Hajdúböszörmény | Református templom

A terület az őskor óta lakott. A Hajdúsági Múzeum népvándorláskori leleteket őriznek. A város határnevei eleven történelemkönyvként tükrözik a környék egykor volt településszerkezetét, a hajdani vízviszonyokat s a hajdúváros határhasználati rendjét. Így például virágzó középkori falvak voltak Vid, Zelemér, Pród és Bagota, de ebbe a körbe sorolható a Hetven és Salamon határnév is. A határhasználat rendjét őrzi a Telekföld, a keleti csordanyomás, a nyugati csordanyomás, s a hajdani vízviszonyokra utal a Gátmegett határnév és a Rét is, amely az árvízrendezés előtt valóban vízjárta terület volt. Hajdúböszörmény neve a történeti forrásainkban először 1248-ban Nagyböszörmény bukkan fel, természetesen a hajdú előtag nélkül. Első említésénél azonban sokkal régebbi múltra tekinthet vissza, amely tényt a város neve bizonyítja elsősorban. A böszörmény ugyanis a régi magyar nyelvben közszó volt, s muszlim vallású, valószínűen bolgár-török etnikumú népelemet jelentett. Az izmaeliták vagy böszörmények tevékenységét ismerve erősen valószínűsíthető, hogy településünk már a fejedelemség korában, s majd Árpád-házi királyaink alatt fontos kereskedelmi központ lehetett. A Váradi regestrumból ismert, hogy a nyíri izmaeliták egyik faluja pontosan a mai hajdúböszörményi határ területén fekvő Salamon volt. A böszörmények a tatárjárás után tűntek el történelmünk színpadáról, s minden bizonnyal ekkor településünk is elpusztult.

Nemsokára azonban hamarosan újra kellett élednie, mert 1325-ben már számottevő helyként bukkan elénk. Ekkor már heti vására volt. A régi böszörmény lakossága azonban egy elpusztult, vagy pedig beolvadt a többségben lévő magyar és keresztény népességbe. Böszörmény mezővárosi rangját (oppidum) Zsigmond uralkodása alatt (1410) kapta, s e kiváltságolással végérvényesen kiemelkedett a környék jobbágyfalvainak tömegéből. A debreceni uradalom részeként került Böszörmény Zsigmond adományából Brankovics György szerb despota földesuraság alá. A Brankovics birtokok elkobzása után a Hunyadi család tulajdonába került, s a debreceni uradalom részeként a birtokigazgatásban fontos alközpont szerepét töltötte be. Minden jel szerint erre az időre a város híres településszerkezete – amelynek alapján két keresztutca képezi – már lényeges vonásaiban kialakult. A hajdú előtagot a város a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló várost, ahol azonban nem tudtak letelepedni. 1609-ben Báthory Gábor Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajdúvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. Ez közigazgatási egységként 1876-ig állt fenn, ekkor alakult meg Hajdú vármegye.

A Bocskai téri templom alapja talán a város legrégibb épületmaradványa. Egyes vélemények szerint ezt még a böszörmények rakták le. A XV. században bővítették és gótikus stílusban átalakították, majd a II. József türelmi rendelete adta lehetőséggel élve új toronnyal látták el. A kőművesmester Rachbauer, aki barokkos külsővel látta el a templomot is (1784). Az utolsó nagy átalakítást 1880—1885 között végzik el az épületen, amelyhez a terveket Czigler Győző műépítész készítette, a munkálatokat pedig Koczka Géza vezette. Ekkor nyerte el a mai neo-román külsejét. Falán a régi templom menyezetén lévő hajdúcímer látható, amelyet az 1790-es években Tillman Antal festett. A monumentális templom belső kiképzése méltó külső megjelenéséhez. A mennyezeti faszerkezet Ulrich Ede budapesti műasztalos munkáját dicséri. Impozáns látványt nyújt az épület stílusához igazodó orgona, amely a világhírű Angster-cég terméke, s egyben vidéki orgonáink egyik legnagyobbika. A közelmúltban az orgonát felújították.  A templombelsőben, a szószék felett látható az a városcímer, amely a korábbi templom kazettás mennyezetét díszítette, s amelyet 1882-ben az épület stílusához illő keretbe foglalva helyeztek ide. Ugyancsak a régi templomból származik az a két barokkos díszítésű tábla, amelyen bibliai idézetek olvashatók.

2003-ban sor kerülhetett a főtér jelentős részének régészeti kutatására. A feltárásokat a debreceni Déri Múzeum munkatársa Módyné Nepper Ibolya vezette. Az ásatások során felszínre került a középkori templom körül emelt erődfal teljes nyomvonala, amelyhez az északkeleti és a délkeleti sarkon egy-egy kör alakú bástya csatlakozik. Szerencsés egybeesésnek mondható, hogy a templom körüli temető feltárásával egyidőben az AMRK – Juan Cabello irányításával – elvégezhette a templom falkutatását. A falkutatás eredményei alapján bebizonyosodott, hogy a már a 13. században álló templomot a 19. századig többször átépítették. A feltárt eredmények alapján a középkori építési periódusok hangsúlyozásával állítják helyre a református templomot és mutatják be a az erődfalat. Ezzel újabb turisztikai látványossággal gazdagodik a középkori műemlékekben szegény megye.

Forrás:
Örökség, 2006 (10. évfolyam, 1-12. szám)
Csiha Antal: Hajdúböszörmény műemlék, műemlékjellegű és más nevezetes épületei In.: Bencsik János – Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból I. / Hajdúsági Közlemények 4. (Hajdúböszörmény, 1974)