Divény (Divín) | Divény vára

A divényi vár maradványai az egykori Nógrád megye szlovákiai részén, a Losoncot Zólyommal összekötő út felénél, egy kb. 310 méter magasságú hegyen találhatók. Az erősség építtetője a Tomaj nembeli Losonci család volt. Bár az erősséget 1329-ben említik először, valószínűleg már a 13–14. század fordulóján felépült, s szinte bizonyos, hogy nem sokkal később Csák Máté fennhatósága alá került. Az ezután a Losonciakhoz visszakerülő várat Mátyás király vette el végleg az ellene való összeesküvésben résztvevő Losonci Zsigmondtól és Istvántól. Az új tulajdonosok sorában először Országh Mihályt találjuk, majd utána rövid ideig Nádasdi János és lánya, Katalin birtokolta. Az utóbbi halála után Balassa Zsigmond foglalta el. 1557-ben a füleki török helyőrség ostromolta meg, egyelőre eredménytelenül, azonban ennek hatására jelentős építkezéseket kezdeményeztek, új bástyákat és kiterjedt külső várat alakítva ki. Mindezek ellenére a várat nem sikerült megvédeni az oszmán terjeszkedéssel szemben, így – őrsége hősies védekezése ellenére – utolsó jelentősebb nógrádi várként, 1575-ben ez is a törökök kezére került.

Divény elfoglalásával a törökök 40 kmre közelítették meg a bányavárosokat, s azonnal meg is kezdték a környező terület hódoltatását és sarcolását. A várat 1593-ban foglalták vissza Pálffy Miklós csapatai. Visszaszerzésében Balassa Bálint is tevékenyen közreműködött. 1598-tól Balassa Zsigmond kezdte meg az erősség helyreállítását és korszerűsítését. A vár pusztulását végül Balassa Imre hatalmaskodásai által kiváltott ostromok okozták. Először Wesselényi Ferenc zárta körbe 1666ban, s kényszerítette a helyőrséget, hogy adják ki a gonosztevő birtokost. Az 1667ben kiszabaduló Balassa Imre már nem költözhetett fel a császári zsoldosok által védett várba, viszont engedélyt kapott alatta egy lakályosabb várkastély felépítésére. E kastély napjainkig látható a várhegy tövében, helyreállítása az elmúlt években fejeződött be.Az időközben Balassa Imre által csellel visszaszerzett várat a császáriaknak újra el kellett foglalniuk. 1674-ben az öthetes ostrom eredménytelenül zárult, s csak 1679-ben, a Strassoldo és Leslie által vezetett csapatok jártak sikerrel. A várat ezután felgyújtották és lerombolták.

Divény legkorábbi magja a sziklás csúcsra épült. Alaprajza sokszögű, 2 méteres vastagságú körítőfalai kb. 25×44 méteres területet zárnak közre. A déli falhoz az egyik korai periódusban négyosztatú, alápincézett palotaszárny épült. Az udvar nyugati sarkában négyzetes alaprajzú, sziklába vájt ciszterna helyezkedik el. A kaputorony a keleti részen található. A korai vár tehát valószínűleg nem rendelkezett toronnyal, kívülről így minden irányból csak a körítőfal volt látható, azaz az erősség egy Magyarországon kevésbé elterjedt, ún. palástfalas típust képviselt. A következő periódusban, valószínűleg a 15. század elején ezt a belső falmagot az északi oldal kivételével egy újabb fallal vették körbe, falszorost hozva ezzel létre. Ekkor megváltozott a vár bejárati rendszere, ugyanis az új kapu már a vár nyugati végén helyezkedett el, s azon keresztül bejutva a belső vár fala mentén, a falszorosban lehetett csak eljutni a keleti kapuig. Még a 15. század folyamán erődítették meg a vár alatti kisebb fennsíkot is, melyen gazdasági épületeket helyeztek el. Az alsóvár ezen erődítése egyszerűbb paliszádból és árokból állt. A vár első jelentősebb kora újkori korszerűsítésére az 1550es évektől kezdődően került sor.

Először a felső várat erődítették meg két tömör, poligonális, bástyaszerű védművel, a külső fal déli és északi oldalán. Következő lépésként az alsó vár erődítését kőből építették újjá. Az új falak vastagsága elérte a 3 métert. Ekkor épült a déli kaputorony és az északkeleti saroktorony is. Az alsó és a felső vár között egy új kapuvédművet alakítottak ki, de ugyanígy megerősítették a felső vár keleti kapuját is. Már a visszafoglalás után épülhetett a háromszög alaprajzú, nagyméretű déli bástya a külső várkapunál. Az alsó vár keleti, tágabb részén a 17. század második felében több gazdasági épület is készült, valószínűleg a császári helyőrség szükségleteinek ellátására. Azáltal azonban, hogy ezeket az épületeket közvetlenül is összekapcsolták a felső vár falszorosával, annak védhetőségét jelentősen csökkentették.A vár területén egészen az elmúlt évekig szakszerű régészeti feltárás nem folyt. Az 1990-es években történt műemléki helyreállítás és állagmegóvás cementes habarcs használatával súlyosan károsította a maradványokat. Az emiatt romló állagú vár területén 2012-től ásatásokkal kísért konzerválási munkálatok zajlanak Eva Fottová és Kristína Kučeráková vezetésével. A feltárások eddig elsősorban a felső vár déli palotaszárnyára és a déli falszorosra terjedtek ki.

Forrás:
Mordovin Maxim: Divény vára (Castrum Bene 18.szám)