Elpusztult települések Magyarországon
Balla
Öskü település határának északnyugati részében, hegyekkel körülvett völgyben – valószínűleg Felsőballa-puszta környékén – állhatott az egykori Balla település. Balla elpusztult falu Öskü határában, a Bakony aljában. Öskü (szlovákul: Eška) község Veszprém vármegyében, a Várpalotai járásban. Veszprémtől 15 kilométerre, Várpalotától 8 kilométerre, a Keleti-Bakony délkeleti lejtőin helyezkedik el. Legfontosabb útvonala a 8-as főút, központján a 8214-es út halad végig. Balla első írásos emléke 1254-ben keletkezett: „1254-ben a veszprémi kaptalan előtt «Gregorius filius Gregorii de Zlouk totam portionem in villa Bala» eladta «Gregorio filio Ensil et Batur filio Izraelis de villa Bala» 10 márkáért rokonai, Samson, Apsolon, Symeon, Scotmar és János beleegyezésével. Az oklevél nem említi ugyan, hogy ezek a Szalók nemzetség tagjai, de, mint Karácsonyi írja, a Kaba-ág egyik tagja Bala faluban lakott…
Balla vagy Bala tehát 1254-ben a Szalók-nembeli Gergely birtoka. A Szalók nemzetség Kaba ágának több tagját is Balainak nevezték. Öskü területén volt található a Szalók nemzetség Tikolt birtokló ágának birtokközpontja, 1271-ben a Várad erdőn osztozkodó Szalóknembeliek közvetlen leszármazottai Ballaiakként is szerepeltek. A Bala név egy 1307-ben kelt oklevélben is megjelent:
„A veszprémi kápt. előtt Zolouk nb. nemesek: Onth c., fiai: Miklós és Domokos (akik az alább írt Zoulok-i nemesekkel együtt képviselték Péter fiait: Dénest, Istvánt és testvéreiket, valamint Herricus fia Heym fia Pétert), Heym fia Pál fiai: Miklós és János a maguk és testvérük, Bertalan nevében, Heym fia Domokos a maga és testvérei: János és László nevében a somogyvári monostor konventjének e László által adott megbízó oklevelével együtt megjelenvén, a Péter fia Dénestől vásárolt földjüket és Dénes földje mellett fekvő örökölt földjüket rokoni szeretetből Bala-i Jakab fia Demeter c.-nek és általa képviselt frater-ének, Chaba fia Miklósnak adják szavatosság vállalásával. Hj. [András] Kezw-i [pap], a veszprémi kápt. kiküldötte szerint: [Band domb], nagy út Zolouk faluba, Halagus víz, wlgariter veresharost nevű bokor, Petend falu földje, Wylok falu. A Zolok-i Szt. Márton-egyház közösen Demeter c.-é és Chaba fia Miklósé mint nemzetségük tagjaié. Erről a kápt. autentikus pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt Domokos mr. olvasókanonok keze által, a. d. 1307., Benedek lévén a püspök, István a prépost, Péter mr. az éneklő-, Lőrinc mr. az őrkanonok.”
A Bala név egy 1343. augusztus 29-én Visegrádon kelt, és egy 1352. december 21-én kelt okiratban is megjelenik. 1343-ban Pál országbíró a Cosmas kanonok által képviselt Meskow veszprémi püspöknek Bala-i Henrik fiai: János és Miklós ellen Keer birtok miatt indított perét, mivel az alperesek ügyvédje, Chatar-i Lőrinc fia László az aug. 22-i tárgyaláson kijelentette, hogy megbízóik ily fontos ügyben rokonaik és barátaik tanácsa nélkül nem foglalhatnak állást, nov. 18-ra halasztja. 1352-ben a budai káptalan I. Lajos királynak jelenti, hogy midőn Ladán Keszi és Arkulch nevü Fehér vármegyei, valamint a Duna mentén fekvő Eioren és Ech nevű birtokokba a király anyját beiktatni akarták, annak többen ellent mondottak. II. Jánosról (aki Balán lakott) tudjuk, hogy 1352-ben Sár-Ladányhoz jogot tartott.
1579-ben Pwzthabala néven említik a források. Ekkor Pálfy Tamás palotai kapitány, mint Palota vára tartozékát királyi adományban kapta meg. 1650-ben Zichy István győri kapitány kezére kerül ugyancsak királyi adományozás révén. A század végén még pusztatemplomát feljegyezték, azaz 1579 előtt élő, egyházas falu volt. Az 1690 körüli urbárium még elhagyott templomáról beszél. Palotán egy 1696. évi összeírás szerint ekkor is élnek Ballaiak, s minden bizonnyal velük függ össze a határnevek között föllelhető Ballai föld és Ballai puszta elnevezés is. 1702-ben is bakonyi elpusztult falu helyének írják össze. Erdeiben makk bőven terem. Kevés szántója mellett nagy terjedelműek kaszálói és legelői; területe vadászatra is alkalmas. Hajmáskér, Öskü, Sóly és Palota használták bér, baglyapénz stb fejében.
„A méltóságos uraságnak a’ mostani mivoltukban határunkban találandó mindennemű termékeny földjeit, amelyeket ekoráig szántani szoktunk, úgy nemkülömben Proksától a’ méltóságos uraság kezére szállott, veszprimi út mellet lévő földet is annak ideiben trágyázni, háromszor bötsületessen megszántani és rajtok termendő gabonát learatni, öszvetakarítani, az őszit Eösküre a’ birkásházhoz behordani s ottan, a mint illik, alkalmatos üdőben asztagban rakni, a tavaszit pedig az előbbeni szokás szerint Palotára hordani, úgy nemkülömben a’ méltóságos uraságnak Öskün és a’ ballai pusztában lévő rétyeit tisztán lekaszálni, fölgyűjteni, baglákban rakni, a’ birkásházhoz behordani, ottan jó üdőben kazalokban rakni tartozni fogunk. A’ mi a’ trágyázás módját illeti, azt úgy kelletik érteni, hogy félheles 24-szer a’ közelebb lévő földekre jól megrakott szekérrel, az hegyek alatt lévőkre pedig 12-szer trágyát tartozik vinni, ennek felit a fertálosokra nézve egyenlőképpen kiterjedve értvén, azaz hogy a közelebb lévő földekre 12-szer, a hegy alatt lévőkre pedig 6-szor mindenik jól rakott szekérrel tartozik vinni.” (Öskü úrbéri szerződése 1794. január 3.)
A Zichyek mindvégig Palotához birtokolták, és a 19. században néhány lakost telepítettek ide. 1920-ban az Öskühöz tartozó Balla- és Bántópusztán 86 lakos élt. A Hajmáskérről Perén át Olaszfaluba vezető középkori út mellett fekvő kettős településből, Felső- és Alsóballából álló falu mindkét részében volt templom, két romépületet — talán Alsó- és Felsőballa középkori templomát — még az 1966-os kiadású turistatérképek is jelölik. Felsőballa még századunkban is ismeretes mint puszta hely, s mint a régi Várpalota-perei országút egyik állomása.
Forrás:
Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. II. 1306-1310. (Budapest–Szeged, 1992.)
Gergelyffy András: Bátorkő és Palota. A várpalotai vár építési korszakai II.
Nagy Imre: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. V. (1347–1352) (Budapest, 1887.)
Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében
Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 – A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009)
1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)
Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona 1.