Fülek (Fiľakovo) | Füleki vár

Az egykori Nógrád megye szlovákiai részén található Fülek vára egy 242 m tszf. magasságú, meredek tufaszikla csúcsára épült. A tufatömb egy tűzhányó kráterének maradványa, amely tanúhegyként az Ipoly völgyének felső szakasza fölé magasodik. A jól faragható tufa ideális lehetőséget biztosított a várépítés számára, az első falakat részben a sziklába vésték, vagy éppen abból faragták, a felmenő részek pedig helyben kitermelt kváderekből épültek. Szécsényhez és Baglyaskőhöz hasonlóan Fülek korai története is a Kacsics nemmel függ össze. Erőssége a legkorábbi magyarországi földesúri kővárak egyike lehet, ugyanis tatárjáráskor már biztosan állt. A 13. század végén egy évszázadra királyi kézre került, Csák Máté familiárisai csak rövid időre tudták megszerezni. A Zsigmondkorban első jelentősebb birtokosa Jolsvai Leusták volt, majd újabb, rövid királyi tulajdonlás után Borbála királyné 1435-ben a pelsőci Bebek családnak zálogosította el. 1439-ben Perényi János kapta meg, s csak 1544-ben jutott ismét a Bebekek kezére.

Valószínűleg ekkor, a török veszély hatására indult meg a vár nagyszabású erődítése, egyes feltevések szerint Alessandro de Vedano irányításával. Az 1551ben befejeződött építkezések ellenére két évvel Szécsény eleste után, Fülek – bár árulás útján – de szintén török fennhatóság alá került. Körülötte jött létre az Oszmán Birodalom legészakibb szandzsákja. A Füleken állomásozó több mint 300 fős helyőrség majdnem fele frissen megtért balkáni származású katona volt.A török hódoltság 1593 novemberében ért véget, amikor védői – szabad elvonulás fejében – átadták a várat Christoph Tieffenbach, Rákóczi Zsigmond, Báthori István és Pálffy Miklós egyesült seregeinek. A felszabadított településen azonnal megindult a vár és a város erődítéseinek korszerűsítése. Az új védőművek részben palánkszerkezetűek voltak, s csak a 17. század folyamán épültek át kőbe. Ekkor emelhettek egy komolyabb városfalat is, melynek egyes elemei a 20. század közepéig még láthatók voltak. Ahogyan számos más végvár esetében, itt is országgyűlési rendeletek írták elő az erősség helyreállítását, melyre Nógrád, Kishont, sőt Liptó, Árva, Turóc és Zólyom vármegyei jobbágyokat is kirendeltek. Az egyik legnagyobb Nógrád megyei erődítménynek számító Fülek katonasága 1655-ben már 600 főre növekedett, miközben Szécsényben csak 500, Balassagyarmaton pedig mindössze 400 főről tudunk.A 17. század folyamán Füleknek több olyan várkapitánya is volt, aki jelentős személyiségént vonult be a magyar történelembe. Ilyen volt Bosnyák Tamás, majd veje Wesselényi Ferenc és az utóbbi fia Wesselényi Ádám. 1657-ben Kohári Istvánt nevezték ki a vár örökös kapitányává, aki ugyanekkor Szécsény zálogbirtokosa is volt, s így Nógrád megye két meghatározó várát egyszerre tarthatta kezében. Ő döntött úgy 1663ban, hogy a nehezen védhető Szécsényt feladva, katonái életét megőrizve, Fülekre vonul vissza.

A füleki várnagyi posztot később Kohári fia, szintén István, szerezte meg, s már ő került szembe Thököly Imre kuruc csapataival. Az utóbbiak 1678. évi támadása még eredménytelen volt, viszont 1682ben már kb. 50000 főnyi egyesült erdélyi, felvidéki kuruc és budai török hadsereg vette ostromzár alá a várat, ahol 4000 fős, nagyrészt civil lakosságból álló tömeg zsúfolódott össze. Az erősséget végül feladták védői, de az ennek során olyan jelentős sérüléseket szenvedett, hogy később már nem jelentett nagy feladatot teljes használhatatlanná tétele. A várban régészeti kutatások először 1944-ben folytak Kalmár János vezetésével. Ekkor annak felső részét gyakorlatilag a szikla felszínéig feltárták, így hitelesítő ásatásra itt már nincs lehetőség. Kalmár János az ásatási eredményeit 1959-ben publikálta, az eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeumba szállított rendkívül gazdag leletanyag részben Pozsonyba, részben Fülekre került. A 20. század második felének rendszertelen, nagyrészt dokumentálatlan beavatkozásai után a 2010-es évektől szisztematikus kutatások kezdődtek meg, amelyek a vár turisztikai célú állagmegóvásához és közvetlen környezetének rendezéséhez kapcsolódtak. A vár alsó teraszán az ásatásokat Erika Hrašková, majd Róbert Malček és Titton Viktória vezették. A vár építéstörténetével Agócs Attila és Michal Šimkovic foglalkoztak. 

A kutatások jelenlegi állása alapján a vár legkorábbi részei a tufaszirt legmagasabb pontjára lokalizálhatók. Ebből a körítőfal azonosítható egyértelműen, melynek északi oldalát a megfaragott szikla adta, a déli peremen pedig egy kváderkőből rakott falazat futott. Az ehhez tartozó nyugati (kapu)torony maradványai ugyancsak megfigyelhetők. ugyanakkor az első periódus lakóépületeinek helye és formája nem ismert. Nem zárható ki, hogy ezek eredetileg gerendavázas szerkezetűek lehettek, s a későbbi építkezések öszszes nyomukat eltüntették.Valószínűleg különböző ostromok okozta sérülések miatt került sor a 13. század második felében – 14. század elején kisebb átépítésre, mely során a déli várfal mentén egy új palotaszárny épült. Jóval később történt a vár első komolyabb kibővítése, melynek első lépéseként nyugaton egy új kaputornyot alakítottak ki a korábbi épület felhasználásával – a köpenyezés nagyobb tömegű lett, mint a 13. századi torony –, majd egy körítőfal épült meg a középső terasz pereme mentén. E falnak azonban csak igen csekély nyomai figyelhetők meg a nyugati oldalon és az ún. Perényitoronyban, bár északi szakaszán a gótikus szárkövekkel keretezett ún. kitörő kapu még most is látható. Alapvetően változtatta meg a vár funkcióját és ebből következően megjelenését is a török előnyomulás. Az erősség korszerűsítése ebben az időszakban több lépésben történt. Valószínűleg először a felső vár déli falát erősítették meg egy nagyméretű, félköríves ágyútoronnyal, mely közvetlenül a 13. századi várfalhoz kapcsolódott. A következő szakaszban a középső terasz 15. századi falait köpenyezték meg, a sarkokon egyegy masszív, ötszögletű ágyútornyot emelve.

Ezek a nagyméretű ágyúlőrésekkel ellátott ún. Bebek és az ún. Perényitornyok. A várba az utóbbin keresztül, egy felvonóhídon át lehetett bejutni. Az 1551-re befejeződött átépítés eredményeképpen a falak vastagsága elérhette a 46 métert is. A majdnem 40 éves török uralom nem hagyott látható nyomot a vár ma is meglévő részein. Valószínűleg Fülek esetében – ahogy Szécsényben is – az erődítési munkálatok elsősorban a palánkok építésére koncentráltak, pontosabban az alsó terasz megerődítésére és a város palánkjának megépítésére. Egyelőre erre vonatkozóan nem rendelkezünk közelebbi adatokkal.Az 1593. évi visszafoglalás után szinte azonnal megkezdődött a vár további megerősítése. Ekkor épült fel a Bebektoronynál kialakított kaput védő alsóbb várterasz, sarkain egyegy, viszonylag alacsony, kör alaprajzú ágyútoronnyal. A falak mentén ágyúállásokat építettek ki. Valószínűleg már a 17. század közepe táján, talán éppen Koháriak korszakában alakíthatták ki az alsó vár itáliai rendszerekre emlékeztető, poligonális bástyás védőövét, mely kőfallal köpenyezett palánkrendszerű lehetett. A bástyák körül széles vizes árkot hoztak létre, melynek külső szélén paliszád futhatott végét. A bástyás védőöv összekapcsolódott a városi erődítésekkel, melyeken a meglévő kerek tornyok mellé szintén bástyákat alakítottak ki. A vár védhetőségének fontos eleme volt a már a 13. századtól kezdve folyamatosan fejlesztett és karbantartott vízellátási rendszer, amely sziklába vágott vízelvezető csatornákból, ciszternákból és egy kútból állt.

Forrás: 
Mordovin Maxim: Fülek vára (Castrum Bene 18.szám)