Kecskemét | Szent Mihály kápolnarom

A földrajzi nevek etimológusa szerint a szó eredeti alakja Kecskemed lehetett, amiből a med utótag száraz medret, időnként kiszáradó eret jelentett. (Hasonlóképpen a Homokmégy, Nemesmedves nevekhez.) Más nyelvészek szerint a mét pedig járást, menetet jelent. (Bolgárul a „koziczkameta” kecskejárást jelent). A kecske mellett szól, hogy a 13. században Szent Miklós püspök – a legrégibb helybéli templomnak – a Barátok templomának védőszentje, a megtérített új híveknek tenyésztésre kecskét ajándékozott.

Az egykori történelmi iratok Aegopolisnak, azaz Kecskevárosnak hívták a települést, s a város régi, fatárgyat, állatot megjelölő égetőbélyegzője a Bak csillagkép jegyével egyezett. Kecskemét fontos alföldi kereskedelmi út mellett feküdt, vámszedő- és vásározóhelyként hamar városként kiemelkedett a környező települések közül, 1368-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele. Luxemburgi Erzsébet királyné 1439-ben elzálogosította. Ekkor kun szállásterületnek számított, a Kecskemét-szék központja.

A 14. század második felében épült plébániatemplom hajóját és szentélyét a 15. század első felében keleti irányban meghosszabbították. 1543–1564 között a város két vallásfelekezete közösen használta. 1644-ben kapták meg a ferencesek. Északi mellékterét, az ún. Szent Antal-kápolnát, az 1678. évi tűzvész utáni helyreállításkor, 1679–1689 között átépítették (Kovács János építőmester). 1777–1782 között teljesen átépítették. Tornya 1790-ben készült el, de 1863-ban újraépítették (Dubecz János ácsmester). 1933-ban restaurálták. A templom nyugati homlokzata előtt, középen ívesen záródó kerítésfal. A fal előtt kőből készült, kovácsoltvas ráccsal elkerített Kálvária-szoborcsoport, a feszület alatt a Tisztítótűz domborművel. Dombormű: 1790; szoborcsoport: 1816 körül (Dunaiszky Lőrinc). A szoborcsoport két oldalán kovácsoltvas rácsos kapuk: 1931 (Tiringer Ferenc). A kerítésfal belső oldalán: Lourdes-i barlang.

Kecskemét főterén, a Városháza előtt, a Szent Miklós-templom mellett található a „romkert” nevű kőépítmény és az azt körülvevő kis füves terület. Az 1698-ban épült egykori Szent Mihály-kápolnának ma már csak az alapfalai láthatóak a főtéri romkertben. Hajóját a templom körüli temető 1400-as években épült csonttárolójára alapozták. 1796-ban bontották le, majd 1973-74-ben került napvilágra. A romkert mai formáját 1974-ben nyerte el Mayer Antal tervei alapján.

Forrás:
Kecskemét város hivatalos weboldala
Juhász István: Kecskemét város építéstörténete (Monográfia Szerkesztőség és Tiberias Bt., Kecskemét, 1998.)
Magyarország ​műemlékjegyzéke – Bács-Kiskun megye, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006