Debrecen (Újlak) | Szent János templomrom (Nagycsere)

Szentjános nevű pusztabirtok /praedium/ a debreceni uradalom tartozékai között először 1411-ben szerepel, amikor Zsigmond király a várost és minden tartozékát Lazarevics István rác despotának adományozta, akitől Brankovics György örökölte. Amikor a király – akire a debreceni uradalom a Debreceni család kihalása után szállt- 14o6 nyarán a nádort és az uradalmi tiszteket utasította, hogy tilalommal és zálogolással ne háborgassák a városlakókat a „régtől Debrecenhez tartozó usualis földek” használatában, Somát és Latóteleket a sorolt pusztabirtokok között találjuk, de Szentjánost nem. Valószínű Latótelek és Szentjános ekkorra összeolvadt, s hol egyik, hol másik nevét használták. Zoltai Lajos ezt a kései adatban előjövő pusztabirtokot helytállóan azonosította a Szalóksámson már többször idézett 1347. évi határjárásában Szalóksámson, Fancsika és Haláp között jelzett Újlak nevű faluval, mely ekkor még néptartó település volt. Nyilvánvalóan a XIV. század végén néptelenedett el.

A Debreceni család és majd adományából a városlakók az 137o-es évek és 14oo között a későbbi erdőspusztákon is szereztek birtokot, így az elnéptelenedett Soma /Nagycsere keleti részén feküdt/, Szata Nagycsere középső és nyugati részén/ határát. Ekkor került Debrecenhez Latóháza-Latótelek és Szentjános egy része is. Újlak falunév a néptelenné válás korábban váltódott át Szentjánosra, nyílván azért mert Újlak Árpád-kori templomának védőszentje Szent János volt. Ilyen névváltozásra számos analógiánk van. A XV. század elején Szentjános másik – déli részének – birtokosai a szomszédos Fancsika földesúrai, a Bajoniak voltak. A Fancsika történeténél már tárgyalt 1451. évi nova donatio-ban Bajoni István Szentjános részeire is adományt kapott. De a Bajoniak a XIV-XV. század fordulóján Szentjánoson ugyan- úgy osztoztak a Hontpázmány nembeli Sztáriakkal mint Fancsikán és Latóteleken, mert az ugyancsak előzőekben tárgyalt 1456 tavaszi, Bajoni István és Sztári Albert közötti kölcsönös örökösödési szerződésben mindhárom birtok negyed része mint Sztári Albert tulajdona volt sorolva, és 1464-ben mindhárom részbir tok a Bajoniaké lett. Ettől kezdve Szentjános és Latótelek déli része Fancsikába olvadt be, északnyugati része pedig az azt már régen használó debreceni eké.

Újlak falu megtelepedése a XI. században meg kellett történjen. Erre el sősorban neve utal. A -lak, -laka végződésű helyneveink ugyanis a magánbir tok központjait, udvarhelyeit jelölték, mint Györffy György bizonyította. A lak szavunk a XI-XII. századi okleveles gyakorlatban használt prediumnak, az uradalmi gazdaságnak,a megfelelője magyarul. Csak az Árpád-kori Bihar vármegyében még öt Újlak, két Széplak és három -laka végződésű nevet viselő település volt. A mi kutatott falunk első okleveles említésekor 1219-ben éppen az újlaki pap emel vádat egy pályi jobbágy ellen, tehát korán egyházas település lett. Feltehetően már akkor is- mint majd 1310-ben – a Gutkeled nemzetségből származó családok birtoka. Ez évben engedik át a falut Gutkelednembeli Bereck és társai Mihály ispánnak és rokonsá gának. Utóbbiak a nemzetségből sarjadt Zeleméri család ősei. 1983. augusztus utolsó napjaiban kezdett ásatás meglepő eredményt hozott. Az akácosokkal benőtt nagy homokdombon a legtöbb téglatörmeléket mutató helyen ásott első kutatási szelvényben a harmadik ásónyomban erősen törmelékes réteg alatt egy 7-8 táglasoros kidőlt faltestet, közvetlenül ettől délre fekete döngölt agyagalapozást találtak, mely ívesen fordult dél nyugati irányba. Ez a megfigyelés zavaró volt, hiszen így egy észak-déli tájolású templom északi félköríves szentélyét lehetett volna feltételezni. Ez semmiképpen nem illik a keret-nyugati tájolású Árpád-kori falusi templomokhoz.

A további szelvények, melyeket az első szelvénytől nyugatra, délnyugatra majd keletre húztak, feloldották a kétségeket. Ezekben ugyanis előkerült a nyugati karéj, majd az északi diadalív, rajta eredeti helyzetben téglákkal és a keleti lapos ívű szentély. Kibontakozott egy négykaréjós kicsiny templomocska tömör fekete döngölt agyagalapozása, mely átlagosan 9o cm mély volt, de helyenként az 1 métert is meghaladta. Az alapozás szélessége mindenütt 1 méteres, az északi és déli karéjoknak a nyugati karéjhoz való csatlakozásánál pedig 1,5 méter. A kis templom nyugati-keleti belső hosszúsága, 8,4 méter, ebből a szentély – a keleti karéj belső mélysége csak 2,5 méter. Az észak-déli belső hosszúság 7,6 méter. Az agyagalapozás az északi és déli karéjnál szabálytalan: az északinak a mélysége 2,5 méter, a délié csak 1,7 méter. A fellelt téglák mérete: 28 x 15 x 4,5-5 cm.

A kutatás igazolta, hogy Újlak valóban korai telepűlésű egyházas falu volt. A négykaréjos templomok a körtemplomokkal együtt a legkorábbi építkezési korszakba sorolhatók. Újlak kicsiny temploma alapozásmaradványainak feltárásával a területen az első ilyen alaprajzú egyházat sikerült megtalálni, melyet a XII. század első felében emelhettek. Mivel a Szentjános hegyen csak összefüggő agyagalapozást találtak, felfalazással végzett rekonstrukciós bemutatás szakmai szempontból kizárt volt. De hogy mint történeti emlékhelyet a jövő számára is megőrizzék Újlak egyházának helyét, a döngölt agyagalapozásra földsáncot emeltek. Így az alaprajz jól felismerhető. 

Forrás: 
Módy György: Elpusztult Árpád-kori falvak kutatásának újabb eredményei a debreceni Erdőspusztán. In: Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztályának Közleményei XVI.