Szent Márton-templom és temetőkápolna
Isaszeg
Az első történelmi esemény, amely Isaszeghez kapcsolható, az 1265-ös isaszegi csata. J. Enikels (Weltchronik) világkrónikájában részletesen leírja a csata történetét. V. István itt győzött apja, IV. Béla seregei felett, és a harc során önkezével ölte meg Preuslint (apja bizalmasát). Ezzel olyan cselekedetet hajtott végre, amely oly gyalázatot hozott fejére, amit imádsággal sem lehet kiengesztelni. Talán ehhez a cselekményhez fűződik itt az első emlékkápolna (?) alapítása. A falu nevének első okleveles említése 1275-ből való. A név változatai 1275—1553-ig: Ilsuazeg, Irsaszegh, Erswazegh, Irswazegh, Irsuaszeg, Irsaszeg, Ilswazegh, Irswaszeg, Orswazegh, Irswazek, Ersazeg stb. 1275-ben Sándor szebeni és dobokai ispán birtoka, 1325-ben — úgy mondják a források —, Karászi Sándor Szörényi báné.
1400-tól kezdve a Domoszlói család a falu földesura. 1430-tól kezdve Zsigmond király a Rozgonyiaknak adományozza Irswazeghet Zenthgyrwgteleke, Dúsnak és Sido stb. birtokokkal együtt. 1430—1523-ig mintegy 23 oklevél tudósít bennünket a Rozgonyi család bonyolult birtokjogi pereiről. 1490-ben szó esik arról, hogy Rozgonyi István birtckrészébe, Irsaszegh negyedrészébe, Pagk és Zentgyewrgytheleke pusztába 50 Ft kölcsön fejében Zeplaki Bathka László fia Mátét bevezették, de utóbb mintegy emberöltőn át isimét csak a Rozgonyiiaikíkal foglalkozniaik az oklevelek. Nem valószínű, hogy a templomot a Botka család építette, inkább az egy évszázadon át helybeli és tekintélyes Rozgonyi família építőtevékenységére kell gondolnunk. 1553-ban 13 portája volt a falunak, 1559-ben 45 porta. A XVII. század végén német és szlovák családokkal telepítették be a falut. 1695-ben nem fizetett adót, Verlain budai parancsnoké, tőle Grassalkovich Antal veszi meg, így sorsa Gödöllőéhez kapcsolódott.
A források szerint 1675-ben még épnek látszott, 1716-ban romjaiból kiemelték, Johannes Ignazz de Kurucz báró renováltatta. 1734, 1758-ban Grassalkovich Antal restauráltatta. 1863-ban Rómer Flóris járt itt, leírta, lerajzolta az épületet, megjelölve annak középkori részeit. A XX. század elejére állaga annyira romlott, hogy 1902-ben a koronauradalom immár egy jelentősebb rekonstrukciós beavatkozásra kényszerült. 1621-től plébánia, anyakönyvei 1735-, ill. 1775-től maradtak fenn. 1939-ben Csányi Károly tárta fel a gótikus déli kaput, amelyet azóta jobban is kibontottak, és a Műegyetem Ép. tört. tanszéke fel is mérte a templomot. 1968-ban kezdődött meg a templom műemléki helyreállítását megelőzően a régészeti feltárás és falkutatás, oly mértékig, amennyire azt az épület akkori állapota lehetővé tette.
A jelenlegi, barokk formajegyeket viselő épület alatt tárták fel annak a centrális, tehát körfalú templomnak a maradványait, melyet nagy valószínűséggel a XII–XIII. század fordulóján építettek. Ehhez a XIII. század második felében azt a szintén kör alakú kis kápolnát építették hozzá, melynek alapítását a kutatók az 1265-ös csatával, illetve annak következményeivel hozzák összefüggésbe. Erre az épületegyüttesre húzták fel a XIV–XV. század fordulóján azt a gótikus templomot, amit aztán a XV. század második felében az uraságok (minden bizonnyal a Rozgonyiak) bővítettek. Díszes bejárati kapuja (ezt Csányi Károly még 1939-ben tárta fel) a templomhajó déli falsíkjában, a sekrestye a szentély északi falán helyezkedett el. Ez idő tájt építették a tornyot is. Az egész templomot kívülről támpillérekkel erősítették meg, körülötte helyezkedett el a fallal kerített cinterem, a temető. A XVI–XVII. században a templom súlyosan megrongálódott, de nem semmisült meg. Állaga tovább romolhatott a felszabadító és a kuruc háborúk idején.
Romjaiból 1716-ban emelték ki, amikor Johannes Ignaz de Kurucz (Kurth?) báró a lakosság segítségével renováltatta. Vagy ekkor, vagy az is lehetséges, hogy a török kiűzése utáni időkben helyezték át a sekrestyét a szentély déli falára, a külső falakat pedig a párkány magasságáig festett, két fekete csík között húzódó fehér-fekete körökkel díszítették. Miután Grassalkovich Antal 1733-ban Isaszegre megkapta a kegyúri jogot, 1734-ben barokk stílusban átépítette a templomot, mely végső formáját az 1758-as renoválással nyerte el. Az elkövetkező 150 évben természetesen többször megújították, de alapos munkát egyszer végeztek. A XX. század elejére állaga annyira romlott, hogy 1902-ben a koronauradalom immár egy jelentősebb rekonstrukciós beavatkozásra kényszerült.
Egyetlen homlokzat előtti torony, négyszögű alépítménnyel, nyolcszögletes toronytörzs, két emeletet elválasztó egyszerű övpárkánnyal. Az első emeleten négykaréjos mérművű körablak, a legfelső emelet négy oldalán lapos, kosáríves ablakok. Egyszerű, barokk, törtvonalú zsindellyel fedett sisak. A torony és a hajó nyugati végének sarkain a rézsútos támpillérek középkoriak. A hajó és a félköríves szentély többi támpillére barokk kori. A déli falon befalazott ajtó faragott kő kerete bemélyített háromszögekből alkotott díszítésekkel. Ennek csak a fele látható, mert az egyik barokk támpillér részben eltakarja. A szentély felőli következő támpillér pedig egy másik faragott kőkeretes kapunyílást takar el részben. Ennek kerete azonban egyszerű, díszítés nélküli. Déli oldalon a sekrestye, keleti és nyugati falán barokk, kőkeretes ablak. A félkörű szentély déli és északi oldalán félköríves oldalkápolnák. Az egész templom zsindelyfedésű. A torony alatti belső bejárat barokk, kőkeretes.” A belső: „A hajó négy boltszakaszos, fiókos dongaboltozattal, északi és déli oldalról három-három ablaknyílással, északról a szentélyben is van egy ablaknyílás. Az ablakok félkörívesek. A boltozás a barokk korból való. Két oszlopon és három ívnyíláson nyugvó falazott kórus.
Forrás:
Czeglédy Ilona: Az isaszegi római katolikus templom feltárása és műemléki helyreállítása In.: Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Asztalos István: Isaszeg, Száz magyar falu könyvesháza