Kastélyok Magyarországon
Hochburg–Lamberg-kastély | Bodajk
Bodajk város Fejér vármegyében, a Móri járásban. 2898 hektáros kiterjedésével a megye legkisebb közigazgatási területű városa. Bodajk nevét a tőle északkeletre fekvő tájnyelven Bodognak (hivatalosan Vértesnek) nevezett hegység nevéből származtatják, s többek között Bodoght, Bodak, Bodaik névváltozatok után a 19. században már a mai alakot használták. Már évszázadokkal a honfoglalás előtt az avaroknak, majd a rómaiaknak is állandó településük volt ezen a területen. A történeti szempontból meglehetősen megbízhatatlan Anonymus a Bodok hegy lábánál vezeti el a honfoglaló magyarok útját. Ha ez nem is felel meg a valóságnak, az kétségtelen, hogy ez a környék már abban az időben a fejedelmi törzs birtokában volt.
Bodajk középkori történetéről nem sokat tudunk – bár szép legendákat őriz a nép az Árpád-korból – de az bizonyos, hogy a lakosai számára küzdelmesen teltek a századok, hiszen a közelében lévő csókakői vár urai, a Rozgonyiak erősen sanyargatták őket. 1543-ban Fehérvár elestével Bodajk is török kézre került és nagyrészt elpusztult, de a kedvező adottságainak köszönhetően hamarosan újra benépesült. A török elűzése után, 1691-ben a Hochburg család kapta a csókakői-móri uradalom részeként birtokul a falut. 1774-ben mezővárosi, 2008-ban városi rangot kapott. Bodajk a 16. századtól a Csókakői-uradalom része és 1671-ig a Nádasdy család tulajdona volt, majd kamarai igazgatás alá került. I. Lipót 1691-ben kelt adományában a felszabadító háborúkban meggazdagodott Johann Haas Hochburg királyi tanácsosnak, hadi élelmezési főbiztosnak adományozta 60 ezer Ft-ért.
A fiúág kihalása után a birtokot 1752-ben a leány ági leszármazottak osztották fel egymás között. Bodajk Anna Maria Hochburgnak jutott, akinek férje Berényi György (1699–1739) volt. Bodajkot négy generáción keresztül örökölték leányági leszármazottak, csökkenő birtokhányadokkal. Berényi három lánya közül az 1763-as osztozkodás során Berényi Anna Mária (1738–1771) kapta Bodajkot, akinek Zichy János (1738–1778) volt a férje. Két lányuk közül először Anna birtokába került, de ő utódok nélkül halt meg, így Zichy Jozefáé (1771 előtt–1841) lett az egész örökség, az ő férje Bethlen József (1757-1815) kincstartó volt.
Bethlenné Zichy Jozefa 1837-ben az egész birtokot 12 ezer ezüstért bérbe adta lánya, Bethlen Jozefa (1784–1869) férjének, Miske Józsefnek (1774–1855), aki Erdély kormányzója és birodalmi miniszter volt, és intenzív gazdálkodásba kezdtek. A korábbi uradalmi rezidencia – ami nem a kastély helyén állt – nem biztosított megfelelő lakhatást a családnak, ezért az 1837–1839 közötti években építtették meg a jelenlegi kastélyt. Tervezőjéről, kivitelezőjéről eddig hiteles adat nem került elő. Zádor Anna a magyar klasszicista építészetről írt könyvében, stíluskritikai alapon, Hild Józsefet nevezi meg mesterként. Az építtetők fia, báró Miske Imre (1820-1884) halálát követően utódai 1893-ban, a mintegy 4400 holdat kitevő birtokot és kastélyt eladták Megyeri Krausz Lajosnak (1843-1905), tőle Grünfeld Jakab (1866-1916) vette meg 1904-ben 1 millió 270 ezer koronáért, melyen családja 1942-ig gazdálkodott, amikor mint zsidó birtokot kisajátították és az Országos Földhitelintézet kezelésébe adták.
A második világháborúban megrongálódott épületet a lakosság teljesen kifosztotta, csak a falai álltak. Hosszas előkészületek után 1962-ben új tetőzet készült, majd 1964–1965-ben az Országos Műemléki Felügyelőség tervezésében és kivitelezésében turistaszállóvá alakították. Az 1990-es évek elejéig működött turistaszállóként. 2007-ben az önkormányzat eladta, de a befektető a gazdasági válság miatt nem tudta felújítani. 2015 végére a turai kastélyt is birtokló TRA Kft. tulajdonába került 29 millió forintért. A TRA Kft. tulajdonosa Tiborcz István cége, a BDPST Zrt. A kastély 2016 júniusában átkerült a BDPST Zrt. tulajdonában álló BDJK Real Estate Kft.-be. A BDJK Kft-t nem sokkal később megvette az Excidit Befektetési Kft., amely több szálon kötődik Tiborcz István korábbi üzlettársához, a győri milliárdos Paár Attilához. A Magyar Turisztikai Ügynökség Ft közpénzt ítélt meg a kastély felújítására, amit Paár Attila cége végzett el. A kastély felújítása mintegy 3,5 milliárd Ft-ba került, amelyből 1,4 milliárd Ft állami támogatás. A kastély 2021-es felújítását követően vadászkastélyként üzemel, ahol vadászati kiállítás tekinthető meg. Egy felnőtt belépőjegy például „potom” 8900 forintba kerül…
A 10 holdas angolparkban álló közepes méretű kastély klasszicista építészetünk egyik jeles alkotása. Szabadon álló, U alaprajzú, emeletes épület. Főhomlokzata 1+2+3+2+1 tengelyes, a két előrenyúló vakablakokkal tagolt rövid oldalszárny között a kétszintes középrizalit erőteljesen kiugrik, alul tömör faragott, négy kőpillér által tartott kocsialáhajtó, felette négy ion fejezetű oszloppal alátámasztott timpanon. A főhomlokzat arányai, harmóniája, valamint a faragott kőelemek kivitelezése tökéletes. A síkban tartott kerti homlokzat vízszintes párkányai között, a középrizalit pillérei, valamint a vállpárkányokra illesztett íves ablakszemöldökök, a jellegzetes hildi formakincshez tartoznak. Az emeleti erkélyt tartó faragott kő konzolpárok is igényesen faragottak, szépek. Belseje egy szobasoros, udvari oldalán oldalfolyosós elrendezésű.
Forrás:
Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei
Seidel Ignác: A csókakő-móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése In.: Fejér Megyei Levéltár Közleményei. 32. Mór-Székesfehérvár 2005.
Zádor Anna-Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon
Fotók:
1946. Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)
1978. Fortepan
2021. magyarepitok.hu