Dunapataj | Szent Tamás dombi Árpád-kori templomrom

Szent Tamás dombi Árpád-kori templomrom

Dunapataj

A Szent Tamás dombi Árpád-kori templomrom jelentőségét az adja, hogy sikerült a Duna menti középkori településrendszer egy falujának templomát és temetőjét jól föltárni és dokumentálni. A templomról az első írásos följegyzés 1733-ból való, amikor a kalocsai érsekség területén összeírták a templomokat és azok állapotát.

Bács-Kiskun megye
6328 Dunapataj 6531 hrsz.

A templom rövid története

Pataj környéke már jóval időszámításunk előtt lakott volt és a régészeti leletekből az is kitűnik, hogy folyamatosan lakták ezt a nagyon kedvező adottságú vidéket. A Dunapatajhoz tartozó Szelidi-tó környékén, valamint Bödpusztán igen értékes régészeti leletek kerületek elő. Az 1859-es bödpusztai lelet páratlan Európában. A több arany ékszerből álló lelet együttes rangos szkír – vélhetően egy fejedelemasszony – ékszerei voltak. Igen valószínű, hogy a leletek egykori tulajdonosait Edika-Edecon szkír király, Attila hun nagykirály testőrparancsnoka családjával voltak kapcsolatban. A honfoglalás korában a magyarok korán letelepedtek itt, ezen az akkor mocsarakkal, vizekkel erősen szabdalt, enyhén dombos vidéken. A területet a központi törzs, Árpád törzse szállta meg. Ebből a kórból származik a Pataj helységnév is, amely egy főember Pata nevéből ered. Oklevelekben először 1145-ben említik Pataj nevét és már igen korán – a XIII-XIV. században saját templomot építettek a patajiak. Az Árpád-kori templom alapjait ez év nyarán másodszor tárták fel.

Kiásták a templom falainak maradványait, melyek azt mutatják, hogy egy 15 x 8 m-es alapterületű félköríves szentéllyel ellátott templom állott Pataj egyik legmagasabb pontján. A kor szokásának megfelelően a templomban és közvetlen környezetében temetkeztek is. A középkorban Pataj Fejér vármegye solti székéhez tartozott és egy 1424-ben kelt oklevél szerint ekkor már plébániája is volt. 1639-ben mezővárosként említik. A mezőváros a török hódoltságot viszonylag jól átvészelte, nem pusztult el. A protestanizmus elterjedésével Pataj reformálódott és a lakosság túlnyomó többségét a református lakosság adta. A katolikusok csak a XVIII-XIX. században települtek be és templomot is építettek.A pataji történelemben kétségkívül a Tanácsköztársaság és ezen belül is az 1919. június 18-23. közötti időszak az egyik legfájóbb emlék. Patajról indult ki a kommunista diktatúra ellen az említett időpontban a Duna-melléki forradalom. Rövid harcok után győzött a túlerő, melyet a véres megtorlás követett. 63 embert akasztottak fel és lőttek le a hírhedt Lenin-fiúk, a főhóhér Szamuely Tibor vezetésével. A patajiak gyásznap keretében emlékeznek meg az áldozatokról ( június 23.).

A Szent Tamás-domb Dunapataj és környékének egyik legmagasabb pontja, homokos talaja több száz éve hagyományosan a szőlő és a gyümölcstermesztés helye. Az idősebbek még élénken emlékeznek a domb mellett található úgynevezett Szent Tamás-dombi kútra, amelynek nagyon jó vize volt, és amelyből a távoli határba menet szívesen merítettek. A domb közvetlen környékén szőlőműveléskor gyakran kerültek elő különböző emberi csontok, azonban értékelhető régészeti lelet csak kis számban fordult ki a földből és maradt meg az utókornak. A Pataji Múzeumban egy bronzkori korsót és szarmata kori gyöngysort őriznek erről a helyről. Azt, hogy a domb mélyebb titkot rejt, csak erősítették a földből kiálló, faragott építőkövek. A „titok” azonban csak akkor tárult fel, amikor 1999-ben és 2002-ben régészeti ásatást végeztek a területen. Ekkor került felszínre az Árpád-kori templom és temető maradványa. Sok kérdésre választ adtak a feltárások, azonban maradt még nyitott is: így például a nyugati fal tövében fellelt, égetett emberi csontmaradványokat tartalmazó, mintegy 2 méter sugarú máglya nyoma. Egy 1733-ban kelt feljegyzés szerint a templom romos falai akkor még láthatók voltak, de építőanyagául szolgáló mészköveit lassan széthordták és a dombot befedte a növényzet. A kőalapra helyezett öntöttvas keresztet a 19. században állították, ami az 1858-ban készült második katonai felmérés dunapataji térképszelvényén is látható. A terület védett régészeti lelőhely.

A Szent Tamás dombi Árpád-kori templomrom jelentőségét az adja, hogy sikerült a Duna menti középkori településrendszer egy falujának templomát és temetőjét jól föltárni és dokumentálni. A templomról az első írásos följegyzés 1733-ból való, amikor a kalocsai érsekség területén összeírták a templomokat és azok állapotát. Itt említik, hogy a régi katolikus templom romos állapotban van, a település közepén állóban pedig a református pap “papol”. A dunapataji történetírás eddig megoldatlan rejtélye, hogy Pataj területén kb. egy évszázadig két templom működött egyszerre. A mostani református templom a 15. század elején épült, a Szent Tamás dombi Árpád kori templom pedig jó száz évvel később, a törökök bejövetele után pusztulhatott el. A két templom egymáshoz és a településhez való viszonyát újabb régészeti föltárások és további kutatások tisztázhatják.

Dunapataj nagyközség belterületétől keletre található a Szent Tamás domb, egy a környezetéből kiemelkedő magaslat, amelynek keleti, déli és nyugati oldalát szőlőműveléssel jelentősen megbolygatták. Tájékozódó jellegű kutatásra először 1999-ben került sor. Az ekkor folytatott kéthetes ásatás során tisztázódott, hogy ezen a helyen egy középkori templom alapfalai találhatók, és egyúttal a temető 15 sírja is napvilágra került a templomfalakon belül. A Szent Tamás dombon 1999-ben megtalált és 2002-ben ismételten kibontásra került templom külső hossza 15 méter, legnagyobb szélessége 8 méter volt. A két – egy szélesebb és egy keskenyebb – részből álló hajót kissé keskenyebb ívű félkörös szentély zárja. A templom bejárata a déli fal nyugati végében lehetett, itt kb. 1 m hosszú szakaszon hiányzik a fal.

A kb. 100 cm szélességű hajófalakat közvetlenül a sárga homokréteg tetejére kezdték rakni. A köpenyfal kívül és belül édesvízi mészkőből durván faragott kváderkövekből készült, a két szélső kősor közötti részt apróbb, szabálytalan kövekkel töltötték ki, a kősorok közé időnként kiegyenlítő téglasort raktak. A régészeti ásatás egyértelműen megállapította, hogy a templomhajó szélesebb és keskenyebb fele nem jelent időbeli elkülönülést, azaz egy későbbi bővítést vagy toldást. A nyugati zárófal külső oldala sima, toronyalapozásnak, kiugrásnak nincs nyoma, és hasonlóan nincs semmi jele az északi fal külső oldalán sekrestye vagy más toldalék hozzáépítésének sem. A templombelsőt kitöltő törmelék eltávolítása során számos vakolatmaradvány került elő fekete, sárga és vörös falfestés nyomaival. Mindez a templom belsejének egykori díszítésére utal. A templomban faragott épületdíszek is voltak, már az 1999-es ásatás idején előkerült egy kis bimbótöredék. A 2002. évi ásatás legjelentősebb lelete egy faragott oszlopfő töredéke, amely növényi mintát ábrázol. Stílusa alapján a 13. században készülhetett.

 

Forrás:
Dunapataj település hivatalos weboldala
Bács-Kiskun megyei értéktár

Back to Top