Garamszentkereszt-Saskőváralja (Šášovské Podhradie) | Saskő vára

Saskő vára a körmöci Rudna patak és a Garam folyó összefolyása feletti sziklára épült a 13. század második felében, a tatárjárást követően. Építtetői István esztergomi érsek testvérei, Báncsa nembeli Vince és Péter voltak. Az erősség első említése „Susol” névvel 1253-ból származik. A korai vár meghatározó része a szikla legmagasabb, keleti pontján emelkedő, két részre tagolódó palotaépület volt. A bejáratot nyugaton hengeres torony védte, amely egyben a vár őrségének is szállást nyújtott. A torony és a palota között nyújtott téglalap alaprajzú udvar húzódott, amit északról és délről magas kőfal zárt le. Az udvar nyugati oldalán egy 4 m mély, faragott kváderkővel burkolt, kerek ciszterna helyezkedett el. A vizet a vár épületeinek tetejéről favezetékek segítségével vezették bele.

Saskő virágkora a 14. század elejétől számítható, amikor a bányászat fellendülésével összefüggésben a királyi kamara kezelésébe került, de birtokosai gyakran váltották egymást. Ez elősegítette a vár további megerősítését, amire a 15. század első felében került sor. Ekkor épült az erősségtől délkeletre elhelyezkedő, a várszikla legmagasabb pontja fölé legalább 45 m-re emelkedő önálló csúcson egy körítőfallal és valószínűleg paliszáddal övezett torony. Ezt az előretolt védőművet külső erődítésként egy 50-60 m átmérőjű földsánc is körülvette. Az erősség ezen része 1465-ben pusztulhatott el, amikor az azt addig megszállva tartó Ján Jiskra katonái végleg elvonultak a várból. A 15. század második felében zajlott a vár késő gótikus átépítése. Az új lakóhelyiségek iránti igények kielégítésére felépült az északi palotaszárny, konyhával a földszintjén. A tetőkről összegyűjtött vizet már egy új, 7 m mély ciszternába vezették, amely az előzőhöz hasonlóképpen lehetett kialakítva és egy faépítmény fedte le. A vár védhetőségét növelte egyrészt a déli várlejtő megerődítése, másrészt egy nyugati kapu-előépítmény emelése. Az utóbbi egy sziklába vágott bejárati folyosóval rendelkezett, s a barbakánokhoz hasonlóan biztosította a vár kapujánál megtörő útvonal védelmét.

A legjelentősebb átépítések a Dóczy családhoz köthetők, amely 1490-től utolsó tagjának 1647-ben bekövetkezett haláláig birtokolta az erősséget. A Dóczyak elsősorban a vár lakályosságát igyekeztek fokozni, egyrészt újabb helyiségekkel bővítve nyugat felé a keleti palotaszárnyat, másrészt a síkfödémeket donga-, illetve fiókos dongaboltozatokra cserélve. A vár területét jelentősen megnövelték egy alsó erődítési vonal kiépítésével, melynek jobb vízellátása érdekében a területén egy kutat is ástak. A 16. század utolsó harmadában történt reneszánsz átépítés során az ekkor lebontott középkori torony helyén hatalmas, hengeres formájú, négyszintes ágyútornyot emeltek. A szabálytalan, enyhén ovális alaprajzú torony a korábbi falakhoz igazodott, a korábbi toronynak csak az udvar felőli, keleti szakaszát őrizve meg. A 17. századi késő reneszánsz építési fázis során ezt a hengeres tornyot felújították és egy ötödik emelettel megmagasították. Ebben az időszakban a keleti palotaszárny délkeleti sarkához egy ötszögű bástyát is építettek.

1648-ban Saskőt Lippay Gáspár vásárolta meg, aki harminc évig volt a vár ura, majd 1676-1678-ban Lippay János és György testvérek 88000 aranyért eladták az uradalmat a királyi kamarának. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703-tól Selmecbányával együtt Saskő vára is a kurucok kezén volt. 1708. október 26-án a császári csapatok elfoglalták az erősséget és felgyújtották. A vár romjait a második világháborúban a visszavonuló német csapatok is használták, 1945 tavaszán megfigyelőpontot alakítva ki a romok déli oldalán, ahonnan a Garam völgye tökéletesen belátható volt. Az előrenyomuló szovjet Vörös Hadsereg emiatt többször is lőtte a várat, tovább pusztítva az amúgy is rossz állapotban lévő falakat. Az első régészeti kutatásokat a várban Jozef Hoššo vezette 1979-ben. Az ásatások napvilágra hozták az alsó vár és a kaputorony maradványait, adatokat szolgáltattak a várhegy legkorábbi megtelepedéséről és a reneszánsz átépítésekről. 2015-től a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézete végez itt feltárásokat, Kristína Kučeráková vezetésével.

A vár építéstörténetéhez fontos adalékot szolgáltatnak az ásatásokon előkerült egyszerűen kihajló, tagolatlan, levágott peremű fazekak töredékei, oldalukon szabálytalan bekarcolt hullámvonallal vagy fogaskerék-mintával. Ezek a töredékek a 11–12. századra keltezhetők. Jelentősebb azonban a gótikus és reneszánsz építési korszakokhoz köthető konyhai kerámia. Számottevő mennyiségben kerültek elő figurális kályhacsempék töredékei, továbbá egy 36×25 cm-es csempe, melyen egy koronás oroszlán látható. A legtöbb kályháskerámia az előretolt védőmű területéről származik. A leletanyagban sok különböző anyagú és funkciójú fémtárgy is megjelenik, s a fontos darabok közé sorolhatók még az üvegleletek. Ez utóbbiak közé tartoznak a cseppdíszes poharak, ablakszemek és síküveg töredékei. Saskő várának felújításáról és falainak konzerválásáról a 2003-ban létrejött „Saskő várának megőrzéséért” nevű civil egyesület gondoskodik. Legfontosabb célja a kulturális emlék megmentése és állapotának megőrzése.

Szöveg:
Kristina Kučeráková – Noémi Belják Pažinová: Saskő vára (Šášovsky Hrad) Castrum Bene 2020.