ben a Kanizsai család a trónért vívott harcban Erzsébet királyné mellé állt, így I. Ulászló a kehidai vámot a Pethő családnak adta, miközben megtartotta a Kanizsaiakat korábbi birtokukon, akik 1523-ig tetemes adósságot halmoztak fel, így ekkor a falut a Hassági családnak adták, akik hamarosan udvarházat is építettek itt. Barátsziget 1941-ben lett be Kehida része. Kustány Kehidához hasonlóan az Árpád-korban alakult ki mint részben királyi birtok. Első említése 1275-ből való, majd 1411-ben Csapi András kapta meg a települést. Birodalma azonban felbomlott, és a kialakult három községrész (Alsó-, Felső- és Egyházaskustány más-más családok birtokába került. A 16. században a török támadások folyamatossá váltak, így 1554-ben a földesurak erődítménnyel látták el udvarházukat, majd később jelentős várrá alakítottak azt. Védelmi funkciót 1588-ig látta el sikerrel, amikor is a törökök Kanizsát megkerülve végigrabolták a Zala völgyét elpusztítva többek között Kehidát is.

A két falu a 17. század elején lassan ismét benépesült, és, bár a törökök többször portyáztak a területén, Kehida lassú fejlődést mutatott: Kustányban malom működött a Zalán, majd 1678-tól vám is. 1681-ben a Hertelendy család lett a falu földesura. Birtoklásuk idején Kehida ismét jelentős településsé alakulhatott, ahol a 18. század elején iskola is nyílt, ahova a kustányiak is jártak. 1757-ben házasulás révén jutott a Deák család tulajdonába a település, és 1854-es eladásáig náluk is maradt. Ekkor Széchenyi Ödön vásárolta meg Deák Ferenctől, majd adta tovább a Beronyi bankárcsaládnak, akiktől végül a Károlyiakhoz került. A két település egyesülésére 1977-ben került sor.

A gótikus templomrom a falu külterületén, a zalaparti erdőben áll. A Zala folyó völgyében álló, keletelt, téglafalazatú templomrom. Nyugati homlokzatának egy része, az északi és a déli fal kis szakasza áll. Nyugati homlokzata részben az oromfal magasságáig áll, a csatlakozó északi és déli falból kis szakaszok, alacsony magasságban maradtak fenn. A nyugati homlokzat középtengelyében az egykori kapu helye, felette konzolpárról induló torony csonkja, két oldalán csúcsíves vakívsor töredékek láthatók. A nyugati falon barokk és középkori boltozat maradványai találhatók. A középkorban Alsó- vagy Egyházaskustány plébániatemploma volt, papját 1333-ban említi a pápai tizedjegyzék. A török időkben erősen megrongálódott templomot a 18. században helyreállították, majd a 19. század folyamán pusztulásnak indult.

Forrás:
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.
Kehidakustány település hivatalos weboldala