Esztergom | Szent Kozma és Damján vértanúk temploma (Kovácsi temploma)

Az esztergomi monetáriusok faluja, amelyet Kovácsinak neveztek, 1244-ben szerepel először az írott forrásokban. Ekkor kelet és észak felől Szemeyn pénzverő kamaraispán Bajon nevű birtoka szomszédjaként említik. 1249-ben Kovácsi közelében, az azóta eltűnt Nyír nevű birtokot — amely addig királyi és királynéi tárnokok és pohárnokok földje volt — IV. Béla király velencei eredetű kamaraispánjának, Archinusnak adományozza. 1259-ben — már említett adatunk szerint — az esztergom-szent-királyi johanniták konventje előtt a „vicus fabro- rum” egykori és ekkoi’i villicusa tanúvallomást tesz. 1264-ben a csuti monostor alapító levelében újra a „vicus fabrorum” királyi tulajdonban levő kúriáriól olvasunk; ezeket a király — másfél évtizeddel a pénzverő főkamarának Budára költözése után — a csuti monostornak adományozza.

Az 1270 — 1314. évi okleveleink Kovácsi egyik templomát Kozma és Damján vértanúk templomának mondják, 1372-ben viszont a Kozma és Damján egyház, mint a csuti népek Esztergom környéki temploma szerepel, a villa monetariorumnak a vicus fabrorummal való azonossága a valószínűbb. 1270—1314. között ismételten arról tájékoztatnak az oklevelek, hogy Kovácsi falunak három plébániatemploma is van. Egynek Kozma és Daniján, másiknak Szent János evangélista, a harmadiknak Szent Mihály arkangyal a védőszentje. Közülük a Kozma—Damján egyház fizeti a legtöbb adót az esztergomi főegyháznak (tíz márka súlyú viaszt, szemben a másik két egyház nyolc nyolc márka súlyú viaszával) — így bizonyos, hogy a tekintélyes település három egyháza közül a Kozma Damján-plébánia volt a legnagyobb. 1290-ben már az esztergomi káptalannak is vannak jobbágyai Kovácsin; ők vámmentesen értékesíthetik áruikat az esztergomi királyi város piacán. A faluról, Esztergom déli határán 1291-ben is szó esik, majd 1326-ban, amikor is Károly király Esztergom városához csatolja Kovácsi falu egész területét. 1326-ban a falu északi Iratára egészen az esztergomi városfal délkeleti szakaszáig terjed; dél és délnyugat felől Kovácsit Bajon határolja. Az 1326-os határjárás megemlíti Paulus faber szöl- lejét. Kovácsi egykori határait egy újkori, 1720- ban kelt határjárás alapján ma is igen jól rekonstruálhatjuk.

Kovácsinak, a pénzverők falujának sorsa így elég világosan áll előttünk. A falu a korai Árpádházi királyok idején királyi tulajdon. Az Esztergomot övező királyi népek település-láncolatának egyik szeme. Igen jómódú és népes település; ezt mutatja az, hogy a XIII. században három temploma is van. Plébániái királyi alapításúak és ezen az okon tartoznak az esztergomi érsek joghatósága alá akkor, amikor a város peremfalvai még mindig az — esztergomi érsekségnél koraibb alapítású — veszprémi püspökmegye tartozékai. (Ilyen például: Nyír, Bajon, Kesztölc; — távolabb: Mogyorósbánya, Bajót, Nyergesújfalu.) Kovácsit, amelynek korábbi történetére nézve már nem az oklevelek, hanem régészeti emlékeink a tanúságok, súlyosan érintette az esztergomi pénzverő kamarának Budára való áttelepítése 1250 körül. S bár a — Buda megalapítása utáni időben — a XIV. századig az esztergomi pénzverésnek is van nak még emlékei, a falu hanyatlásnak indul. Falujukban — mint láttuk — mind több tért hódítanak a csuti premontrei monostor ittlakó népei, majd az esztergomi káptalan is jogokat szerez ott. 1326-tal Kovácsinak önálló élete megszűnik, a király beolvasztja a falut a földszegény esztergomi királyi városba. Ez az időpont nagyjából egybeesik az esztergomi pénzverés végleges megszűnésével.

A vasútállomás épülete mellett a vasúti töltés építésekor 1894-ben megtalált, majd dr. Zolnay László által részben feltárt, nyugati toronypáros, háromhajós bazilika az előkerült sírok és leletek alapján a XI. század elejére datált. A Budapest-Esztergom vasútvonal villamosításakor – a bonyolító-kivitelező a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) – zajló tereprendezés, útépítés figyelmen kívül hagyta az 1950-60-as években dr. Zolnay László majd dr. Horváth István által részben feltárt és publikált országos és európai jelentőségű, XI. század-eleji, Szent Kozma és Damján orvosszentek tiszteletére épített, nagyméretű, két homlokzati tornyos, háromhajós bazilika töltés alól kilógó alapfalait. A romok nagy része jelenleg a töltés alatt található, a feltárt rész alapfalai kb. 1 méter magasságban szabadon állnak – bár e jelenlegi növényzet miatt nem láthatóak. Mivel az ásatások nem terjedtek ki nagy területre, egy esetleges kiterjedt ásatás során várható értékes kőanyag előkerülése. Az eddig feltárt épületrész és régészeti leletek alapján jelentős méretű templom romjainak bemutatása fontos feladat lenne. Jelenleg a területen semmi sem látszik.

Forrás:
Zolnay László: Pénzverők és ötvösök a románkori Esztergomban (1965)
Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Építészfórum: Az Esztergom-Kovácsi templomrom megmentése