Sármégy templomának romja
Homokmégy
Homokmégy területét évezredek óta lakták. Az alapos terepbejárások, a véletlenül előkerült és a tervszerű ásatásokkal felszínre hozott leletek a Körös-kultúrától a keltákon, szarmatákon, hunokon, germánokon, avarokon keresztül vezetnek a magyarokig. A halomi fejedelmi központ feltárásakor még egy szenzációs rovás-írásos lelet is előkerült. („Tíznyilas tegezzel győzz!”) Bizonyos leletekből a keleti kereszténység jelenlétére lehet következtetnünk. Homokmégy határában van a tájegység legmagasabb pontja a Halomi-högy (106 m), ahol szőlőművelés közben bronzkori edényeket találtak. Később avar kori temető, majd gazdag honfoglalás kori sírok, aztán X-XI. századi sírok kerültek elő ezen a környéken. Az Árpád-korban a halom oldalán királyi udvarház létesült, amelyet I. Béla 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozott.
Az 1444-ben említett középkori Homokmégy, miként szomszédságában lévő többi falu is, a török hódoltság idején elpusztult. Az elnéptelenedett falvak határait a közeli túlélő települések népe igyekezett birtokba venni. Itt létesítettek csoportos, utcás tartozék településeket, amelyekben telente a jószágokat tartották s csak férfiak lakták, nyaranta viszont az öregek kivételével az egész család kiköltözött oda a mezei munkák végzése céljából. A partos helyeken földművelést folytattak jó ideig újraosztásos földközösségben, a mélyebb területeken pedig állatokat legeltettek. 1880 körül már a homokmégyiek állandóan lakják szállásaikat, haranglábakat, Mária képeket állítanak. A mai Homokmégy területe a XVIII-XIX. Században Kalocsa város határához tartozott. A kalocsai alsószállások önállósodásával 1898-ban lett önálló község.
A középkori Sármégy falu temploma a Homokmégy községhez tartozó Szentegyházparton található. A falunak az írásos források és a régészeti terepbejárások tanúsága szerint Árpád-kori előzményei is voltak. A falut egy 1198-as oklevélben említették először, amikor a kalocsai érsek – többek között – sármégyi tizedét átadta a káptalannak. Az 1548-as és 1560-as török defterekben templomos helyként, illetve olyan helyként említették, melynek plébánosa van. A feltárást 2006 augusztusában kezdték meg, NKA támogatással. Az ásatást Lantos Andrea régész-segédmúzeológus vezette.
Az ÉK-DNy-i tájolású templom teljes hossza kb. 14 méter lehetett, szentélyrésze elpusztult, valószínűleg félköríves záródású volt. A szentélyzáródás helyét a külső sírsorok nagyjából kirajzolták. Két építési periódust figyeltünk meg, a korábbi templomhoz a későbbiekben egy 6 méter hosszúságú – a korábbi templomhoz képest 1,6 méterrel szélesebb – négyzet alakú bővítményt építettek, melyet négy pillérrel meg is erősítettek. A templom alapozása fekete színű döngölt agyag, melyet a templom Ny-i részén 20-30 cm, K-i részén 10-20 cm vastagságban figyeltek meg. A templom falait téglából építették, néhány sor téglát eredeti helyzetében találtuk, de kizárólag a templom épebben maradt Ny-i részén. A templomot tetőcseréppel fedték. Díszítésére néhány faragott kő, valamint színes vakolattöredékek (fehér, vörös színű) utalnak. A templom ÉK-i hosszanti falához csatlakozott az osszárium, melynek méretei 2 x 3,2 méter.
A sírokból előkerült viseleti tárgyak többsége a 14-16. századra tehető: gyűrűk, fülbevaló, bronz füles gombok, hajtűk, díszes ruhakapcsok, párizsi kapcsok és ruhadíszek, pártaöv csontból és bronzból készült merevítői, övcsatok, valamint a női viselethez tartozó gyöngyös és rugós párták maradványai. Rendkívül sok volt a sírokban a textilmaradvány, melyeket a famaradványokhoz hasonlóan nagyon jó állapotban őrzött meg a homok. Több esetben a ruha nyakának vonalát, kézelőt is kirajzolták ezek a textilek, egy esetben pedig egy virágmintás díszzsinórozást figyeltek meg. Legkorábbi leleteink a 12-13. századra tehetők, egy III. Béla (1172-1196) korából származó rézpénz és egy Limoges-i típusú aranyozott bronz corpus. Mindkettő terepbejárás során került elő, az ásatás 100 m-es körzetében. Pénzek az ásatás területén is előkerültek, I. Ferdinánd (1527-1564) 1529-es és 1535-ös ezüst denárjai, melyek adalékul szolgálhatnak a templom pusztulásának pontosabb meghatározásához.
Forrás:
Homokmégy település hivatalos weboldala: https://homokmegy.hu/
Romsics Imre: Az Öreg-köröszt. Útmenti keresztek Homokmégyen. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 10. Kalocsa, 2007)
Wicker Erika–Kustár Rozália–Horváth Attila: Régészeti kutatások Bács-Kiskun megyében (1990–1995)
Romsics szállás weboldala