Eger-Felnémet

Magtár

Elérhetőség

HEVES MEGYE
3304 Eger-Felnémet, Sánc út (Templomdomb)

Galéria

Az Eger mellett fekvő, ma már Egerhez tartozó Felnémet település az őskorban is lakott hely volt, ezt az Eged hegyen található őskori barlangok s azokban az emberi kézimunkára valló nyomok bizonyítják. A római korból származó érméket is találtak a község területén, a honfoglalás korából azonban nincs tárgyi emlékünk. Az első írásos említés, mely Felnémetről szól, 1261-ből, IV. Béla király oklevelében olvasható. IV. Béla 1261-ben, 1267-ben, majd utódai ezt követően ismételten is megerősítették az egri püspököket azon 78 falu birtokában, melyeket az oklevél állítása szerint I. István és utódai az egri püspökségnek adományoztak. Ezek a falvak az Eger patak völgyében, a Mátraalján, a Tiszavidéken, Heves, Szolnok, Borsod és Zaránd megyékben terültek el, jövedelmeik az ország egyik leggazdagabb földesurává tették a mindenkori egri püspököket. Felnémet ezeréves története során (1848-ig) megmaradt az egri püspökség kizárólagos birtokában.

Heves megye területét általában az Aba-nemzetség szállta meg a honfoglalás korában. Az Eger völgyén elterülő falvakat, pedig II. Géza alatt (1125) a Lüttich környékéről származott német-flamand telepes csoport szállta meg. Felnémet ettől a német települő csoporttól vette nevét, míg vele szemben, Eger város déli oldalán fekvő másik falu, melynek lakói magyarok voltak. Almagyar nevet nyert. (Eger felett Felnémet, Eger alatt Almagyar). Felnémet ősi, középkori telephelye az Eger pataktól nyugatra, a patak völgyében volt. Ezen ősi telephely egyetlen szilárd kőanyagból épített emlékének, a kápolnának alapjai még 1710 körül láthatóak voltak. A régi faluhellyel szemben, a kősziklás dombon az egri püspökök hatalmas és ritka szép templomot építettek, ennek faragott kövekből alkotott fundamentuma 1710 körül még ugyancsak látható volt. A felnémetiek szőlőt műveltek, az egri püspökség borait kezelték, miután a középkorban Eger környéke sűrűn be volt telepítve szőlővel. Felnémet a középkorban a megye egyik legnépesebb települése, mezővárosa, Eger virágzó külvárosa lett.

Az egykori Felnémeten, domboldalon áll a földszintes magtár, melynek tetőzetét 2021. január végén újították meg. Pincéje, amely egykor kápolna lehetett, keresztboltozatos, nyugati falában két reneszánsz sírkő található. Az altemplomot 1716-ban említik először, mint „alkápolnát” s Szent Rozália tiszteletére volt szentelve. A 18. században alakították magtárrá. A területen még nem történt régészeti feltárás, így nem tudunk pontos adatokat az épületről és rendeltetéséről sem. Borovszky Samu monográfiájában így ír Felnémetről: „1372-ben Felnemptinek írják. …a mai urad. magtár plebánia templom volt. 1493–96-ban Némethi, majd Felnémeth néven fordul elő az egri püspökség számadáskönyveiben. Az 1546. évi adóösszeírás szerint még az egri püspök birtokában találjuk. …1741-ben az egri püspökség földesúri hatósága alá tartozott. 1848-ig az egri érseknek volt itt földesúri joga. Jelenleg is az egri érsek a helység legnagyobb birtokosa, a ki kegyura a róm. kath. templomnak is, mely 1740-ben épült.”

Felnémet ma is álló plébániatemploma egyhajós, keletelt, nyugati homlokzati tornyos, egyenes szentélyzáródású templom. A torony két oldalán Szent Rókus és Szent Sebestyén szobrok (Singer Mihály?) láthatók. A szentély északi oldalán kétszintes sekrestye áll, kör alaprajzú lépcsőházzal. A hajó fiókos dongaboltozattal fedett, míg szentélye csehboltozatos. A hajó nyugati oldalán karzat áll. A falképek a20. század második feléből, a berendezés a 18. századból származik. Orgonáját 1896-ban a Rieger Testvérek készítették. A plébániatemplomot középkori templom helyén Erdődy Gábor és Barkóczy Ferenc püspökök, 1715, illetve 1746–1750 között építtették (építész: Giovanni Battista Carlone).

A Sánc utcában, a Templomdomb déli részén álló (ma Magtárépület), eredeti állapotban fennmaradt földalatti kápolna(?) kontyolt nyeregtetős építményét a 19-20. században magtárként használták. A források szerint titulusa Szent Rozália volt. Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Érdekesség, hogy Eger másik településrészén, az Almagyardombon álló Szent Rókus kápolna, mely mai napig áll, 1709-ben épült, a város német polgársága építette a pestisjárvány emlékére. A dombon álló kápolna egyhajós, keletelt, háromkaréjos szentélyzáródású templom, alatta kripta található. A belső tér keresztboltozattal fedett.

A település honlapján egy idős lakos mesélte a következő történetet: „A másik érdekes épület, a Templomdombon álló régi magtár. Már említettük, hogy körülötte volt egy temető, – amit szintén a helyiektől hallottunk – abból az időből, amikor a magtár helyén templom állt. Korábban írtunk róla, hogy 1710 körül, még láthatóak voltak a templom romjai. Ennek a templomnak volt egy altemploma, ami mindvégig megmaradt és ma is megtalálható. Sokan láthatták még a freskókat a falán. Ma az épület magántulajdon és nem tudni, hogy a freskók, milyen állapotban vannak. Nagyon szomorú, hogy nem tudják bemutatni az ide látogató embereknek és a lakosságnak sem, pedig Felnémet egyik jelentős kultúrtörténeti értéke lenne (mint a napjainkban is megtartott Úrnapi ünnepség), feltéve, hogy nem mentek tönkre teljesen a falai.” A történetek között sokszor és sok verzióban olvasható egy monda, amely szerint a település lakosainak gyarapodása miatt új iskolát kellett építeni, a falu vezetősége pedig úgy határozott, hogy a régi magtár épületét lebontva építik fel az új iskolát. Amint ásni kezdtek a területen, egy csontváz került elő, amelyről hitték, hogy a cár fia, akit a helyiek leütöttek és elástak erre a helyre még az 1849-es cári megszállás alkalmával…

Forrás:
Eger-Felnémet városrész honlapja
MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai / HEVES VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta ifj. Reiszig Ede dr.
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Lőkös István: Átölelő szivárvány