Eger | Szent János-székesegyház romja

Az első magyar király, Szent István tíz püspökséget alapított, ezek közt az egri 1001-1009 között a várdombon jött létre. Ezt követően több mint ötszáz évig itt volt az egri püspökség központja. A fél évezred során több templom épült a várban. A bazilika, melyet Szent János evangélista tiszteletére szenteltek, a 11-12. században épült. A székesegyház magas rangú egyházi és ritkábban világi személyek végső nyughelye volt. A szentély átellenes végében, a padlószint alatt épült kriptában temették el I. Imre királyt. A tatárok 1241-ben a székesegyházat feldúlták, kirabolták. A székesegyház nagyszabású gótikus átépítése a 14. század derekán történt. Erről tanúskodik IV. Kelemen pápa 1347-ben kiadott búcsúengedélye is, mellyel a székesegyház építésének folytatását kívánta segíteni. Az engedélyt az egyházfő II. (Dörögdi) Miklós püspöksége idején bocsátotta ki, akinek utóda Széchenyi Mihály püspök a templom további építésére újabb búcsúengedélyt kapott.

A templom két oldalán kápolnák épültek, melyek falát támpillérekkel erősítették meg. A 14. század végéig a források szerint összesen 15 oltár létesült a katedrálisban. A következő század második felében volt az utolsó nagyobb építés. II. Pál pápa 1468-ban kiadott oklevele szerint ekkorra a székesegyházat az idő és a husziták nagyon megrongálták. Egy monumentális, háromhajós, kápolnakoszorús, szentélykörüljárós székesegyház tervei születtek meg, melynek keleti része készült el a század végéig. Méretében építészeti megoldásaiban vetekedett volna a korszak bármelyik európai katedrálisával, de sajnos a megváltozott külpolitikai viszonyok miatt építése nem folytatódott. 1506-ban villámcsapás érte, mely hatalmas tűzvészt okozott. A helyreállítás jelentős összegeket emésztett fel, a további építés végleg lekerült a napirendről. Buda török kézre kerülése után, nagyobb ütemben folytatódott a vár megerősítése. Ennek esett áldozatul a székesegyház gótikus szentélybővítménye, melynek felső részét 1542-ben Varkoch Tamás várkapitány lebontatta, alsó részét bástyává alakíttatta és ehhez csatlakoztatta a belső és külső várat elválasztó keleti várfalat.

A 12. századi román stílusú, a 14. században gótikus stílusban átépített háromhajós püspöki székesegyház, majd a 15. században gótikus csarnoktemplommal bővített Szent János katedrális a várdombon épült meg, mely többek közt I. Imre király végső nyughelye lett. A 14. században a templom két oldalán kápolnák épültek, melyek falát támpillérekkel erősítették meg. Egy monumentális, háromhajós, kápolnakoszorús, szentélykörüljárós székesegyház romjait láthatjuk. A lábazatmagasságig részben ma is látható három pár nagyméretű, gótikus kötegelt pillért az alapozásnyomok tanúsága szerint a 12. században hat párból álló pillérsor előzte meg. A csarnoktemplom legmagasabb oszlopcsonkján az 1804-ig legnagyobb magyar püspökséget alapító I. István szobra áll. A főszentély egykor megemelt szintjére az északi oldalon a helyszíni kutatások során felismert lépcsőrészlet hívja fel a figyelmet. Déli fala közelében a 11. században épített rotunda (szintén látható maradványok) a Vár és a püspökség első temploma volt.

Forrás:
programturizmus.hu
egrivar.hu
Havasi Krisztina: A KÖZÉPKORI EGRI SZÉKESEGYHÁZ AZ 1200-AS ÉVEK ELEJÉN