Hévíz-Egregy | Szent Magdolna-templom

A kis egregyi templom a falusi templomok jellegzetes képviselője. A templomról aránylag kevés történeti adatunk volt. Az újabb adatgyűjtés során ismereteink gazdagodtak, ma valamivel részletesebben tudjuk megrajzolni a templom és a falu történetét. Régóta tudunk már arról, hogy a templom környékén római villa és több római sír található. Mindenképpen bizonyított tehát, hogy a római korban is lakott volt ez a terület. Az első okleveles említés, melyben Egregypuszta szerepel, a XIII. századból maradt fenn (1221). Ebben az Atyusz nembeli Sal comes feleségére hagyja ilyen nevű pusztáját (praedium). A század második felében (1273) egy határjárásban említik Egregy nevét.

1266-ban elzálogosították a birtokot a Lőrentéknek. 1328-ban egy oklevél Pán (Alsópáhok) község határjárásában említi a falut. A Lőrenték a tulajdonosok a XIV. század közepén is. 1341-ből olyan oklevél maradt ránk, amely már kifejezetten a templomról is beszél: „possessio Egreg — in qua ecclesia lapidea in honorem beatae Katharinae virginis et martyris existit fundata et constructa.” Eszerint akkor alexandriai Szent Katalin a templom patrónája. Ebben az okmányban a Lőrenték birtokain osztozkodnak és Egregy ekkor Gyiással (Gyenesdiás) Lőrinte fia Bekének jut. A XIV. század végén a falu sorsa összefonódik Gyiáséval. 1396-ban Koppányi Péter és Szentbenedeki Péter a birtok urai, majd a XV. században tovább is a Szentbenedeki családé. (Jakab fia György; 1455). Az 1480-as években a Hertelendieké és Foki Jánosé (1486). 1508-ban Foki János részét Sárkány Ambrus kapta.

A XVI. század első harmadától kezdve, mint annyi más faluról, erről is a rovásadó összeírások tájékoztatnak bennünket. 1531-ben különböző nemesek lakják a falut, majd a híres dunántúli oligarcha, Csoron András birtokolja rövid ideig. 1534-től 1555-ig a Hertelendi, Buchay, Ölbey, Diskay, Rády, Aykay és Csernél családoknak volt itt birtokrésze. A birtokösszeírásban csupán egy-két porta szerepel. 1550 körül a faluban nagyobb török pusztítás lehetett. 1555 után valamennyi listán feljegyzik, hogy; ,,sub turcis” — török uralom alatt van. Birtokosai továbbra is a fenti kisnemesek. 1564-ben és 1574-ben hallunk ismét komoly török pusztításról; ,,per turcas, penitus destructa et déserta”. A század utolsó harmadában 1576 után, ugyancsak különböző nemeseké a falu.

A XVII. század végéig folytatódó összeírásokban, 1626-ben szerepel utoljára a falu neve. A templom a településsel együtt nagy károkat szenvedett. 1731-ben végzik azt az újjáépítést, amely a templom külső megjelenésében és belül ma is erőteljesen látható (belső és külső díszítő festés, hajómagasítás, boltozatok pótlása, stb.) A XVIII. században a kis templom az alsópáhoki egyház filiája. A környékkel együtt az egykori falu is a Festeticsek hitbizománya. A község már korábban elhúzódik, távolabb települ a templomtól. Újkori temető kerül a templom köré és ettől kezdve temetőkápolnának használják. Új titulusa: Szent Magdolna. A XIX. század közepén ismét renoválják. 1861-ben készül róla a győri Bergh Károly építész rajza, Rómer feljegyzése, vázlatai. Ettől az időtől kezdve részletes leírásokat ismerünk a kis építményről. Egy 1884-ben készült rajzon a bejárat a nyugati oldalon van. 1912-ben Sztehlo Ottó a MOB építésze jár kinn, és készít javaslatot, rajzokat a helyreállításhoz. Ugyanebben az évben Lux Kálmán tervei szerint restaurálják a templomot, majd 1938-ban toronyasisakját javítják ki. 1964-ben végezték el a műemléki helyreállításhoz szükséges ásatási és falkutatási munkát. 

Hévíz községtől mintegy 3 km-re északkelet felé, a régi Egregy határában, a mostani temetőben áll a középkori falu kis románkori temploma. Karcsú, kőből falazott tornyával, kitűnő arányú tömegével nagyszerűen illeszkedik a tájba. Egyenesen záródó szentélye keletelt és hozzá hossznégyszög alaprajzú hajó, valamint négyzet alaprajzú torony csatlakozik. A tornyon fűrész fogas díszítést, továbbá kettős és hármas ikerablakok vannak, háromszög alakú oromzatát pedig csürlősen falazott kősisak fedi. A toronyaljban barokk keresztboltozat található. A síkfödémes hajó déli homlokzatának két ablaka és egy barokk ajtaja van. Szentélyét fiókos dongaboltozat fedi, keleti és déli falán egy-egy kis ablaknyílást találunk. Belső díszítéséből, egy középkori felszentelési kereszt és a diadalív barokk festése volt látható. Külső falfelületein nagy foltokban maradt meg a sgraffittós armírozás a sarkokon és bekarcolt díszítés a nyílások körül. A déli, keleti és az északi homlokzaton vörös és kék, gyémántmetszéses mustrájú festés nyomai látszottak, a keleti oldalon színezett évszámtáblával. Arányaiban, tömegképzésében, alaprajzi elrendezésében az egregyi templom egyike a legfejlettebb falusi románkori templomainknak.

Forrás:
Sz. Czeglédy Ilona–Entz Géza–Reisinger Mária–Mendele Ferenc: Az egregyi Árpád-kori templom In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)