Dolány falu templomának romja

Szécsény-Benczúrfalva

Elérhetőség

3170 Szécsény, Katona József út 2.

Galéria

Benczúrfalva (1927-ig Dolány) a Nógrádmegyeri-patak mentén fekvő egykor önálló község, 1963 óta Szécsény része. A mai Benczúrfalva környékén már a bronzkori ember is számos települést létesített. A honfoglalás idején a legenda szerint egy Dolina nevû tót rablóvezér tanyázott a környéken, innen kapta a település a múlt század 20-as évekig használt Dolány nevet. Mai nevét pedig az ideköltözött és itt elhunyt Benczúr Gyula festőművész tiszteletére kapta. Dolány első említése 1423-ban történt, majd megjelenik egy 1461-es és egy 1472-ben kelt okiratban is Dolyán, Dalian, Dalyan néven. A Szécsényi uradalomhoz tartozott, vámhely is volt. A XIV. század elején a Dráhi család birtokában találjuk. Dráhi Tamást és fiait azonban, mivel Szécsényt elpusztították, Károly király megfosztotta itteni birtokaiktól, melyeket 1321-ben Szécsényi Tamás királynéi tárnokmesternek adományozott.

A benczúrfalvi és a nógrádszakáli vár a Zách és a Kacsics nemzetség földjei között feküdt és nem tartozott egyik nagy nemzetség fennhatósága alá sem. Benczúrfalvát a Hontpázmány nembeli Dráhiak birtokolták, s mivel e család egyéb nógrádi birtokain Dráh, Sztracin, Rárós és ,,Ztugna” falvakban nem tudunk erődítésről, itt inkább a vár klasszikus értelmében vett erődítésről beszélhetünk, melyet feltehetően e család tagjai emeltek. Némileg alátámasztani látszik ezt az a tény, hogy Dráhi Tamás fiai Szécsény felégetése miatt vesztették el birtokaikat, s nem kizárt, hogy az akció éppen a Szécsény tőszomszédságában fekvő Benczúrfalváról (eredeti nevén Dolányból) indult ki, s ha ez igaz, akkor itt nagyobb számú fegyveres tartózkodhatott.

1423-1472-ben tehát a szécsényi uradalomhoz tartozott és ekkor vámos hely is volt. A XV. század első felében a legállandóbb birtoktest a Balassák, a Losoncziak, a Ságiak, az esztergomi érsek és a váci püspöki birtokok mellett még mindig a Szécsényieké. Ez 1437-ig Szécsényi László nógrádi ispán és unokaöccse, a Hont megyei Salgó váráról elnevezett Salgai Miklós kezében volt. Az utóbbi birtokainak elkobzása után is még jelentős a családi birtokállomány, mert amikor 1454-ben Szécsényi László fia halála után leányaira, Losonczi Albertnéra és Országh Jánosnéra hagyta birtokait, 25 faluja volt Erdélyben, övé volt Gyöngyös mezőváros fele és 4 hevesi falu, Nógrádban pedig az övé Szécsény mezőváros, Farkasfalva, Újváros, Endrefalva, Felfalu. Dolány, Géc, Rimóc, Varsány, a mindkét Csitár, Keresztúr, Sipek, Dráh, Varbó és Trázs, Hollókő vára a hozzátartozó Pusztaalmás, Zsuny, Lóc és Bátka birtokokkal, valamint Somoskő várának uradalma, Dománháza, Baratony, Cered, Hidegkút, Öbást, Váralja, Újfalu, Lapujtő, Vendégi és Baglyasalja falvakkal.

1472-ben Országh Mihály nádor Huszti Gergelynek adta Dolány egy részét. 1548-ban Borsay Miklós és Kürthösy László birtokolta a területet. 1550-1552-ben a törökök a helységet teljesen elpusztították. A régi község a Sági völgyön feküdt és belőle csupán egy templom alapfalai maradtak fenn. A XIX. század elején még pusztaként Endrefalvához tartozott a mai község. Ekkor a Darvas, a Kun és a Puky családok voltak a birtokosai és csak az újabb időben alakult önálló községgé. A helységben 3 „úrilak” található, az egyik a 19. század végén elhagyatottan állt, egy bérlő magtárául szolgált. Emeletes, 1529-ben épült és a Darvas családé volt, akkor pedig özvegy Ivánka Ödönné szül. Szontagh Blanka tulajdonában állt. Ugyancsak az övé volt egy másik úrilak, mely a 19. század végén tisztilakul szolgált. Azt is a Darvas család építtette, azután a Vattay, a Csillom, majd pedig a Pokorny családé lett. A harmadik kúria gróf Pejacsevich-Mikó Endréé. Ezt a Vattayak építették a völgy fölött uralkodó szép fensíkon. Az 1800-as évek végén Huszár Tibor lakásául szolgált.

A 19. század elején még pusztaként Endrefalvához tartozott, akkor Darvas, Kun és Puky voltak a birtokosai. Később fejlődésnek indult, lakóinak száma növekedett, önálló községé alakult. Benczúr Gyula 1910-ben megvette Pejácsevich Miklós Endrétől a dolányi barokk kastélyt. Ettől kezdve haláláig, 1920-ig minden nyáron ott dolgozott. Végső nyugvóhelyét is Dolányban jelölte meg, a mauzóleumban pihen a művész. A mauzóleum festői környezetben áll, bükkerdő közepén. 10 méter magas a reneszánsz stílusú építmény, amelyet négy klasszikus oszlop tart. Domborművek díszítik. Fent az ormon Kisfaludy-Strobl Zsigmond reliefje látható, a Mestert ábrázolja. Id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész, 1954-ben letelepedett a faluban, haláláig ott élt és alkotott.

A temető szélén, a ravatalozó közelében álló, téglalap alakú, keletelt templom kőfalának, kb. 1.5 m magas maradványai állnak. Valószínűleg a középkori Dolány település temploma volt. Egy 1966. május 6-ai újságcikk szerint: „Benczúrfalva és Bokor területén régóta ismeretes néhány épületmaradvány. A szájhagyomány szerint mindkettő hajdani templom romja. Sz. Nagy Ilona régész és dr. Dümerling Ödön, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa a két lelőhelyen próbaásatást végeztetett. Ezek eredményeként bebizonyosodott, hogy valóban kora-középkori templomok romjai rejteznek a földben. Az Árpád-kori emlékek feltárására előre láthatólag őszszel, társadalmi erők bevonásával kerül sor.” Az 1979-1981 között, a temetőben végzett leletmentés során középkori falmaradványok kerültek elő. Valószínűleg a temetőben álló templommal egykorúak, illetve ahhoz tartoztak.

Forrás:
Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája.
Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
Simon Zoltán: A várak szerepének változása a középkori Nógrád megyében In.: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I., 1890.
Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Nógrád megyében (1979–1981) In.: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Magyarország Műemlékjegyzéke – Nógrád megye