Egyik legjelentősebb falusi templomunk a XIII. századból

Különleges templomok nyomában I.

A nagybörzsönyi Szent István-templom

Galuska Tünde

A nagy templomépítések már István korában elkezdődtek, de az igazi kibontakozás a késő romanika virágkorára, a XIII. századra tehető Magyarországon. Nem egy letűnő kor hanyatló művészete volt ez, hanem a már elkezdett hagyományok alapján, de újszerű szemlélettel kibontakozó, nagyarányú építő tevékenység. Ekkor jött létre a koragótika sajátos ízű, magyar változata. A nagy építőműhelyek hatása eljutott a legkisebb falusi templomokig, egy-egy tanultabb kőműves irányította a helybeli egyszerű munkásokat. Nyomon követhető melyik nagy építkezésről érkezett a mester, milyen módszereket, formakincset sajátított el, és hozott magával. Ezek a kis templomok a legelemibb liturgikus igényeknek megfelelően a nagy egyházak végső redukciói, mégis a legmagasabb szinten valósítják meg az építészet lényegét. Tökéletes tömegritmusukkal, a mesteri tájba helyezéssel, kis méretük ellenére monumentális hatást váltanak ki. Anyagukkal, díszítésükkel a legoptimálisabban fejezik ki a megszentelt hely üzenetét. Közéjük tartozik a nagybörzsönyi Szent István templom is. A különleges templomok nyomában cikksorozat most a nagybörzsönyi Szent István templomot mutatja be.

A nagybörzsönyi Szent István-templom az Árpád-korban épült falusi templomok egyik gyöngyszeme, amely változtatás nélkül maradt ránk. A kváderfalazatú, négyszög alaprajzú hajóval és félköríves alaprajzú szentéllyel épült kisméretű templomot 1200 körül létesíthették, a mainál jóval kisebb település számára. Tornya később, a tatárjárás idején épülhetett, akárcsak Csempeszkopács, Cserkút és még számos kis magyar templom szerves részeként. A szentély és a torony is képzett építőkre utal, így a kőelemekből készült negyedgömb kupola, az apszis külső ivsoros párkányán látható tizenkilenc (eredetileg húsz) magyaros arcú férfifej, a déli kapu bencés jellege, valamint a torony részleteinek kialakítása is.

A piciny templom eredetileg a község plébániaegyháza volt, a XV. században az ezüstlelőhelyek fölé, a mai bányász templom köré telepedett át a falu, ami már Zsigmond korában városi rangot kapott. így a Szent István templom temetőkápolnává vált, talán ennek köszönhető, hogy elkerülte a szokásos barokk-kori átépítéseket. 1965-ben a teljesen elhanyagolt, rossz állapotban lévő templomot Erdei Ferenc vezetésével megkutatták, és helyreállították. Ez a feltárás érdekes felfedezéseket eredményezett. Világossá vált a középkori építéstörténet: mely szerint először az apszis és a hajó készült el, majd később, de még a tatárjárás előtt a torony. A XV. században nyitottak az apszis déli oldalán egy ablakot. A kórus alatt a torony felé pedig egy későgótikus kaput. A körítőfal XVII. századi, de bizonyára középkori nyomvonalat követ. A templom szépsége egyszerűségében, nemes arányaiban rejtőzik. Egyedüli dísze a szentélyt övező főpárkány tükreiben elhelyezett 19 faragott emberfej, ugyanilyenekkel díszítették a déli oldalon elhelyezkedő félköríves, bélletes kaput is. Vakolatlan homlokzatával, melyet szépen faragott kváderkövekből raktak, harmonikus tájba illeszkedésével országosan is a legjelentősebb falusi templomok közé sorolható.

A Ganádból Nagybörzsönybe vezető országút mentén a jelenlegi település szélén találjuk enyhe magaslaton a teljesen szabadon álló, kőfallal körülvett Szent István templomot. Építőanyaga barnásvörös trachit kő. A templom keletelt, egyhajós, homlokzat előtti toronnyal. Szentélye félkörívvel záródik. A hajó nyeregtetős, a torony gúla alakú lefedését a helyreállításkor nyerte. A szentély lefedése csúcsban végződik, felette az oromfalba befalazott kő vízvető van. Tornya négyzetes alaprajzú, háromemeletes. Földszinti részén nyugati kapu, első emeletének nyugati falában kisméretű körablak van. Második és harmadik emeletének mind a négy oldalát félkörívvel záródó ikerablak díszíti. A második emeleti ablak alatt sakktábladíszítés fut körbe. A templom az északi oldal felől nincs nyílással áttörve, a déli oldalon, a szentélyen meghatározhatatlan korból való kőkeretes ablak, a hajóban három magasan elhelyezett, félköríves román kori ablak található. A szentélyen és a hajón lábazati rész fut körbe, amelyet félhengertag zár. Ez a félhengertag keretezi a déli kaput is. A déli kapu félköríves timpanonját hatkaréjos faragott ív díszíti, középen egyenlő szárú kereszt levésett nyoma látható.

A kapu két szárköve a vállnál gyámszerűen előreugrik, rajta erősen megkopott állapotban egy-egy faragott férfifej látható. A szentély negyedgömb boltozatú, egy lépcsővel emelt. Keleti ablaka a szentély hossztengelyében van, félkörívvel záródik kőkerete kívül-belül gazdagon profilált. A rézsű alsó része és a könyöklő egyetlen kőből van faragva. A szentélv főpárkánya ívsoros, az ívek alul egyenes vonalban vannak összekötve, felette fűrészfogas párkány. Minden ív mezőben egy kőből faragott, sematikus, szakállas-bajuszos emberfej van. Méretük nem egyforma. Formára hasonlóak a déli kapun találhatókhoz. A hajóból a toronyaljba vezető ajtó gótikus, szemöldökgyámos kerete kőből van faragva. A körítőfal szabálytalan kövekből falazott, az északi oldalon 5 támpillérrel van megerősítve. Bejáratának szegmens ívű kőkerete élszedéses, félköríves kerékvető kövekkel. A templom a magyarországi román kori építészet falusi templomai közül az egyik legszebb és legépebb állapotban megmaradt típusa. A Szent István templom elkerülte a háborúk pusztítását, azt azonban, hogy nem esett áldozatául a későbbi századok átépítésének, minden bizonnyal annak köszönheti, hogy rendkívül szép kiegyensúlyozott tömegével, a tájba való harmonikus illeszkedésével, egységével, minden korban tiszteletet ébresztett a község lakosaiban és a későbbi építkezések vezetőiben egyaránt.

Történeti adatok és építéstörténet

Börzsöny községre az első adatunk a dömösi adománylevélben található, ami a legnagyobb névtára a XII. század eleji magyar templomoknak és állandó településeknek. … ,,A Dömös közelében fekvő Belsun-ban azok laktak, akik kocsikat és lovakat bocsátottak a legacióba menő dékán vagy kanonok rendelkezésére.” 1270-ben és 1293-ban mint az esztergomi érsek birtoka szerepel. 1332-ben és 1337-ben a pápai tizedjegyzékben Bersan helységnév szerepel. 1416. oklevél a szászok betelepítéséről. 1417. Zsigmond oklevele, melyben bányajogot ad Börzsönynek. 1493. Bersent bányavárosként említik. 1635-ben és 1703-ban az esztergomi érsek börzsönyi jobbágyairól történik említés. Az 1800-as évek elején német neve Leich-Pilsen. Magára a templomra okleveles adat nincs.

Az a tény, hogy a torony a hajó nyugati végfalába csak egészen fent van bekötve, és a külső lábazati hengertag a torony belsejében levésve megtalálható, azt igazolja, hogy a templom első periódusában torony nélkül épült. Erre utal még az oromfalak megmunkálása, az, hogy a torony keleti fala szabályos kváderekből van falazva, azonos a templom külső homlokzatával, míg a többi oldal már láthatóan vakolat alá van megfaragva. A torony ikerablakának oszlopfői és lábazata még a XIII. század első felére jellemző faragványok, tehát a torony igen kevés idővel készült a templom építése után. Ezen kívül is tömegében, arányában és megmunkálásában olyan tökéletesen harmonizál a torony a templom egészével, hogy a kutatókban korábban fél sem merült, hogy időbeli eltérés lehet az épület részei között.

Felvetődik a kérdés, vajon olyan rövid időn maximálisan 50 éven belül miért építenek hozzá tornyot? Ehhez szolgáltat támpontot a szentély falán talált kőre festett falképnyom, amely körben álló alakokra enged következtetni, de ezek a maradványok 1,90 méter magasságban kb. az alakok vállmagasságában – egy kvádersor vízszintes fugájánál megszűnnek. Ettől felfelé a fal kőanyaga, bár ez is szürkésbarnás trachitból van, szemmel láthatóan más színárnyalatú. A már kész és kifestett templomot tehát a választó kvádersor vonaláig visszabontották, s újra falazták. Az újrafalazás is a XIII. század első félében történhetett, amit a szentély ívsoros főpárkánya igazol. Keleti szentélyablaka viszont az első periódusból való, mert az ablak szárkövén és könyöklőjén a festésnyom megtalálható. Feltételezhetjük, hogy a templom nem sokkal az építése után megrongálódott valami előttünk ismeretlen okból. Tűzvésznek, koromnak nyoma sehol sem volt.

Közvetlenül arra, hogy a tatárjárás erre a vidékre milyen mérvű pusztulást hozott, adat nincs, de a Börzsöny közvetlen szomszédságában levő Bars megyében elég jelentős a kár. Valószínűnek látszik, hogy az épületben keletkezett gyors pusztulást a tatárjárás okozta, és a sérült részek újrafalazásával együtt építik a tornyot közvetlenül a tatárjárás után. A hajóban előkerült pilléralapozás nyugati karzat meglétét igazolja. Ez az alap azonban csak gerendába épült karzat középoszlopát hordhatta, mert átboltozott, falazott karzatnak nyomát a hajó oldalfalain nem találtak. Ennek a középoszlopos karzatnak a XV. század előtt kellett állnia, mert a toronyaljból vezető gótikus ajtótól kb. 1 méterre, annak pontosan a tengelyében helyezkedett volna el, ami a bejárást rendkívül zavarta volna. A XV. századi ajtó megnyitásakor az ajtó nyílásából kiszedett kváderekkel falazták el a nyugati, román kori bejáratot. Ez a templom funkciójában bekövetkezett változásra enged következtetni.

Megszűnik a nyugati bejárat, amit ha egyszerű falusi templom viszonylatában nézünk, az alapterülethez mérten — két kapu soknak tűnik. Amíg a nyugati kapu működött, a hajóból a toronyaljba nyíló ajtó nem volt. A torony felső szintjeire, illetve a karzatra tehát csak a toronyaljból lehetett feljárni. Ez viszont a jelenlegi, önmagában meghatározhatatlan korú dongaboltozat keletkezéséről tájékoztat, mivel amíg a nyugati kapu működött, ez a boltozat nem állhatott, lévén teljesen zárt, csak a XV. századi ajtó építésével együtt vagy utána készülhetett. A nyugati kapu tehát kizárólag a torony, illetve a kegyúri karzat megközelítésére szolgált. Amennyiben ezt a helyszíni megfigyeléseken alapuló következtetést elfogadjuk, egy a kegyúri karzat olyan román kori megoldásával állunk szemben, amit Entz Géza vet fel ezzel a témával kapcsolatos munkájában: ,, . . . Kívánatos annak tisztázása is, hogy a legegyszerűbb falusi templomokban a falazott karzat előzményeként alkalmazták-e a fából készült karzatot, mint ahogyan erre a Csehországban a XI —XII, század fordulóján akadnak ma is meglevő példák (Zbraslav, Stará Boleslav). A falazat nálunk is megvolt (Tihany-Apáti).” Felmerül ezek után, ki lehetett a kegyúr, akinek használatára létesült a külön bejárat és a karzat.

Börzsöny az adatok szerint mindig az esztergomi érsek birtoka volt. Az, hogy a kegyúri karzat közvetlenül az esztergomi érseknek lett volna fenntartva, nehezen képzelhető el. Van egy adat arra, hogy a Báncsa nembeli István esztergomi érsek a tatárjárás után családjával együtt megkapja a sosoldi uradalmat, és 1253-ban már felépíti a saskői várat is. Talán az érsek valamelyik börzsönyi családtagja birtokolhatta közvetve a kegyúr jogát. 1702-ben, amikor a protestánsok elfoglalják a Szent Miklós templomot, plébániatemplomul szolgál. Albert atya a XVIII. század első felében történő javításról beszél. Ez különösebb változást nem hozhatott, mert az épületen semmi olyan stílusjegy nincs, ami erre a korra jellegzetes volna. A padlástérben az oromfalak a hajó belső oldala felé ugyanolyan szépen faragottak, mint a templom belseje. Ezentúl még az a tény is, hogy olyan nyílás, illetve annak elfalazott nyoma, ami a padlástérbe vezetett volna, nem látható, arra enged következtetni, hogy a templom középkori fedélszéke nyitott volt.

A jelenlegi csaposgerenda-födém a barokk korból való. A körítőfal építési idejére adatunk nincs. Az 1632-es évszámú, feliratos kő alapján datálják. Véleményem szerint ez csak a körítőfal nagyméretű javítását jelölhette, mivel bejárati kapujának élszedéses szárköve a gótika idejére utal. Figyelembe kell vennünk még azt is, hogy a magyarországi emlékanyagban más templomokat is a XV. században vettek körül fallal (Ecsér, Vörösberény, Nógrádsáp). A körítőfal épülési idejére a következő tényekből következtethetünk: Az udvaron a torony északi oldalánál előkerült alap falmaradvány kis négyzetes épület, ossarium volt. A templom mellett haladó úttest másik oldalán temető van. Ennek keresztje és egy-két sírkő a barokk korból való.

Helyreállítás az 1990-es években

Az OMF szakemberei által 1965-66. években megvalósított helyreállítás Erdei Ferenc építész terve alapján és igen gondos művezetéssel készült. Felújították a tetőt, a hajó födémét, a karzatot (kötélfonatos korláttal), a külső és belső falfelületet, valamint a templom környezetét Örsi Károly kertépítész tervei szerint, kiigazították a körítőfalat is a kapuval együtt. Huszonöt év múlva a már régen is meglévő hibák fokozott mértékben újból jelentkeztek. Mindkét oldalon az esőlevezető csatornák ekkor – kezelés hiányában – már csak ártottak. A talaj átázása következtében a diadalív falazata a függőlegesből mintegy 12 cm-rel eltért, miáltal a kupola és a félköríves boltöv megnyílt. A 90-es évek elejére a diadalív záróköve leesett, mert felül a szétnyílás 6-8 cm szélességű repedéssé növekedett.

Az előbbiekben leírt hibák kijavítására több javaslat is készült. A legjobbnak az bizonyult, hogy a diadalív felett a kváderköves falazat falmagját eltávolítva, benne 25 cm szélességű vasbeton megerősítést helyeztettek el. Ez a belső megerősítés a diadalív felett nyeregszerűen tartja össze a szétnyílt faltestet és a boltövet, ráadásul megszünteti az oldalnyomást. Ehhez kapcsolódóan koszorú fut körbe a szentély falkoronáján, amely a kupolát és a szentélyt is rögzíti: az apszis falazatának szétdőlését ugyanis a koszorúból lenyújtott „tüskék” megakadályozzák. A diadalív feletti faltestet a legnagyobb gondossággal bontották szét, a kövek megszámozásával és fotókkal egyeztetve. Ugyancsak így készült a visszaállítás is. A diadalív szétnyílása miatt a diadalíven belül természetesen az eredetinél nagyobb fugákat kellett képezni. Így a fugák kiosztása a kupolán belül változatlanul megmaradt, csak a hézagok lettek szélesebbek.

A helyreállítás előtt kialakult helyzetet, vagyis a falak csekély mértékű kidőlését, valamint a szentélyen átmenő és régóta meglévő repedést természetesen meghagyták. A kimozdult faltesteket összehúzni nem is lehet. Nincs viszont a diadalíven belül vonóvas, amelyet nemegyszer új golgota-szoborcsoporttal is kiegészítve javasolni szoktak. A lefolyók vizét a templom körüli árokba vezették el. A falon belül a tereprendezés ugyancsak fontos feladat volt, átvéve a korábbi, Örsi Károly által készített kertépítészeti terv lényegét. Azt, hogy e falusi környezetben csak a legegyszerűbb kialakítás a jó, és semmi sem idegenebb az emléktől, mint valamiféle parkosítás (kertépítész: Szabadíts Anita, gépésztervező: Grafjjódy Zsuzsanna).

Mennyei Jeruzsálem ábrázolások

A szentélyben és a hajó falán a barokk vakolat alatt középkori falképek maradványai kerültek elő. A festésnyomokat és a felszentelési kereszteket 1965-ben Reisinger Mária konzerválta. Mivel a festett felületek igen töredékesnek tűntek, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki, ezért nem restaurálták és nem publikálták. Az 1996-os újjáépítési munkák előkészítése kapcsán fordult újra a figyelem e falképtöredékek felé. A tervezési munkák előkészítése során, a többszöri helyszíni vizsgálat eredményeként a műemlék felügyelet restaurátorai, Deák Klára főrestaurátor vezetésével úgy ítélték meg, hogy az apszisban látható töredékes freskónyomok figyelemreméltóak, érdemesek arra, hogy a közönség számára is élvezhetőek legyenek. Ehhez azonban olyan restaurálási és bemutatási módszert kell alkalmazni, ami értelmezhetővé teszi a töredékek eredeti kompozícióban elfoglalt helyét.

Ezt indokolja a falkép ritkasága, eszmei értéke, továbbá a templom építészeti teljessége. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kis számban megmaradt románkori Mennyei Jeruzsálem ábrázolások anyagát bővítené. Bérci László művészettörténész szerint ugyanis a 12 fülkében álló alak és a felette található építészeti elemeket mutató töredékek alapján egyértelmű, hogy itt Mennyei Jeruzsálemet is magában foglaló kompozícióról van szó. Ez kifejezetten a romanikára jellemező, a XIII. század vége után sehol sem fordul elő. Ha az eredeti kompozíciót magunk elé akarjuk képzelni, akkor a koronázó palást alsó sávjára, vagy a XII. század végi hidegségi falképekre kell gondolnunk.

Forrás:
Köpöczi Rózsa: A nagybörzsönyi XIII. századi Szent István templom művészettörténeti értékei In.: Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása In.: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)
R. Ratkai Ida: A nagybörzsönyi Szent István templom kutatása In: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)
Sedlmayr János: Nagybörzsöny középkori templomainak újbóli helyreállítása

Első régi fotó:
Fortepan / Shermann Ákos: A nagybörzsönyi templom 1931-ben
Helyreállításról készült fotók, alaprajz és metszetrajz:
Erdei Ferenc: A nagybörzsönyi Szent István templom helyreállítása In.: Magyar Műemlékvédelem 1969-1970 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 6. Budapest, 1972)